Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

felvilágosítás terjesztése dolgában, a felvilágosodásnak manap legnagyobb és leghatalmasabb tényezőjével, a sajtóval? A konzervativ-orthodox lapoktól el akarok tekinteni. Ezek általán oly alacsony szellemi színvonalon állanak, tudatlanságuk oly nagy, hogy a hol felvilágosításról beszélünk, onnét ki kell őket zárnunk. Az ő ultramontánizmus ellenes harcuk a lehető legroszabb alapon áll : bámulatos tudatlanságon és félszeg felekezeti gyűlöleten. E lapok szerkesztőségében teljesen idegen az a tudat, hogy az ultramontánizmus ellen folytatott küzdelemnél nem hitvány felekezeti marakodásról van szó. Ezek az ultramontánizmusban csak az idegen s ép azért ellenséges felekezetet látják; mert korlátolt értelmük felekezeti különbségeknél egyebet egyáltalán nem ismer. Ez az a vörös posztó, mely ellen az ő tudatlansággal bélelt gyűlöletük egész dühét ontják. Hát az a másik sajtó, a melynek szerkesztőségébe a tudomány és műveltség világossága behatolt ? Van-e ennek embere a tudomány és művelődés hatalmas ellenségével szemben? Nincs. A harc itt sem alapos és tudatos; itt sincs elegendő ismeret; ez sem ismeri az ellenséges rendszert; ez is csak portyáz és csatároz ; ez sem ismeri az ultramontán veszedelem egész nagyságát. Alkalmas példát szolgáltat erre a Lex-Heinze moz -galom. Mikor a Lex-Heinze révén az ultramontánizmus a tudomány és művészet ereit le akarta kötni, a sajtó feljajdult, s még oly lapok is, melyek különben az ultramontán veszedelemtől való minden óvást siettek »felekezeti heccnek* nevezni, el voltak árasztva az ultramontánizmus és a papuralom ellen szóló cikkekkel. Nagyon jól és helyesen van ez igy! Itt tényleg az ultramontánizmus és a papuralom kisértett, csakhogy a tervezett Lex-Heinze az ultramontán agyonölelö rendszernek csak egyetlen jelensége, csak egy előljáró szorítása. A Lex-Heinze elvetésével elháríttatott ugyan ez az egy jelenség, ez az egy fogás ; de maga a rendszer, mindenre kiterjedő ezerféle fogásával megmaradt. E rendszeres körülfogás veszedelmét a sajtó nem tartja állandóan szemmel ; csak akkor vezényel rohamra, ha az ultramontánizmus mértéktelenül előtérbe nyomul, s ha — miként a Lex-Heinzénél történt — a saját érdekei különös veszedelemben forognak; de az ultramontánizmusnak csendes, zajtalan, állandó és rendszeres kisebb műveleteit figyelmen kivül hagyja. Elfeledte annak az általa is méltán nagyrabecsült Virchownak a szavait, ki 1876-ban (Wahlrede zu Magdeburg am 16. Október 1876) a »Kulturharc« szót igy határozta meg: »Nem vallási, nem is felekezeti harcról van itt szó, hanem egy magasabb, az egész kultúrát érdeklő küzdelemről, melyet erről az álláspontról folytatni kell*. Az ultramontánizmus ismeretét és ostromát még csak a sajátképi tudományban és ennek már akár történeti, akár jogi, bölcsészeti vagy theologiai termékeiben találhatjuk föl. Hanem itt is van egy de; itt is hiányzik a rendszert s, szervezett, koncentrált küzdelem. Ha a modern tudomány és felvilágosultság útjában az ultramontánizmussal véletlenül szembe kerül, akkor neki gyürközik a mérkőzésnek, de aztán tovább halad, a nélkül, hogy az ellenféllel törődnék. Elmulasztja — és ez kárhozatos bíine a mulasztásnak — az ultramontán történetnek, jogtudománynak. bölcsészetnek. tbeolögiának, művészetnek és irodalomnak, mint olyannak ex professo támadását, s ezek tudatlanságának, hazugságának és kultúraellenes voltának leleplezését. Csak ha ez megtörténik, csak ha a tudomány az ultramontánizmus ellen a tervszerű s minden térre kiterjedő harcot felveszi, akkor lesz rá kilátás, hogy e küzdelem a politikára és a vallásra, a művelődésre és az elŐhaladásra, a családra és az államra nézve egyaránt áldásosán végződik. Steglitzben, Berlin mellett, 1900. aug. Fordította: Raffay Sándor, theol. tanár. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. A dunántúli ref. egyházkerület pápai és csurgói főgimnáziumáról a következő adatokat közlik az értesítők: A pápai főgimnázium növendékei vallásfelekezet szerint következőleg oszlanak meg: ev. ref. 286, ág. ev. 43, róm. kath. 59, izraelita 107 ; összesen: 495. A csurgói főgimnáziumban ev. ref. 118, ág. ev. 19, róm. kath. 128, izraelita: 26; összesen: 291. A tanulásban tett előmenetelt a következő számok mutatják: Pápán jeles: 47, jó: 87, elégséges: 278, egy tantárgyból elégtelen: 44, 2 tárgyból 27, több tárgyból 12; összesen: 495. Csurgón jeles: 18, jó: 51, elégséges; 162, egy tárgyból elégtelen: 32, két tárgyból: 18, több tárgyból: 10, összesen: 291. A két gimnáziumban volt: jeles: 65, jó: 138, elégséges: 440, egy tárgyból elégtelen: 76, két tárgyból: 45, több tárgyból: 22; összesen: 786. Érettségi vizsgát tettek Pápán: 38-an, ezek között jelesen: 3, jól: 11, egyszerűen: 19, javító vizsgára utasíttatott: 5. Csurgón írásbeliről vissza vettetett 4, szóbeli vizsgát tett: 23, jelesen: 4, jól: 3, egyszerűen: 18, javításra utasíttatott : 2. A pápai főgimnáziumban volt rendes tanár: 11, helyettes tanár: 1, a hittant tanította: 7, a melléktárgyakat 3 tanár; összesen: 22. A csurgói főgimnáziumban volt rendes tanár: 11, helyettes tanár: 1, melléktárgyat tanított: 3, a hittant: 3 tanár; összesen: 18. A csurgói főgymn. Értesítője, melyet Dr. Vida Károly igazgató szerkesztett, leirja »A főgimnázium százados és új épületének felavató ünnepségét«, mely 1899. szept. 14-én tartatott meg. A hely szűke nem engedi, hogy az ünnepély részleteivel és az értékes beszédek méltatásával foglalkozzunk, de jól esik kiemelnünk, hogy az ünnepély a maga egészében valóban lélekemelő, a beszédek nagyszabásúak és nagyhatásúak voltak.