Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

csak szóbeli gyámolítást nyer egyháza részéről. — Másutt, ott azokban a feldicsért protestáns egyházakban százával épülnek a lelki és testi nyomorban sinylők mentésére és megtartására a különböző szeretetházak, a melyek a nyomorultakat is erős szeretet-lánccal fűzik az élő egyház meleg kebelére. A mely egyházban nincs mentő és könyörülő szeretet-erő, az jogosan nem is várhat a népétől áldozatkész viszontszeretetet. Ez a vallás-erkölcsi irányítás és erőközlés, ez a mentő- és védő-kar nyújtás hiányzik a magyar protestáns egyházból. A magyar protestantizmus egyházilag csak követel a néptől, de keveset viszonoz a népnek. Nem vegyül közéje, nem ereszkedik le hozzája, hitével nem erősíti, szeretetével nem nemesíti. A régi sablon, a papi »hivatalc(, a »múzeumi« rendszer, a »közös« parókhia, no meg itt-ott talán a kényelemszeretet is, nem engedi, hogy a változott igények szerint idomuljon át a régi kényelmes papi rendszer. Tótlen és hideg egyház vagyunk ós ezért erőtelen is. Ámde ezekkel az ósdiságokkal már nem tokáig lehet kitartani. Ily módszerrel csak a sorvadást: a kitérést, a felekezetnélküliséget, a gyerekek eligérését mozdítjuk elő. Ha élni, ha erősödni akarunk, s különösen, ha a nép bizalmátvisüzdí akarjuk szerezni, múlhatatlanul át kell alakítanunk egyházi ós lelkészi fegyverzetünket és módszerünket. Helyesen mondta Hegedűs Sándor a M. P. I. T. pozsonyi gyűlésén : Azt az erkölcsi erőt, a melylyel a népet erkölcsileg vezethetjük, az egyháznak ma már nem a régi sablon szerint kell kezelnie, mert igy kiesik a néplélek az egyház erkölcsi vezetése alól. Nekünk, mondá folytatólag, erős várunk régi hitalapunk, erős az egyházi szervezetünk ; de régi fegyverzetünket, régi felszerelésünket mindennap pótolnunk és javítanunk kell, különben elveszítjük a csatát, elveszítjük a népet. A fent említett egyháztársadalmi munkák és intézmények egy csomó új fegyvert, egy rakás új felszerelést nyújtanak a nép egyháztársadalmi gondozására, a melyeknek az az előnyük is van, hogy mind megannyi kipróbált, biztos fegyver és védőszer. Ne idegenkedjünk használatba vételöktől. Tekintsünk szét magunk körül és lássuk be, hogy az idők gonoszak, hogy evangéliumi hitünket s egyházunkat két tűz közé szorítva ostromolják ellenségei. Egyfelől a vörös internacionale félrevezetett serege, a mely elveszítve hitét az égben, a föld nyers erőivel és fegyvereivel vívja elkeseredett harcát az »egyház« és a »haza« ellen ; másfelől a fekete internacionale fanatizált csapatja, a mely az ál-keresztyénség hamis jelszavaival, névleg a hitért, tényleg egy földi hatalmi szervezet korláttalan uralmáért izgatja ádáz küzdelemre a fanatizált tömeget. Vigyázzatok, egyházam pásztorai és gondnokai! Térjetek vissza anyaszentegyházunk ősi jelszavához, nagy elvéhez: a népért, a néppel. Foglalkozzatok többet vele vallásilag és erkölcsileg. E jelben biztos a győzelem. A nép visszanyerése nélkül azonban csak további sorvadás várható a magyar protestantizmusban. Sz. F. ISKOLAÜGY. A vallástanítás módszere és tananyaga. (Folytatás és vége.) Péntek Ferenc tananyagai a bibliát jelöli ki; a tekintetben azonban, hogy ebből az anyagból mit vegyen tárgyalás alá, miként dolgozza fel és mit vonasson el tanulságul a gyermekek által? — teljes szabadságot kiván. Ez a szabadság, — mint mondja, — megilleti a lelkész-tanítót; mert ha az egyház méltónak ítélte arra, hogy hi'e és meggyőződése szerint hirdethesse a Krisztus evangéliumát, méltónak ítélheti arra is, hogy hasonlóképen járhasson el az iskolában is. Igy állítva fel a tételt, úgy tűnik fel az, mintha benne nem is volna semmi olyan követelés, a mi nem volna jogosult s a mi nem volna teljesíthető. Azonban, ha hitelvi szempontból közelebbről tekintjük és gyakorlati következményeit veszszük figyelembe, megint csak bizonyos feltételek mellett látom alkalmazhatónak. Mik azok a feltételek? erre a kérdésre kell feleletet adnom. A feleletadásnál azonban, előre kijelentem, nem személyeskedni akarok, hanem általánosságban, elvi szempontból kivánom megmondani véleményét. Szükség ezt kijelentenem, mert a mint értesültem, Péntek Ferenc ur, a budapesti hitoktatók testületének lapunk f. é. 50-dik számában megjelent nyilatkozatát nem annyira elvei, mint személye ellen irányulónak minősíti. Ahhoz a nyilatkozathoz, sem elvi, sem személyes vonatkozásában, sem nekem, sem a lapnak semmi köze sincs. A testület kérelmére egyszerűen közöltük, annak létrejövetelében azonban egyáltalán nem volt semmi szerepünk sem. Nem személyes, hanem elvi szempontbol foglalkozom e helyen Péntek Ferenc különvéleményével, s ezért, ha nézeteim szerző nézeteivel nem egyeznek meg, eleve is tiltakozom ama feltevés ellen, mintha a fontos kérdésbe személyes vagy személyeskedő motívumokat kívánnék belekeverni. Ezeknek előrebocsátása után hadd mondjam el egyéni véleményemet. Cikkem első részében azt mondtam, hogy Péntek Ferencnek a tananyag és a módszer tekintetében vallott két főtétele elvi tekintetből helyes ugyan, de nem elég csak elvi tekintetben felállítani a tételeket