Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

(czáfolatot) irtak. Ezzel szerűben Melanchton, a protestáló fejedelmek felszólítására, hevenyében egy védő-iratot szerkesztett, a melyben a ezáfolat állításait a Szentírásból és az egyházi atyákból halomra döntötte. Az Apologia ennek a védő iratnak későbbi, nevezetesen otthon, Wittenbergben eszközölt tudományos kibővítése. Az Apologia tehát az Ágostai Hitvallásnak megvédése és a Czáfolatnak megdöntése, még pedig annak szem előtt tartásával, hogy a protestálok elvei nem csupán a Szentirással, hanem az egyetemes keresztyén egyház tanaival is megegyeznek. Ez a kettős vezérelv érvényesül a mű beosztásában, rendszerében és tartalmában is. Előtte fekszik az Ágostai Hitvallás, a melyet igazol, magyaráz, kifejt; és a Czáfolat, a melynek főbb ferdítéseit, föltűnőbb tévedéseit kimerítóTeg czáfolja és egymásután dönti halomra. Különösen behatólag tárgyalja a hit által való megigaziilás, a törvény betöltése, a jó cselekedetek, az egyház, az Úrvacsora stb. tanait. Feltűnő sajátsága az Apológiának, hogy nemcsak a római egyház által régebben kiközösített szakadárokkal és eretnekekkel szemben védi az Ágostai Hitvallás álláspontját, hanem az egykorú anabaptisták s más rajongók, továbbá a Zvingliánusok ellenében is, a kiket az 1529-diki marburgi colloquium óta a lutheránusok is eretnekeknek tartottak. A mindenféle szakadárokkal, eretnekkekel és pápásokkal szemben az Apologia álláspontja az, hogy az evangéliumi reformáczió hívei a valódi katholikus keresztyének, mert ők nem hirdetnek új tanokat, hanem Krisztusnak és az ő evangéliumának a tanításait követik; hogy a reformáczió hivei nem akarnak elszakadni az egyetemes (katholikus) egyháztól, hanem azt csak az idők folyamán beléje csúszott tévtanoktól és szertartásoktól kívánják megtisztítani. Ezt a hatalmas igazságot a Szentírásból, az őskeresztyén egyház és ama kiváló egyházi írók példájával bizonyítja, a kiket működésökben az evangéliumi igazság érdeke vezetett. Az Apologiában tehát a krisztusi keresztyénségnek és a keresztyénség történetének hatalmas tanúságtétele szólal meg és tesz bizonyságot arról, hogy a Krisztuskövetők és nem a pápa satellesei a valódi keresztyének. E szerint az Apologia nem csupán erőteljes védelme az evangéliumi keresztyén hitnek, hanem részletes czáfolata, hatalmas kritikája is egyfelől a középkori scholasztikus tanrendszernek, másfelől az egész elkorcsosult pápás keresztyénségnek. Melanchton a pápai és papi elvilágiasult erkölcstelen életet is élesen elitéli és olykor metsző gúnynyal ostorozza. Mintha kicserélték volna a Hitvallás szelíd modorú Íróját: az Apologiában erősen vág, kíméletlenül sujt, mind azokra, a kik a krisztusi tant és életet meghamisították. A Hitvallás és az Apologia között fennálló eme modorbeli különbséget a viszonyok magyarázzák meg. Az Ágostai Hitvallás a fősúlyt az egyezőknek kidomborítására fekteti, hogy a rofermáczió egyházi szakadásra ne vezessen. Az Apologia határozott és éles Rómával szemben, de barátságos és békülékeny a Rómától megkülönböztetendő katholikus egyház iránt. S miként keletkezési idejére nézve közbül esik a legelőbb keletkezett Hitvallás és a legkésőbbi Schmalkaldeni czikkek között: ugy hangjára és modorára nézve is közép helyet foglal a még békés kiegyenlítést remélő Ágostai Hitvallás és a teljes szakítás álláspontján levő Sckmalkaldeni czikkek között. Az Apologia magyarra fordítása és kiadása nagyon korszerű dolog. Elismerés a szép kivitelért Mayer Endrének és dicséret az áldozatkészségért a Luther-Társaságnak. Mi reformátusok is örvendhetünk ennek az egyházirodalmi eseménynek, a mely könnyen hozzáférhetővé tette Melanchtonnak ezt a hatalmas keresztyén Apológiáját, a mely ha egyben-másban elévült is, de vezérelveiben az evangéliumi protestantizmus örök igazságait hirdeti, a melyeknek tanulmányozása és követése a mostani nehéz napokban komoly kötelessége minden igaz protestáns embernek. A munka kiállítása csinos, ára jutányos. V. F. BELFÖLD. Vegyesházassági statisztika. „Kérjetek és megadatik; zörgessetek és megnyittatik." Ennek a Krisztusi ígéretnek a teljesülését igazolja a vegyesházassági statisztika ügye. Emlékezhetnek olvasóink ama panaszunkra, hogy a mult év január elsejével, minden indokolás nélkül megszűnt az orsz. statisztikai hivatal füzeteiben a vegyesházassági statisztikai adatok közlése. A megszűntetésbe azonban nem nyugodtunk bele. Kértünk, zörgettünk miatta. Kértem, zörgettem én magam, de egydarabig sikertelenül. A mikor azonban az ügyet magáévá tette egy oly ponderáns testület, mint a dunamelléki ref. egyházkerület egyházi értekezlete és az adatok ismét közöltetése iránt a kerületi közgyűlést felkérte: a bezárt ajtó megnyittatott, a kérés teljesíttetett, s a legújabban megjelent Statisztikai Havi Közlemények ismét közlik, a régi alakban a vegyesházassági adatokat. Mi több, ezen havi közlemények erre vonatkozólag még egy új rovattal bővültek is, t. i. törvényhatóságonként is kimutatják a vegyesházasságok számát. De a midőn ezt örömmel konstatáljuk, egyúttal sajnáljuk, hogy a Horvát-Szlavonországokban létesült megegyezések kimutatása továbbá is mellőztetik, s még inkább sajnáljuk azt, hogy nem teljesült az a kérésünk is, hogy a létesült megegyezések községenként is kitűntettessenek. Pedig ránk nézve csak akkor fognak bírni ezen adatok valóban igen fontos és szükséges tájékoztató értékkel, ha községenkint fogjuk tudni, hogy hol és mennyi a veszteségünk vagy nyereségünk ? Pedig ennek kimutatása a felvett új rovat mellett sem nagyobb munkával, sem nagyobb költséggel nem járna, miután az adatok a központban már úgyis készen, feldolgozva vannak. Azokat egyszerűen csak községenkint közölni kellene, mint a hogy a következő lapokon a fertőző betegségek által előidézett halálesetek községenkint fel vannak tűntetve. E tekintetben tehát még mindig kérnünk és zörgetnünk kell, s hiszszük, hogy erre nézve is meg fog nyittatni.