Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

KÜLFÖLD. Chicagói levél. Ch. Merle d'Aubigne látogatása Amerikában. — Prot. theol. intézetek konvenciója. — Cuba népiskolái. Kiválóan érdekes kedves vendégei voltak az elmúlt hét folyamán városunk egyik hatalmas angol ref. gyülekezetének. A nagy francia hisztorikusnak. Merle d'Aubignenek fia, Károly, a francia főváros egyik legkitűnőbb hitszónoka s tudós theológiai író látogatott el hozzánk Párisból, egy japán misszionárius, s mintegy 10—12 amerikai theológiai tanár társaságában. A chicagói ref. egyházak ez alkalomból kifolyólag egyesített istentiszteleteket tartottak, oly óriási érdeklődés mellett, a melynek impozáns voltát csak a Moody-féle összejövetelekhez lehet méltóképen hasonlítani. Egy órával a hirdetett istenisztelet ideje előtt a chicagói legnagyobb ref. templom minden zuga megtelt hivő közönséggel, melynek körében képviselve volt talán minden felekezet a maga papjai, tanárai és hivei által. Igazán ritka magas élvezet is volt az, a mit ez az összejövetel a jelenlevőknek nyújtott. Maga a külső kép is fölemelő, elfeledhetlen hatást kell, hogy gyakorolt legyen mindenkire ; a tartalom pedig eszméitető, tanulságos, s az evangélium minden igaz barátjának szivét örömmel, lelkesedéssel eltöltő volt. Gyönyörű összhangzatos gyülekezeti éneklés és a helybeli lelkész imája után Merle d'Aubigne lepett a szószékre, s szabad előadást tartott a francia prot. egyház küzdelmes múltjáról s reményteljes jövőjéről. Az alig 600,000 főre menő, maroknyi protestantizmus a negyven milliónyi pápistaság és atheizmus nagy tengerében a mentők dicső munkáját végezi. El lehet mondani, hogy a Hugenották képezik a francia társadalom savát, borsát; ők tartják kezökben a társadalmat megnemesítö krisztusi kovászt, ők az igazi keresztyén eszmék zászlóhordozói, nekik köszönheti a francia társadalom, hogy a közélet minden teréről ki nem veszett még teljesen, a nemzeteket, családokat és egyéneket fentartó tiszta erkölcsiség. A francia református egyházak tagjai híven harcolnak az evangéliumban lefektetett tiszta keresztyén elvek diadalra juttatása érdekében, habár ezekért jutalmuk a gáncs, a gúnyoltatás, s a társadalmi és állami élet minden vonalán a mellőztetés. A csekély számú párisi ref. gyülekezet a fővárosban 60 imaházat tart fenn, melyek a legnemesebb evangélizaló munkát végezik. Ugyancsak a párisi egyházak tartják fenn egyesített erővel az ú. n. Mc Callféle egyházi missziót (hasonlatosat az Üdv hadseregéhez), mely a népélet legalsóbb, legromlottabb részében tesz megbecsülhetlen szolgálatot az egyháznak s a Krisztus ügyének. Egyszóval, — mint Merle d'Aubigné megjegyzé,— a jövő kor elfogulatlan történetírójának hálával kell megemlékeznie Franciaország mai protestantizmusáról, mert ennek fogja köszönhetni az ország az ő jövendő fennmaradását. S hogy ebben milyen nagy igaza van Merle d'Aubignénak, azt mindnyájan tudjuk, kik ismerjük a francia népélet romlottságát, sülyedettségét, akár a történelemből, akár személyes tapasztalatból! Franciaországot sem mentheti meg, nem állíthatja meg más a romlás útján, mint csakis az evangéliumi igazságokhoz való visszatérés, a mely igazságok még minden nemzet életében idvességre vezérlő erőknek bizonyultak. * * * Az Éjszak-Amerika és Canada területen működő theológiai intézetek (számszerint 111 prot. papnövelő szeminárium) tanári kara és ifjúsága Pitísburg városának falai között tartotta a napokban érdekességekben bővelkedő nagy konvencióját. Több mint 800 theológiai professzort, s 7000-nél több theológus studenst képviseltek a delegátusok a prot. vallásfelekezetek minden árnyalatából. Fölemelő jelenség volt egyesülve látni a különböző hittani álláspontokat képviselő tudós tanárokai, körülvéve őket követő tanítványaik seregétől, a mint vallást tettek mindnyájan a Krisztusban való egységről. Az alap, a melyen állanak, a gyökér, a melyből mindnyájan táplálkoznak: egy, örök és változhatlan: a Krisztusnak tiszta evangéliuma. Lehetnek, sőt vannak közöttük nagy hitelvi eltérések, de a reformáció alapvető princípiumát (sola fide) hitök mozdíthatlan fundamentumának vallják mindannyian. Az elhangzott beszédek, értekezések mind ennek szolgáltatták bizonyságait. S a kik a protestantizmus szakodozotfságát veszedelemnek tartják, e ponton megnyugodhatnak. Az utak, melyen haladunk, lehelnek különbözők, az eszközökben válogathatunk, de a cél, mely felé törekszünk, csakis egy lehet. Érdekes, hogy e konvenció minden közösséget megtagadott az unitárizmussal, mely felekezet különben eddig is egészen szeparált helyet foglalt el a prot. felekezetek táborában. * * * Guba-sziget Amerika katonai kormányzója, a derék Mood generális, érdekes adatokat közöl reportjában a sziget kulturális előhaladásáról, a mióta Amerika okkupálta és protestáns befolyás alá helyezte e legújabb gyarmatot. Ez év folyamán az E.-ÁUamok kormánya 3000 nyilvános iskolát építtetett fel és rendeztetett be mintaszerűen a lakosság művelődésének fokozására. Mig spanyolok kezelték, jobban mondva: fosztogattak és zsarolták e szigetet, mindössze 25—30 ezer gyermek járt iskolába; ma pedig az iskolába járó növendékek létszáma 165 ezer, és ez év végével, remény van rá, hogy a létszám el fogja érni a a kétszázötven ezret. Az E.-Államokból 150,000 iskolapadot (2—2 gyermek számára) szállítottak ki, és 3 nagy hajórakomány ingyen iskolai könyvet küldött a közoktatási kormány Guba-szigetére. 1900 január 1-én 1600 tanító foglalta el egyszerre állomását, s azóta újabb 1400 tanítónő alkalmazása valt szükségessé. A sziget lakói életében óriási változást idézeit elő a kormánycsere, s ennek áldásait kezdi a nép belátni és méltányolni. A mi megjegyzésünk ezekhez csak az, hogy a mit Amerika az ő iskoláival, közintézményeivel eler, az való-