Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

és azok miként való festésére művészekből és pedagógusokból álló bizottságot küldött ki, mely aztán az országos közoktatási tanácsnak igen becses anyagot szolgáltatott. De egyrészt a közoktatási-tanács munkájának megkönynyítésére, másrészt, hogy hazai művészeink a külföldi legkitűnőbb ilynemű szemléltető képeket megismerjék: beszerezte a miniszter a franczia, angol és porosz közokt. minisztériumok által az ottani legjobb népiskolai szemléltő képeket és azokat az országos képtár helyiségeiben kiállította. A kiállítást május 16-án Halász Ferencz min. oszt-tanácsos kíséretében maga a miniszter nyitotta meg, erősen hangsúlyozván megnyitó beszédében, hogy nálunk első sorban oly képekkel kell a falakat ékesíteni, a melyek a magyar ember szivében királya iránti hűséget, a haza iránt pedig kiolthatatlan szeretetet ébresztenek föl. Voltak ezen a kiállításon hit- és erkölcstanra vonatkozó képek is. De a kiállított bibliaképek — a mint Körösi Henrik referálta eme kiállítást (lásd Magyar Paedagogiai 6—7. sz.) — egyáltalában nem keltettek művészi hatást. Pedig menynyi és mily megható tárgy kínálkozik e téren a festő ecsetjére. Ellenben az erkölcstani képek között megrendítő volt Ch. Delegrave párisi czég kiadásában az alkohol pusztítását ábrázoló képsorozat, mely művészileg is meg van rajzolva, s mely — nevezett referens szerint — a franczia elemi iskolákban helyet foglalhat, de nálunk hasonló tárgyú szemléltető képet legfeljebb az ismétlő iskolák számára lehetne festeni. Ezen nézettel szemben nekünk ellenkező a véleményünk. Ugyanis látva és tapasztalva itt a vidéken, hogy faluhelyeken is a régi egyszerű, mértékletes és puritán szokásokkal bírt családok mindkétnemű tagjai s a fiatalság közt általában mennyire terjed ragályos' betegség módjára az alkolizmus mérge és veszedelme: azt mondjuk, hogy afféle képsorozat nálunk az elemi iskolákban is elkelne, annyival inkább, mert hiszen hány helyen vannak rendszeresen életbe léptetve az ú. n. ismétlőiskolák? Véleményünket támogatja épen jelen czikkiink a) pontja alatti egész tárgyalás, különösen annak az alkoholizmusra vonatkozó fejtegetése pedagógiai és psychologiai álláspontról. Ezzel a mult évi tanügyi mozgalmaknak lehetőleg pragmatikus áttekintését bevégezvén, köszönettel tartozom a nt. Szerkesztőségnek, hogy 1—VI. sz. a. közléseim által az illető érdeklődőknek alkalmat adott tanügyünk fejlődésének menetét mintegy képsorozatban láthatni. S ámbár felül kezdettük és alól végeztük; de a részünkről most már „keretbe foglalt tanügyi képeket" ki—ki megfordított vagy olyan sorrendbe rakhatja, a mint magának épen legjobban tetszik. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, koll. tanár. TÁRCZA. Az első egyház. Oh boldogok, kik legelébb Jézusban egymást szereték ! Fennről Szent Lélek szállá le, Mindenki egy testvér leve. Imájuk adván szárnyakat, Istenre bízták gondjukat. Bennük a szív, a lélek egy, Áthatja csak a szeretet, Arany idők dicső kora, Választott szent nép ez vala ! Oh hol keressük, hol mi hát E szent seregnek nyomdokát? Szekták kiáltják, hallhatod, Hogy Krisztus itt, Krisztus van ott; De hol van, hol az 0 jegye : A szeretetnek bélyege? Uram, a nyájad szétszalad, A szemed Őrzi, látja csak. Neved varázsa hogy ha szól, Csodásan lész itt egy akol. Fűzd szeretettel egybe hát, Valahány lélek néz reád. A legdrágább kincs lesz nekünk, Ha egy szív, egy lélek leszünk. Wesley után angolból Hegedűs István. BELFÖLD. A vallás- és közoktatási költségvetés a képviselőházban. E hó 14-én vette kezdetét a képviselőházban a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása. Wlassics miniszter, mint rendesen tenni szokta, maga nyitotta meg hosszabb beszéddel a tárgyalást, hogy jelezze tanügyi politikája főbb mozzanatait és jövőre vonatkozó reformterveit. Beszéde nem volt híján érdekes és nagyfontosságú eszméknek, reformterveknek ; feltűnő azonban előttünk, hogy pusztán csak a közoktatás dolgairól szólott, — tárczája másik oldaláról, a vallásügyről s az ahhoz tartozó fontos kérdésekről, mint a milyennek tekintjük pl. a kongrua s a római kath. autonómia ügyét, — egyetlen egy szóval sem nyilatkozott. Lehet, hogy még a tárgyalás folyamán, a felszólalók által provokáltatva ezekre nézve is ad kijelentéseket a miniszter ; de feltűnőnek találjuk, hogy bevezető s a helyzet felől tájékoztatni kivánó nagy beszédéből teljesen kimaradtak a vallási és egyházi kérdések. Beszédében legelső sorban is a középiskolai oktatás reformjáról emlékezett meg. Ennek a reformnak a kérdése foglalkoztatja most a tanügyi köröket Európaszerte. Foglalkozik vele ő is s a hazai tanügyi körök is ; mert hiszen a minden téren nyilvánuló folytonos haladás és az ez által támasztott követelmények mellett a középiskolai oktatás sem vesztegelhet egy helyben. Haladnia kell ennek is, mert hiszen nem a letűnt korszakok nemzedékének akarunk nevelni, hanem a reánk váró korban megállani képes nemzedéket kell nevelnünk. A dolgot azonban, mint igen helyesen mondá a miniszter, nem szabad elsietni, mert nemzedékek s a haza érdeke forog koczkán. A reform kérdésében tehát még nem döntött sem jobbra, sem balra; egy fontos kijelentést azonban már is tett, a mi megnyugtatásunkra szolgál a tekintetben, hogy megreformálandó középiskolai képzésünk nem szakíttatik le kíméletlenül sok évszázados talajáról. Kijelenté ugyanis a miniszter, hogy