Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

legfoképen a harmadik egyetem felállítását sürgette, és mint szegedi képviselő, természetesen nem máshova, mint Szegedre. Marjai Péter kálvinista lelkész az iskolák államosításával szemben megvédelmezte a felekezeti, különösen pedig a kálvinista népiskolákat, nagy igazán rámutatva arra, hogy a mi iskoláink nemcsak azóta megfelelők és versenyképesek, a mióta államsegélyt kapnak, hanem azok voltak kezdettől fogva is. A népiskolák czéljául a valláserkölcsi alapokon nyugvó nemzeti nevelést jelölte ki. Érdekes része volt beszédének az is, a melyben az „erdélyi püspök" czímről emlékezett meg. Elítélte a miniszter eljárását és egyszersmind kilátásba helyezte, hogy ez az ügy nemsokára a törvényhozás elé fog kerülni. Major Ferencz néppárti képviselő a valláserkölcsi nevelés, a mint mondá : a keresztyén, voltaképen pedig a r. kath. valláserkölcsi nevelés szükségességét hangoztatta. — [Hiába néppárti honatyáink nem tagadják meg magokat. Bármely kérdés forogjon is szőnyegen és bármily messziről kelljen is kiindulniok, ugyanoda lyukadnak ki mindig: a pápista felekezeti államhoz és a pápista felekezeti közoktatáshoz. Pedig ezzel többet ártanak mint használnak. Nem tudják belátni és megérteni, hogy a mikor a ma már nem kelendő, sőt minden országban veszedelmesnek tartott pápista felekezetiséget akarják előtérbe állítani, azzal voltaképen a keresztyén szellemet, magát a keresztyénségetkompromittálják és szoríttatják ki az állami és közéletből és az iskolákból. Mikor látják már be vájjon politikájuk káros voltát? Ök maguk sohasem; leszorulni csak akkor fognak, ha állam és társadalom eljutnak annak felismerésére, hogy pápistaság és keresztyénség, ultrarnontanizmus és keresztyén szellem nem egy és ugyanaz. A 22-iki ülésen befejeződött az általános vita. Rakovszky volt néppárti képviselő beszélt e napon legelsőben is, a néppárt ismert tónusában, sürgetve a közoktatás „keresztyén" jellegét. Csalogatta csemegével a megelőző nap két kálvinista pap szónokát, mint a kik szintén a valláserkölcsi nevelés szükségességét hangoztatták. Mint első fecskéket üdvözölte őket, a kik azt hirdetik, hogy a keresztyének felismerik nemsokára egymást és közös erővel védik meg a keresztyén iskolát. Hát a „keresztyén" iskolát igen; hanem a Rakovszkyék által sürgetett „keresztény" iskolából aligha kér akár Madarász, akár Marjay. Beszéde további részében Rakovszky a r. kath. autonómia kényes kérdését feszegette újra, a protestánsokéval egyenlő jogokat követelvén a r. katholikusok részére is. Beszédére rögtön válaszolt Wlassics miniszter és válaszának a r. kath. autonómiát illető részéből örömmel látjuk, hogy a klérus és az azt támogató világiak minden követelőzése és minden csábítgató beszéde Sem képes, sem a minisztert, sem a kormányt tévútra vezetni. Kijelentette, hogy annál a szoros történeti viszonynál fogva, a melyben a magyar r. kath- egyház az apostoli királysággal és a magyar állammal áll és ama hierarchikus szervezetnél fogva, a melylyel a r. kath. egyház bír, a protestánsokéval egyenlő r. kath. autonómiáról szó sem lehet, A miniszternek e kijelentése, valamint az az elvi állásfoglalása is, hogy a r. kath. alapokat és alapítványokat illetőleg kész ugyan a kormány a legszélesebb körű ellenőrzési jogot biztosítani, de azokat az autonómia szabad rendelkezésére kiadni nem fogja, — megnyugtat bennünket a felől, hogy a hierarchikus, jezsuita ultramontán párt nem fogja czélját elérni az autonómia dolgában és nem fog oly fegyvert kezébe kaparíthatni, a melyet a többi felekezetek és az állam ellen használhatna fel. A még e napon megkezdett részletes tárgyalásnál Zichy János bolygatta fel az egyetemi kereszt-kérdés dolgát. Ugyanezt feszegette Major Ferencz is, mindkettő ismert néppáríi szempontokból. Ez a kérdés azonban csak a 23-ki ülésen támasztott nagyobb hullámokat, a mikor Rakovszky tartott felette hosszabb beszédet és provokálta Wlassics miniszter felszólalását is. Igen energikus és a helyzetet világosan átlátó beszédben adta meg a választ a miniszter és egyszersmind olyan leleplezéseket tett a néppárti ifjúság e tárgyban beadott kérvényét illetőleg, a mely meglepte az egész házat s meglepett minket is. Kijelentette, hogy ez a famózus kérvény az ő vezetése alatti minisztériumban nem is volt, azt nem Ő tette le véleményezés végett az egyetemi karokhoz és tanácshoz, hanem miután a kérvény hozzá volt intézve, az egyetem egyik-másik közege, a helyett, hogy hozzá terjesztette volna fel, félreértésből az egyes karokhoz tette át véleményezés végett. A mi azonban magát a dolog érdemeit illeti, Ő is tiszteli és becsüli a keresztet, csakhogy ebben a kérdésben tulajdoképen nem a kereszt a fő, hanem a budapesti egyetem r. kath. jellegének demonstrálni akarása. Ebbe ő nem megy bele, mert a budapesti egyetemet, a nélkül, hogy a r. kath. eredetű alapok jellegét és rendeltetését kétségbevonná, állami jellegű intézetnek tekinti, a melynek kebelében a keresztnek, az Őt megillető fenséges és magasztos szférából a politikai küzdelmek porába ledöntését semmiképen sem engedheti meg. Hízelegni nem szoktunk, de Wlassics miniszter e férfias és öntudatos nyilatkozataival szemben jóleső örömmel fejezzük ki elismerésünket és köszönetünket. Igen, igaza van, hogy a kereszt, mint a megváltásnak szent és magasztos jelvénye drága, becses és szent minden keresztyén felekezet előtt, s mi előttünk protestánsok előtt is. Alázattal, szent áhítattal borulunk le mi is az előtt, mert a rajta kiszenvedett IJr tett értünk eleget; de az a kereszt oly szent, oly magasztos, hogy azt ledönteni a potitikai küzdelmek porába, sokszor sarába: halálos vétek, és még nagyobb vétek, ha azt nem mint egyesítő, hanem mint elválasztó jelvényt akarják alkalmazni némelyek. Illesse azért elismerés a minisztert bátor, férfias kijelentéseiért. Maradjon meg elfoglalt álláspontján és ne engedjen abból egy hajszálnyit sem, azoknak, a kik nem a békét, hanem csak a harezot és gyűlölséget keresik szüntelen!