Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-24 / 8. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerliesztősíg: IX. kertilet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Iiiadti-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflseetési Ara : Félévre: 9 kor. ; egész éyre : IS korona. Egyes szám ára, 40 fll. A mi a romanizmusnak fáj, Az egri érsek böjti pásztorlevelet írt, a mely tele van panaszszal, keserűséggel, meg egy csomó politikával. A levélíró nagy súlyánál, a tárgy fontosságánál fogva foglalkoznunk kell a levél fejtegetéseivel. Első panasza a régi panasz, hogy «a keresztyénség ellenségei egyesült erővel törnek mindenfelől az egyházra« ; hogy »az újkori jogelvek hirdetői ' mindent elkövetnek az egyház hatalmának gyöngítésére, tekintélyének, móltóságának alászállítására ; gyűlölködő haragot forralnak a szerzetes-renclek ellen« stb. stb. Ez a panasz itt Magyarországon teljesen alaptalan. A római egyház hazánkban csaknem középkori paradicsomi állapotot élvez. Valóságos uralkodó egyház, a mely maga szabja meg, hogy minő jogokat kaphatnak a többi egyházak. Közjogunk át meg át van szőve specifice római kath. vonásokkal. Katonai intézményünk annyira róm. kath. alapon nyugszik, mint ha más vallás nem is léteznék ebben az országban. A romanizmus egyházi jogai oly széleskörűek, állami eredetű javai olyan kiterjedtek, mint sehol egész Európában. A római klérus ma is a leghatalmasabb különhatalom az országban. Valóságos status in statu. Főpapsága és egyházi intézményei a leggazdagabbak. A római katholikus befolyás az, állami ós más egyházak ügyeire úgy szólván döntő. —- Hol van itt panaszra ok, ki üldözné, ki merné üldözné Magyarországon a leghatalmasabb statust in statu? Még alaptalanabb az egri érseknek az a másik panasza, hogy »a nem katholikus felekezeteknek kedveznekcc. Ugyan kik, hol, miben kedveznek Magyarországon a nem katholikus felekezeteknek (értsd : a protestánsoknak) ? Ugyan melyik egyházé hazánkban a jog, a hatalom, a vagyon, s az ezekből eredő elöntő befolyás? Hát nem köztudomású tény, hogy a legutóbbi egyházpolitikai rendezés is a római egyház javára ütött ki, mind jogilag az 1868. évi 53. t.-czikk eltörlésével, mind tényleg azzal, hogy a gyermekekre vonatkozó egyessógeknél állandóan ő a nyertes a többi egyházakkal szemben ? Hát nem tény-e az is, hogy hazánkban a törvényben megírt «teljes viszonosság ós jogegyenlőség® daczára a protestantizmus az egyháztestületi jogoknak csak a morzsáiból tengődik ? Hát nem az-e a valóság, hogy nálunk pl. az ünnepek dolgában is törvényhozás, katona ság, bíráskodás, közigazgatás, más egyházak stb. a specifice római kath. egyházi rendelkezések szerint igazodnak? Hát nem úgy áll-e a dolog, hogy számos valláöi funkeziókat az államban csak kizárólag a római kath. egyház végezhet? Hát nem tény, szégyenletes tény, hogy római kath. ós kir. kath. intézetekbe protestáns vallású gyermekek vallásbeli oktatása végett protestáns lelkész be nem teheti a lábát, s hogy e miatt a mult hónapban három dunántúli püspöki város leánynevelő-intézetéből a protestáns leánykákat télvíz idején, tanév közben szélnek eresztették? Ilyen az az érsek úr által fölhányt kedvezés a »nem katholikus felekezeteké nek ! Az érseki pásztori levél végső soraiban arra utasítja az ország r. katholikusait, hogy »& nyilvános élet minden terén, az ország alkotmánya által nyújtott eszközök ós módok felhasználásával, közös akarattal, vállvetve járjanak el«, ós «az előre törő fegyvertársaknak gát ne vettessék «. — Ez az utasítás azonban már egyenesen napi és pártpolitikai tenclencziának hódol, a mely téren mi kritikailag sem követhetjük a pásztori levél gondolatmenetét. A politika nem kenyerünk, de nincs is helyén e Lap hasábjain. Nem a magyarországi, hanem azok a tapasztalatok fájhatnak az egri érseknek, a melyeket a római egyház hazánkon kívül világszerte észlelhet. Fájhat az, hogy a kizárólagos, a csalódhatatlan igazsággal kérkedő romanizmust épen