Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

f Kemenczky János csabdii ref. lelkész, január 26-án, 68 éves korában elhunyt. f Nagy Ignácz, a kölkedi ref. egyház lelkipász­tora január hó 30-án elhunyt. Nyugadjanak békében. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A nagyvázsonyi ref. egyház (Dunántúl) Szalconyi József mohai volt lelkészt, — a szentantalfai ref. egyház (Dunántúl) Ráczkevy Béla vár­palotai helyettes lelkészt, — a szeghalmi ref. egyház (Tiszántúl) Técsy József szilágy-paniti lelkészt, — a balaton­it övesdi (Dunántúl) ref. egyház Szűcs Károly felcsuti lelkészt, — a felcsuti ref. egyház pedig Szúcs Károly helyébe Csálii István sz.-endrei helyettes lelkészt vá­lasztotta meg lelkipásztorává. * Szép lelkészválasztások. Mult heti számunkban hirt adtunk már a felől, hogy az enyingi ref. gyülekezet Szűcs Zoltánt, a földesi ref. gyülekezet pedig Karácsony Imrét választotta meg egyhangúlag lelkipásztorává. Most felemlítjük újra e választásokat, mert mindkettő oly szép gyülekezeti háláról tesz tanúbizonyságot., a mely ma már — fájdalom! — csak ritkaság számba megy. Mindkét válasz­tásnál az apák jó emlékezete s az irántuk érzett hála vezérelte a gyülekezeteket, mert Szűcs Zoltán fia az enyingiek szeretve tiszteli s csak nem régen elhunyt pap­jának Szűcs Jánosnak, Karácsony Imre atyja pedig, Kará­csony Mihály 40 éven át volt kedves tanítója a földe­sieknek. Szép, nagyon szép dolog az, a mikor a gyüle­kezetek hálával és szeretettel emlékeznek egykori veze­tőikre s ez érzelmek által vezéreltetve, azoknak fiaiban is jutalmazzák az elhunytak érdemeit. Bárcsak minél több ilyen örvendetes tényről emlékezhetnénk meg ! — Az uj lelkipásztorokat a bizalom és a szeretet fogadja hiva­talukban és ez azt a kötelességet rója rájuk, hogy az apák jó emlékezetére s gyülekezeteik bizalmára érdeme­sekké is igyekezzenek tenni magukat, hűséges és szere­tetteljes munkálkodásuk által. Nem kételkedünk benne, hogy erre törekedni is fognak, s a kegyelemnek Istene bizonyára meg is áldja őket szerető gyülekezeteikkel együtt. * Evangélikus testvéreink figyelmébe. Az »Ev. Szemle* szerkesztője szokása szerint bősz dühvel tör ismét ellenem s az evangéliumi keresztyén ifjúsági egyle­tek hatalmas világszövetségének elnöke és titkára, Barde Eduárd és Fermaud Károly úr ellen. Az »Ev. Szemle* szerkesztőjének támadásával én ugyan nem törődöm, de mivel félek, hogy erőszakos terrorizmusa evangélikus testvéreink körében legalább is félreértést szül ama tiszte­letre méltó férfiak s az általok képviselt úgy ellen, — egy nevezetes tényre hívom fel a figyelmet, t. i. arra, hogy az evangéliumi keresztyén ifjúsági egyletek világszövetsége legközelebb, 1902-ben Norvégia fővárosában, Christianiá­ban tartja gyűlését. A norvégek pedig, tudjuk, nagyon jó lutheránusok, hanem abban különböznek az »Ev. Szemle* szerkesztőjétől, hogy a Krisztus evangéliumában hivők iránt testvéri szeretettel viseltetnek. Hiába mondja tehát az »Ev. Szemle« szerkesztője, hogy Barde úr és Fermaud úr más evangéliumot hirdetnek, mint ő. Ez kétségkívül igaz. Barde úr és Fermaud úr azt az evangéliumot hir­detik, a mit Pál apostol hirdetett s a mi a norvég és svéd lutheránusokat és sok más lutheránust is élteti és nem az *Ev. Szemle« gyűlölködő evangéliumát. Reméljük azért, hogy a magyarországi evangélikusok közt is lesz­nek, a kik az >Ev. Szemle* szerkesztőjét pápául el nem ismerik s terrorizmusától nem félnek. Dr. Szabó Aladár. Lapunk 1888-diki évfolyamának teljes és ép példányát keresi szerkesztőségünk. A ki hajlandó azt eladni, tudassa árát a szerkesztőséggel. Szerkesztői üzenetek. F. L. H.-M.-Vásárhely. Megkaptuk; de csak a jövő számban hozhatjuk. S. L. Sámson. A kivánt kimutatásokat minden kerületre nézve nem hoztuk azért, mert hozták a kerü­leti lapok; kivánatának azonban íme eleget teszünk. ADAKOZÁS. A budapesti theológiai konviktus megerősíté­sére f. évi január 21—28-dik napjain alólirotthoz a kö­vetkező adományok és ajánlatok érkeztek: 1. Alapítvá­nyul megajánlott és befizetett a jászkiséri egyház, Fejes Dániel lelkész útján ezer azaz 1000 koronát; a Rákos­palotai egyház, Benkő István útján befizetett kétszáz azaz 200 koronát, az Ó-budai egyház, Mészáros Sámuel lel­kész útján megajánlott kétszáz azaz 200 koronát. 2. Év­járadékul örök időkre megajánlott a Czeczei egyház. Szűcs Endre lelkész útján öt azaz 5 koronát; gróf Pálffy-Daun Lipótné Budapesten megajánlott és 1900. évre befizetett 10 korona életfogytig való járadékot. — 3. Adományul küldött a Solti egyház, Búzás Ferenc lelkész útján 20 ko­ronát ; a Uercegszöllösi és Keöi egyházak, Kulcsár Sándor lelkész útján 4—4 koronát; Décsey Lajosné Budapesten 5 koronát; Rácz János nyug. lelkész Kecskeméten 8 ko­ronát ; Dunaszentgyörgyi egyház, Kátai Endre lelkész út­ján 50 koronát; Sárlcözy Sándor nyüdi lelkész gyűjtött 4 koronát; Karancsi egyház, Tólh János lelkész útján küldött 4 koronát. — Ebben a 8-dik kimutatásban van 1400 korona alapítvány, 15 korona évjáradélc és 299 ko­rona adomány. Fogadják a szíves adakozók az akadémia elöljáróságának és a lápintézet jótéteményes ifjúságának hálás köszönetét. — A szükséglet 50 ezer korona, miből eddig begyűlt 3840 korona alapítvány, 661 korona örökös és életfogytig való évjáradék és 2101 korona 22 fillér adomány, a mi a szükségletnek épen kétötöd része. Legyünk rajta, hogy a még hiányzó háromötöd rész is összegyűljön ! Budapest, 1900. január 28-án Szöts Far­kas, az akadémia igazgató-tanára. Felelős szerkesztő : Szöts Farkas. Főmunkatárs: Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. ÜDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents