Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

valamely vallási közösséghez való személyes tartozáson alapulnak. Az ötödik pont szerint az elismert vallási közösségek (felekezetek) szabadon tarthatják házi és nyilvános istentiszteleteiket, — szabadon építhetnek templomokat, tornyokat s használhatják harangjaikat. A hatodik pont az egyházkormányzást s az egyházi törvényhozást' az államtól teljesen függetleníteni kívánja. A hetedik pont teljes szabadságot kiván gyülekezetek szervezésére és lelkészek alkalmazására. A nyolczadik pont szerint semmiféle egyházi szertartásos cselekmény sem korlátozható más vallásos közösség vagy a világi hatóságok által. Újra kérdezzük: vájjon Róma az, a ki a vallási és lelkiismereti szabadságnak ezt a formáját és mértékét kivánja törvénybe iktatni ? Hát nem Róma volt-e az, a ki Németországon is s hazánkban is rettenetes dühvel és kitartással küzdött ez ellen a szabadság ellen? Nem Róma volt-e az, a ki elnyomni igyekezett a protestantizmus házi és nyilvános vallásgyakorlatát; a ki nemcsak a vegyes, hanem a tiszta protestáns házasságokból született gyermekeket is erőhatalommal ragadta ki a szülők karjai közül, hogy magának nevelje ; a ki semmibe sem vette s lábbal tiporta az államnak a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó törvényeit; a ki a legraftináltabb módon lehetetlenné tette az egyházából való kilépést s élethossziglan tartó hatheti papi torturának vetette alá a kilépni akarókat ; a ki a tőle elszakadt protestánsokat megadóztatta és terhei viselésére kényszerítette ; a ki meggátolta a protestáns templomok építését, papok beállítását, s a már felépítetteket erőszakkal elrabolta, a lelkipásztorokat elűzte és gályákra hurczolta 5 a ki a protestáns egyházakat, papjaikkal együtt a maga püspökei alá rendeltette s igy lehetetlenné tette a szabad egyházkormányzást és az egyházaknak egy testté szervezkedését; a ki meggátolta és a saját ellenőrzése alá vetette a protestáns lelkészek egyházi ténykedéseit? Nem Róma cselekedte-e ezeket mind, az egész világon mindenfelé és a mi édes magyar hazánkban különösen ? ! Mi történt tehát Rómával, hogy Németországon ily szabadelvűvé lett és ennyire tiszteletben kivánja tartani kinek-kinek lelkiismereti meggyőződését és vallása szabad gyakorlását ? Talán feladta régi elveit s ismeretes türelmetlensége keresztyéni türelemmé változott? Korántsem. Róma ma is az, a ki régen volt, Az a nagy liberalizmus, a mely a czentumpárt javaslatában feltűnik, csak báránybőr, a melybe belebujt. hogy adhassa az ártatlant és falhoz állíthassa újra, a mint már sokszor, a német politikai világot. Liberalizmusa csak azért van, mert érzi inferioritását; mert gátolva tudja magát a német államok törvényei által lélekrontó és hatalmi törekvéseiben, és mert szeretné, hogy jezsuitái visszacsempészése által teljes szabadkezet szerezzen magának a zavarosban halászásra. Hogy igazában ez a czéíja, világosan kitűnik az, figyelmes vizsgálás mellett, magából a javaslatból, bármily ügyes jezsuita kézzel van is szerkesztve. Hatodik pontja igy hangzik a javaslatnak : „Az elismert vallási közösségek közlekedése elöljárókkal nincs akadályozva. Elismert vallási közösségnek oly rendeletei és szabályai, melyek a vallás gyakorlására vonatkoznak, érvényességűk végett nem szorulnak sem az állami hatósággal való közlésre, sem az állami hatóság részéről megerősítésre". Ki nem látja ebből, hogy az igazi czél nem más, mint a pápás hatalom korlátlanná tétele Németországon ? Eltörlése az államok és a hatóságok minden jogának, a melylyel Róma és a jezsuitizmus machináczióit ellenőrizhetné, s kiszolgáltatása a német római katholikus egyháznak egy korlátozhatatlan és ellenőrizhetetlen idegen hatalom részére. De még inkább kilátszik a jezsuita láb a 10-ik és a 7-ik pontok óhajtásai alól. A 10-ik pont ezt mondja: „Mindennemű vallási testvérületek. társulatok és egyesületek, melyek valamely elismert vallási közösséghez tartoznak, alapításuknál és működésüknél a birodalom körében nem szorulnak semmiféle állami vagy községi jóváhagyásra". A 7-ik pont szerint: „Missziók tartása az elismert vallási közösségek körében semmiféle törvényes korlátozás, vagy akadályozás alá nem esik". — íme itt a punctum saliens. Innen az a nagy liberálizmus! Engedtessék meg bármily egyházi testvérület, társulat és egyesület korlátlan szabad felállítása és működése. Igen, hogy visszatérhessenek a jezsuiták; szervezhesse Róma lélekhalászó és a protestantizmus megrontására kigondolt ezer és ezerféle társulatait és egyesületeit, — és ne legyen többé törvény vagy hatalom, mely vészes munkájában akadályozhatná. Engedtessék meg a szabad misszionálás. Igen, hadd indulhassanak szabad munkára a visszatérendő jezsuták és a hozzájok hasonló fekete csukások. Hadd bolondíthassák, hadd fanatizálhassák az együgyű népet és hadd dúlhassák fel a felekezetek, az állam és a társadalom békéjét, hogy a pusztulás romjai felett Róma állíthassa fel trónusát. Ez kellene Rómának a liberalizmus és a lelkiismereti szabadság örve alatt. És nem is lehetetlen, hogy megnyeri, a mire törekszik. A német politika, mint már sokszor hangoztatta külföldi szemlénk, különösen az utóbbi időkben teljesen a pápás politika járszalagjára került. Kiveszett belőle minden igazi protestáns öntudat és Róma ismerete. Róma kiadja a jelszót, a czentrumpárt utánna harsogja — és a német állampolitika meghajol előtte. Szomorú világot vet a Róma előtt való eme meghódolásra Bülow birodalmi kanczellárnak a javaslattal szemben tanúsított magatartása is. Mult hó 5-én került a javaslat tárgyalás alá, és a birodalmi kanczellárnak nemcsak hogy nem volt bátorsága azt, tekintettel ismertetett veszedelmes pontjaira, kereken visszautasítani, sőt még a mellett foglalt állást. Személyes álláspontjaképen kijelentette, hogy a teljes vallási szabadságnak és egyenjogúságnak a híve; reményét fejezte ki, hogy a jelenleg még fenforgó felekezeti egyenlőtlenségek meg 2