Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

egyházkormányzati okokkal és a többi egyházkerületek példájával bizonyítva indítványozza, hogy az egyházlátogatást maga az esperes végezze, mert a közvetlen tapasztalatot és érintkezést nem pótolja semmi. A Vll-dik és VIH-dik fejezetben okos érvekkel azt mutatja ki, hogy a canonica visitatio nem menthető föl sem az iskolavizsgálat, sem a gondnoki számadások felülvizsgálása alól. A IX-dik fejezet az egyházlátogatás gyakorlati jelentőségél mutatja ki meggyőző érvekkel. A X-dik fejezetben meg az egyházlátogatási kérdőpontokat szedi össze három csoportba, nevezetesen : a vallás-erkölcsi élet, az iskolaügy és az egyházi szervezet és vagyon szempontjából. A kérdések összeállításában a Gelei Katona-féle kánonokat veszi alapul, de a változott viszonyoknak megfelelőleg alakítja át, s az egyházlátogatás reformálására nézve azt a belyes vezérelvet domborítja ki, hogy a reformnak nem az ellenőrzés lazítására, sőt inkább annak szigorítására kell irányulnia. Ime, ez a Szuhav Benedek könyvének tartalma és eszmemenete. Jóravaló munka, mely azt mutatja, hogy szerzője szorgalmasan kutatott az egyházlátogatás múltjában, kiváló érzékkel bir a fontos egyházkormányzati intézmény jelentősége iránt és alapos tárgyismerettel s nagy ügyszeretettel célszerű javításokat sürget az egyházi közigazgatás terén. A csinos kiállítású könyv, melyet szerző Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek, protestáns irodalmunk áldozatkész pártfogójának ajánl, könnyed^ folyékony irály és világos rendszerű, s igy minden tekintetben érdemes arra, hogy egyházkormánvzóink között minél szélesebb körben elterjedést nyerjen. Egyházi értekezleteink pedig vegyenek példát a felsőborsodi egyházmegyétől és igyekezzenek társadalmi úton, pályadijak kitűzésével is előmozdítani egyházunk múltjának derítgetését, mert a mi egyházunk múltjában is sok hasznos tanulság rejlik. Sz. í. BELFÖLD. Anyaszentegyházunk külső építése. Ezen becses Lapnak évtizedek óta főcélja anyaszentegyházunk tagjainak belső vallásos erkölcsi életének emelése, ama láthatatlan kősziklának, a hitnek ápolása, a szív nemes érzelmeiből eredő jó cselekedetekre való buzdítás. Nagymérvű elfogultság nélkül tagadni nem lehet, hogy ezen b. Lap buzdítása nyomán a két protestáns egyházban igen sok helyen szerveztettek jótékonysági, ifjúsági egyesületek, énekkarok és népkönyvtárak. A küzelmult szánalmas lethargiájából ébredezünk már mindenfelé. Ha nem akarnánk magunktól felébredni, belterjes egyházi munkásságra serkenni, felráznak közömbösségünkből a velünk és körülöttünk történő események. Az ultramontánizmus lázas terjeszkedési vágya, a szomorú statisztikai adatok, a szektáskodók alattomos fondorkodásai, a felekezetnélküliség törvényesítése mindmind hangosan kiáltanak felénk, hogy ébredjünk, hogy munkálkodjunk, mig nappal van. Legyen elég az intő jel; ne várjuk be, mint Péter apostol, hogy a kakas harmadszor is kukorékoljon és keserves könyhullatások közt legyünk kénytelenek felismerni gyászos tévedesünk ! De talán nem is ott van a baj, hogy a pásztorok kevesebb gondot fordítanak a reájuk bizott nyájra, mint elődeik. Hiszen a már elég szép számú egyházi lap, sőt az egyházi irodalom oroszlán részben a pásztorok filléreiből virágzik, pedig ők a nyáj érdekében olvasgatnak, búvárkodnak. De talán magát a nyájat, anyaszentegyházunk zömét se lehet egészen elitélnünk, hogy buzdításunknak több eredményére mutatni nem tudunk ; mert nem is annyira belső, mint külső okok tartják vissza a Krisztus szerinti cselekedetek nagyobb mérvű gyakorlásától. Ha olvassuk az esperes urak évi jelentéseit, azt látjuk, hogy azt az egy-két setét pontot, a mely futólagosan megemlíttetik, gazdagon ellensúlyozza a buzgóságról, egyháziasságról, áldozatkészségről tanúskodó cselekedetek hosszú sorozata. Ha végig nézünk vagy olvasunk egy-egy protestáns püspöki utat, a tarackdurrogás, harangbúgás, virágbokrétás fehérruhás leánykák serege ámulatba ejtik gondolkozásunkat, egyházi ügyeink iránt közömbösséget, lágymelegséget sopánkodó korunkban. Talán csaknem akar mindez szemfényvesztés lenni? Hiszen úgy tanultad valamikor, hogy a külső a belsőnek külseje. Életem egyik legkedvesebb emléke, hogy a pozsonyi nagygyűlés »stb.«-jei névtelen lelkesedői között én is ott voltam Keblem dagadt az örömtől és büszkeségtől, mikor világi nagyjainkat prédikálni hallottam ; nem egyszer körültekintettem a teremben, hogy nem látok-e közöttünk egykét pápista püspököt, a kik a szeretet, a békesség evangéliumát jöttek tanulni a mi világi uraink ajkairól. A délutáni belmissziói értekezleten hallván Gergely Antal kollegánk vésztkiáltó, az orvoslás eszközeit kézenfogva ajánló, lelkesítő beszédét, azon szent elhatározást tettem magamban, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben fogom a Koszorú füzetkéket, Prot. Árvaházi Naptárt, Kis Tükör, stb. vallásos nyomtatványokat terjeszteni. Bizony, ba azt lehetnénk idehaza, a mit a lelkesedés pillanatában itt és amott magunkban fogadunk, megváltoznék a mi drága Sionunknak, protestáns anyaszentegyházunknak ábrázatja! Dehát miért is nincs minden úgy, a mint pünkösdi lelkesedésünkben szeretnénk, hogy legyen ? Nézzük meg mi is az érem másik oldalát, a melyen a világ van a maga határtalan követeléseivel! Protestáns anyaszentegyházunk tagjainak zömét, óriási többségét néhány holdas földmívesek alkotják, a kikről a mi büszkeségünk, Hegedűs miniszter az elnöki megnyitójában azt mondja, hogy : »Mi nem vetjük meg a szegény parasztot, de elmegyünk hozzá kiadványainkkal. Nemcsak hogy nem vetjük meg, de mint kenyéradóinkat szivünk egész őszinteségével szánjuk, sajnáljuk, mert mikor így őszszel mindent kifizetget, bizony alig marad neki téli ruhácskára való. Olyan községben, a hol néhány évvel ezelőtt 5—6 ezer forinttal kifizettek a császárnak a mi a császáré, megadták Istennek a mi az Istené, most az ármentesítési adókkal 20—25 ezer frtot kell a földnek kiizzadnia. Nem ott van a baj, hogy tompul a népben a vallásos érzék, közömbösek kezdenek lenni az ideális eszmék iránt, hanem ott, hogy a világnak szertelen fokozódó igényei megrendítik bizalmát a jobb jövőben, Hallottuk és olvastuk az intést abban az igazán szép elnöki beszédben, hogy: »A papok ne csak vasárnaponként foglalkozzanak a néppel és ne csak azt figyeljék