Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

ott, a hol, szemben minden mélyreható tudodománynyal, egyszerűen közönséges embernek hirdetik? Oh, mily nyomorult felfogás ! És menynyire veszélyezteti a szabadságot és világosságot, a szeretetet ós szentséget! Oh, h a azt akarjátok, hogy a bűn pusztuljon, a lelkek a lelki zsarnokság bilincseiből menekedjenek s az élő hit ismét csodákat miveljen: akkor hirdessetek hatalmas evangéliumot, nem pedig pogány tudományt, egy kis keresztyén mázzal bevonva. Sőt többet mondok. Ha akarjátok, hogy legyen virágzó, theológiai irodalom, arra is a legjobb eszköz a Jézus személyiségének mélységes felfogása és e felfogásnak igazán hatalmas, méltóságos előterjesztése. A theológiai tudományosság valóságos központi hatalom lesz ott, a hol a Jézus személyiségét a maga isteni dicsőségétől meg nem fosztják s a belőle kiáradó kegyelmet az értelem is befogadja. A világ központja Jeruzsálem az I. században, Alexandria és Hippo a IV.-ben és V.-ben, Genf és Wittenberg a XVI.-ban, London és Edinburgh a XIX.-ben. Ila igazán komolyan akarjuk, hogy evangéliumi egyházaink erőtől duzzadjanak és terjeszkedjenek, a theol. tudományosságnak hatalmasabb fegyvereit kell forgatnunk, mint a melyek a gyarló s a hitetlenséghez alkalmazkodó elméletekből kovácsoltatnak. És még egyet ! Foglaljunk el a zsidókkal szemben helyesebb és igazán keresztyéni álláspontot ! Valljuk be, hogy nemcsak azok, a kik a kereszttel erőszakoskodnak, de bizony mások is megvetéssel és haraggal tekintenek e népre! Anyagi téren kivívott sikereik felkeltik az irigységet. De hát lehet-e szánandóbb nép, mint az, a melynek ősei a legfelségesebb szellemi javakat kidobták hajójukból ? ! Valóban olyanok ők, mint azoknak a trónkövetelőknek utódai, a kik gonoszságuk következtében a trónt elvesztették és utódaikat is veszedelembe döntötték! Kinek van joga gyűlölni az utódokat az ősök bűneiért?! Nem gyűlöletet kell hát a zsidókkal szemben éreznünk, hanem a keresztyénség magasabb világosságát kell vetnünk életükbe, hogy ama régi pernek rájuk nézve súlyos következményeiből kibontakozhassanak. Az Istennek pedig legyen hála, hogy az ő legfelső ítélete mindent jóra változtatott s hogy a leggonoszabb ítéletből s legrettenetesebb halálból hozott elő életet ós igazságot; hogy a zsidóság és pogányság együtt elkövetett bűnéből hozott elő áldást, s hogy szeretetből és irgalomból mindazoknak kész boldogságot adni, a kik ama nagy Vádlottat nem szégyenlik. Budapest, 1901. márczius 27. Szabó Aladár, ref. theol. akadémiai tanár. Felhívás a protestáns közönséghez. Tisztelt hitfeleink ! A magyar protestantizmust belső és külső ellenségek szorongatják. Bent számos egyházi bajok: sok-sok tagjának hitközönye, terjeszkedő erejének megcsökkenése és az össze nem tartás emésztő férgei őrlik, sorvasztják. Kívülről a napról-napra terjeszkedő ultramontán izgatás, a szekták és a hitetlenség egyesült seregei ostromolják a magyar protestáns Siont. Védekeznünk, tömörülnünk, szervezkednünk kell, ha elgyengülni nem akarunk. S e védekezésnek a Krisztus szelleméhez méltólag szelleminek és erkölcsinek kell lenni. A protestantizmus a jézusi tiszta kegyességnek, az evangéliumi tudományosságnak és a lelki szabadságnak égi jegyében született és ebben nőtt nagyra a mai világot vezető germán népfajok körében. Hazánkban is a józan kegyesség, a szabad tudomány és a tiszta evangéliumi erkölcs jelében kell győznie! E jelben született és élte le gyermekkorát az évről-évre erősbödő M. P. I. Társaság is, mely a magyar protestantizmusnak már is egyik hathatós irodalmi tömörülése. Műveli és népszerűsíti az egyházi tudományokat, különösen a magyar prot. egyháztörténelmet. Erre a Protestáns Szemle czímű havi folyóirata és az évenkénti könyvkiadványai szolgálnak, a melyekből immár 12—12 kötet jelent meg. Evangéliumi hiterősítő és hitvédő olvasmányokat bocsát közre, melyekből a Házi Kincstár inkább a művelt nagyközönség, a Koszorú ez. füzetsorozat (eddig már 70) inkább a nép lelki szükségeit tartja szem előtt. E tudománynépszerűsítő és hittudaterősítő munkásságával már is nagy szolgálatot tett Társaságunk a magyar protestantizmusnak. De a mostani nehéz viszonyok között még inkább kellene fokoznunk a működését és meg kellene kedveltetni és népszerűsíttetni társaságunkat a protestáns társadalom minden rétegében. A M. P. Irodalmi Társaságnak tagja lehet bármely magyar férfi és nő, a ki az evangéliumi protestáns eszmék és élet terjedését szivén viseli; valamint az ily szellemben működő egyházi, iskolai és társadalmi testületek is. A pártoló tagság évi díja 6 korona, a rendes tagságé 12 korona, az alapító tagok egyszer s mindenkorra 200 korona, a pártfogó tagok szintén egyszer s mindenkorra 1000 korona alapítványt fizetnek (vagy szabályszerű kötvénynyel biztosítanak) a Társaságnak; megjegyzendő, hogy az egyházi és iskolai testületek szabályszerű kötvény kiállítása mellett csak az alapítványi 5°/0

-os kamat fizetésre vannak kötelezve, a tőke befizetését tőlük a Társaság nem kívánja. Eme tagdíjak ellenében a pártoló tagok kapják a Protestáns Szemle cz. folyóiratot, évenként 40—4-5 ív terjedelemben; a rendes tagok a folyóiratot és a könyvkiadványt (monográfia); az alapító tagok illetménye a folyóirat, a könyvkiadvány és a Koszorú; a pártfogó tagok az összes társulati kiadványokra jogot szereznek. A belépés bármikor meg-