Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

mok ifjúsági egyesületei, a melyeknek 99 millió, azután az Angolországéi, a melyeknek 16 millió és végül a Németországéi, a melyeknek 37a millió korona értéket képviselnek csak az egyesületi helyiségeik. — Ime, igy becsülik meg, ily anyagi áldozatokkal támogatják a valódi protestáns nemzetek az ifjúság vallás-erkölcsi védelmére és nemesítésére irányult belmissziói munkásságot ! Ámde mindennél az impozáns szám- ós vagyonbeli erőnél nagyobb az a szellemi-erkölcsi ós egyházi erő, a melyet az a félmillió evangólizált ifjú ember képvisel, a kik, mint a tapasztalat bizonyítja, egyházuknak világossága, hazá jóknak sava és a közéletnek erjesztő gerjesztő kovásza. Ezekben az apostoli hitű és keresztyéni jellemű ifjakban s a belőlök várt férfiakban van a külföldi protestáns egyházak sokszor földicsórt ós méltán megbámult nagyságának és hatalmának titka; mert ebből az evangélizált ifjúságból lesz az a »királyi papság ós szent nóp«, a melynek sem hitén, sem jellemén, sem áldozatkészségén még a pokol kapui sem tudnak diadalt venni. Mert régi protestáns tapasztalat, hogy az a kegyes doktor, hitbuzgó földesúr, egyházias ügyvéd, biró, mérnök, főispán meg miniszter a maga keresztyén óletpéldájával és egyházi áldozatkészségével sokkal sikeresebben prédikálja a Jézus evangéliumát, mint az egyház bármelyik aranyszájú szent Jánosa. És ne feledjük, hogy azok az amerikai, angolországi, németországi Szilassy Aladárok és Hegedűs Sándorok, a kiknek mi most oly nagy szűkében vagyunk, külföldön ezekből a keresztyén ifjúsági egyesületekből kerülnek ki százával ós ezrével. Az ifjúsági egyesületek az egyetemes papság előkészítő iskolái. Ne hozakodjék elő nekem se a fitymáló negéd, se a sunnyogó kétely, se a rövidlátó ósdiság azzal az ellenvetéssel, hogy régen se voltak hazánkban evangéliumi ifjúsági egyesületek, s azért mégis voltak hitvódő Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyak és százával voltak egyházvédő és iskolafentartó Perényiek, Enyingi Török Bálintok, Telekiek, Vayak, Podmaniczkyak stb. Voltak, igen is voltak. De voltak akkor evangéliumi szellemű iskoláink, családjaink, társadalmunk, irodalmunk, a melyeknek ma jobbára csak a nevök, a keretjük, a külső formájok van meg ; sziveikben azonban nem az evangéliumi hit és erkölcs vére lüktet, ereikben nem a vallásos protestantizmus vére pezseg; aztán meg a művelt ifjúság legnagyobb része nem protestáns főiskolákon ós gal, Svédország 109 egyl. 7700 taggal, Franciaország 90 egyl. 4542 taggal. Magyarország a genfi szövetségben csak 14 ifj. egylettel van képviselve. A központi választmány tagja hazánkból Szilassy Aladár. egyetemen, hanem léha társaságokban, távolról sem evangéliumi szellemű újságok emlőit szíva érlelődik fórfiúvá. A régi magyar protestantizmusban a jó protestáns iskolák ós a jó protestáns családok végezték az ifjúságon azt az evangéliumi keresztyén nevelő munkát, a melyet külföldön ma a keresztyén ifjúsági egyesületek teljesítenek nagy anyagi és szellemi eszközökkel, nálunk pedig még csak a kezdet kezdetén levő szerény, kisszerű, de áldásaiban már is figyelemre méltó sikerekkel. Külföldön ezek a jól szervezett ifjúsági egyesületek alkotják azt a protestáns légkört, azt az evangéliumi környezetet, a melyből nálunk Magyarországon az egyoldalú ós fejletlen egyházi élet miatt és a magasabb evangéliumi színvonal, irodalom, protestáns társadalom és sajtó hiánya miatt nincs még semmi; de semmi. Ne csodálkozzatok azért, kedves lelkész- és tanítótársaim, ne csodálkozzatok azon, hogy komoly egyházi munkátokhoz oly kevés támogatót és támogatást nyertek az egyház úgynevezett világi tagjaitól; ne bántson benneteket, hogy gyűléseinket gyéren látogatják, egyházi sajtónkat ós irodalmunkat soványan istápolják egyházunk gazdag urai, világi tisztviselői; ne keserítsen el az a tapasztalat, hogy világi uraink, még gondnokaink, tanácsbiráink ós presbytereink is, csak itt-ott láthatók templomainkban, vallásos összejöveteleinken, egyházi egyesületeinkben ós egyháztársadalmi munkáinknál. Ne csodálkozzatok, ne keseregjetek ezen. Nem voltak erre nevelve ifjúságukban. Mert tegyétek szivetekre kezeiteket ós mondjátok meg, hogy mióta az iskola, a család és az irodalom evangéliumi protestáns erejében meggyengült: mit tettetek egyenként, gyülekezetenként, egyházmegyénként, akár egyháztársadalmilag, akár egyházhatóságilag a művelt osztály fiainak protestáns hitünkben, erkölcseinkben ós kegyes szokásainkban való megtartására ós megerősítésére? Gyakoroltok-e cura pastoralist közöttök? Nem.Konfirmáció után törődtetek-e egyházilag az ifjúsággal, akár falun, akár városban? Nem! Szerveztetek-e közöttük konfirmált ifjak, avagy keresztyén ifjak evangéliumi egyesületét? Nem. A templomon kivül hirdettótek-e nekik, olvastattátok-e velők az istenigéjót? Nem. Osszegyűjtöttótek-e az ifjakat, szüleikkel egyben, vallásos összejövetelekbe; ismertettétek és ajánlgattátok-e olt nekik az evangéliumi lapokat, iratokat, könyveket, irodalmi társulatokat? Nem. Kezdtetek-e velők ós számukra valamelyes nekik való, őket érdeklő belmissziói munkát? Nem ós nem ! Nos hát, h a a múltban ti, vagy a ti elődeitek ennyire nem vezettétek be az ifjúságot,