Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

mellett az új testamentomból vett elbeszéléseket, gnomaszerüleg hangzó bibliai helyeket is tartalmazzon, az attikai nyelvjárás szerint átirva. A felsőbb osztályokban pedig vegyen alkalmat a vallástani órán a vallástanár a fontosabb új-testamentomi iratoknak eredetiben leendő olvastatására és értelmezésére. VI. A németnyelv és irodalom tanításánál helyeseljük a kitűzött célt; a tananyag megválasztásánál azonban, a menyiben az úgyis szemelvényekből összeállított olvasókönyv alapján történik, talán nagyobb teret is lehetne engedni a protestáns színezetű olvasmányoknak. Egy »Utasítás«-ban pl. részletes programmját lehetne adni azoknak az olvasmányoknak, a melyek egyrészt, kapcsolatban az illető osztály vallástani, másrészt történeti anyagával, az állami tantervben megjelelölt olvasmányok mellett a történeti hűségnek megfelelőleg kidomborítanak a német nemzet protestáns jellegét s azt a világtörténeti szerepet, melyet a reformáció létrehozása által az emberi nemzet művelődés-történetében betöltött. VII. A történelem tanításánál, az előadói tervezezet által fogalmazott cél figyelemmel tartása mellett, részletes »Utasítás«-t kérnénk tanáraink és tankönyviróink számára, azoknak a prot. szempontoknak a kidomborítása végett, a melyekből tekintve, a történeti hűségnek megfelelőleg, úgy mutathatnék he a protestantizmus világtörténeti szerepét, közelebbről pedig a magyar ref. egyház nemzet-fentartó hivatását, hogy a történet tényeiből azt a meggyőződést meríthetnék tanítványaink, hogy a reformált egyház a szabadságnak zászlóvivője, a felvilágosodásnak terjesztője s az emberiség haladásának támogatója volt a muitban, s jelleméből folyólag az kiván lenni a jövőben is. Végezetre, a mi a reál tantárgyakat és a testgyakorlást illeti, fentebb kifejtett elvi szempontunkból kifolyólag is helyesléssel fogadjuk az előadói javaslatnak azon intézkedését. hogy azok úgy az egyes tárgyak célját, mint mértékét tekintve egészen az állami tanterv által megszabott keretben taníttassanak. * * * Összegezve az elmondottakat, véleményünk az E. T. B. előadói tervezetéről az, hogy bár részleteiben, különösen a tananyag túlságos kibővítése miatt vannak kifogásolható pontjai: egészben véve azonban megfelel az egyházias neveles érdekeinek; tekintettel van tanügyi hagyományainkra, és kellő koordinációban áll az állami tantervvel. Javára válhatik felekezeti tanügyünknek, s épen azért, a mi neki prot. szinezetet ad, mindazt szeretnők egy »Utasítas* keretébe foglaltatni, hogy ily alakban, egyházunk javára, államsegélyes iskoláink is hasznalatba vehetnék. A kecskeméti ref. főgimn. tanári kara. TÁRCA. Adalékok a franciaországi protestáns áttérésekhez. Franciaországban a Krisztushoz tért pápás papok száma folyton szaporodik. Az utolsó két év alatt 316 pap tért ki a pápa egyházából és csatlakozott az evangéliumi protestantizmushoz. Francia hitfeleink áldozatkészsége a sajtóban egyházi lapok segélyezésével, társadalmilag és anyagilag papi menházak (Courbevoieban és Sevresben, Páris mellett) állításával támogatia a fontos mozgalmat. A sevresi papi otthonban, a mely Bourrier áttért evangélizált plébános igazgatása alatt áll. immár 125 áttért plébános és szerzetes talált ideiglenes menedéket és védelmet. Bourrier azt írja az áttérési mozgalmat irányító lapjában, hogy »a papság egy részét csak a kenyér tartja Róma fogságában. Adjatok nekik kenyeret és megszabadítjátok őket*. A Ciliiben megjelenő »Alpenbote< című német folyóirat a folyó 1900. év első negyedének áttérési mozgalmait következőleg ismerteti : 1900. évi január 18-án tartották meg Párisban a papok menháza, az »Oeuvre des prétres* közgyűlését. Ezen, már 1884 óta fennálló szeretetintézmény különösen az utóbbi években sok áttért római kath. papnak vált nagy hasznára. De azóta, hogy a »Los von Rom«mozgalom a francia klérus körében nagyobb arányokat ölt, s még az ultramontán lapok is már a papok létszámának »nagymérvű csökkenéséről* szólnak, a bizottság szükségesnek látta a Páris melletti Courbevoieban levő papi menhelybe való felvétel feltételeinek megszigorítását. »Nem feladatunk a r. katholikus egyház rosz papjait átvenni. Mi nem csupán külső tiszteletet kívánunk, hanem őszinte vallásos vágyódást is. Mi csak olyanokat használhatunk, a kik vallásos meggyőződésből mindenről lemondanak; kiket még az, esetleg az útszélen való éhenhalás sem tud visszariasztani*. 1898-ban 40 papot és papnövendéket kellett elutasítani, részben mint e hivatásra méltatlanokat, részben bizonyítványok hiánya miatt. Annál örvendetesebb, hogy a kérvényezők személyes erdemét illető szigorú követelmények dacára, az 1899-dik évben mégis 32 pap részesült az >Oeuvre« támogatásában. Ezen 32 pap közül 14, részben az evang. ref. theológiát tanulmányozza, részben az evangélium terjesztésére alakult gyülekezetekben működik; 4-en képezdében tanítanak, 1 kereskedő, 13 pedig csak ideiglenesen volt az »Oeuvre« gondozására bizva. Sok olaszországi, görögországi, arinéniai, marokkói, különösen spanyolországi papnak kérvényét kellett figyelmen kivül hagyni. Az »Oeuvre des prétres* közlönye az 1899. február óta megjelenő kis havi folyóirat. a »Le prétre converti«, a inely a Rómát megunt francia klérusnál jelenleg a »Chrétien Fran<;ais«-val oszt ja meg a bizalmi szerepet, s az evangéliumi mozgalomnak, ha talán némileg más szellemben is, mint Bourrier lapja,