Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

tájékozatlan magatartását több ízben is kárhoztattuk,— az ev. keresztyénség érdekeinek a papizmussal való bátor és sikeres megvédéséért neki hálával tartozunk. Egyik legerősebben fölfegyverzett narcosa ő jelenleg az evang. protestantizmusnak a pápás világuralommal szemben, a melynek aknamunkáit nálánál jobban senki sem ismeri korunk prot. tudósai között. Őszintén sajnáljuk, hogy »a szászok igazsága* őt tőlünk annyira elidegenítette, sőt ebben Schubert kiéli tanárban e napokban még szövetségese is akadt. Az általános ev. prot. missziói egyesület szeptember 25. és 26. napján Hamburg városában tartotta ez évi nagygyűlését. Az ünneplő istentiszteletet Schultz H. göttingai nagyhírű theol. tanár tartotta. A külmisszió ügyéről értekeztek Bassermann heidelbergi, Kesselring zürichi tanárok, Buss glarusi, Ehlers frankfurti és Kirms berlini lelkészek. A nagygyűlés elnöke Arndt berlini lelkész volt, ki sok éven át szolgálta Faberrel együtt igen nagy eredménynyel Japánban, ebben a legújabbkori keletázsiai kulturállamban a külmisszió ügyét. A főelőadást Harnáck berlini egyháztörténetlanár tartotta, ki rendkívül érdekes és tanulságos modorban »Az ev. prot. misszió alapelveit« ismertette. A japáni és kinai külmiszszió mai állásáról még Kranz kinai misszionárius, Spinner veimári udvari főpap és Bode lelkész értekezett. E missziói egyesület a Luther-jubileumi év szülöttje, és Lipsius, Pfleiderer és Nippold lanárok életrevaló alkotása. Munkásságának tere Japán és Kina. Japán pláne a maga legűjabbi sajtóját, irodalmát, sőt tokiói egyetemét is a német prot. külmissziónak köszöni. A kinai zavarok napjainkban az egyesület missziói tevékenységét is megbénították, sőt egyik német követ még politizálással is vádolta. Warwck hallei tanár azonban megvédelmezte a prot. külmissziót egyik nagy feltűnést keltett legűjabbi röpiratában, a melyet egyik szemlénkben nemrég mi is ismertettünk. A bonni pápás nagygyűlés méltán csatlakozik az előbbiekhez. A reklám ennek is egyik legfőbb fegyvere vala. Mások megtévesztésében s a dagályos önmagasztalásban meg felülmúlta az előző 46 pápás nagygyűlést. Úgy külső megjelenésében, mint nagyszámú előadásaiban és beszédeiben a túlzás volt észlelhető. Igy egyik szónoka azt hangoztatta, hogy »az egész világ a római kérdés megoldására vár«. Bizonyos mesterséggel értenek e nagygyűlések ahoz, hogy a hallgatókban a szeretet s a gyűlölködés érzelmeit felkeltsék. Példa rá a kulturharc megítélése, a melyet az egyik »vívmánynak*, a másik »martiromságnak« jelzett a német r. katholicizmus történetében. A r. kath. tudományosság sem kerülte el a nagygyűlés figyelmét. Különösen a felsőbb oktatásügyét hangsúlyozta, s a Görres-társaság hathatós támogatását ajánlotta. Egyleteivel pedig behálózta a német pápás katholicizmus az egész birodalmat. Ilyen különösen a Bonifác-egylet, a mely az egész német birodalomnak »a pápás hitben való egyesítésére* törekszik, s méllán »új Amiensi Péternek* neveztetett. Ez egyesület tevékenységéről tűzzel és odaadó lelkesedéssel beszélt Bonaventura, egy berlini dömés páter. A pápás nagygyűlések mellett ez egyesület egyik leghatalmasabb organuma a német papizmusnak, a melynek ma 168,000 tagja van, s a mely a mult évben 2.290,000 iratot bocsátott közre. Egyik legfőbb feladata a társas élet reformja az alsóbb és középosztályok körében a papizmus szellemében. Jelszava, hogy csak Róma világuralma s a pápás hit egysége oldhatja meg napjainkban a szociális kérdést. Ez magyarázza meg a szociáldemokráciához való viszonyát is. A bonni pápás nagygyűlés meg hazafiaskodni is tudott. A ' mi néppartunkhoz hasonlóan az ő ideálja is a keresztyén (értsd: pápás) Németország, s annak »állandó hadserege a nép, vezérei a centruinpárti követek*. Egy szóval egy az ultramontanizmus az egész világon, csak eszközeiben tud lépten nyomon alkalmazkodni. De ma is oly türelmetlen, mint a jezsuita uralom idején, a XVII-dik században. Ausztria a bizonyság, hogy világi karhatalommal is el *az eretnekség* kiirtására. A bonni pápás nagygyűlés legérdekesebb előadását Mansbach münsteri tanár tartotta »A tekintély és a szabadság elvéről, mint a mai krizis alapkérdéséről s eloszlatásáról az egyház szellemében* címmel. Bizonyos tudományos előkelőséggel és dialeklikai ügyességgel mondta el beszédét, de nagy ugrásra volt szüksége annak beigazolására, hogy »a római egyház valódi kiegyenlítése a tekintély s a szabadság elvének*. Schell tragikumára emlékeztetőleg mondotta, hogy »ha azonban az egyház isteni jellegéről s a megdönthetetlen hit- és erkölcsi tanokról van szó, akkor ránk nézve nincs kritika, hanem csakis az egyházi csalhatatlan tantekintély iránti hitteljes és engedelmes alávetés*. Bizonyára kényelmes összeegyeztetése ez a szabadság s a tekintély elvének! Ily módon vélik megoldani a gazdasági krízist is a pápás egyházban. Egyet megtanulhatunk e nagyhangú pápás gyűlésből, és ez az, hogy a pápás egyház testületei és egyletei óriási hálójával egészen bekerítette már a német birodalmat. Kétszeres ok ez arra, hogy a német protestánsok tömörüljenek s az áldatlan egyházpolitikai és theologiai pártharcokat abbagyják. A Krisztussal sziveink ben, a bibliával s az egyházhistóriával a kezünkben győzhetjük le csupán a pápás világi uralmat! A thüringiai belmissziói érhkezlet szept. 18. és 19. napján Sondershausen városában ülésezett. Az ünnepi istentiszteletet Niemöller lelkész tartotta, ki beszédéhen a belmisszió fontosságáról és szükségességéről igyekezett megyőzni figyelmes hallgatóit. Hogy mily nagy mezőt érintett az értekezlet, az az előadások címéből is kitűnik. De igtatunk egy néhány thémát a megvitatott kérdésekből: »Az ev. ifjúság gondozásáról; »Az iszákosság elleni küzdelem és a belmisszió*; »Az otthonok házirendjéről*; »A női diakoniáról s a női ifjúság gondozásáról egymásra való hatásában föltüntetve* ; >A napi sajtónak a beimisszióhoz való viszonyáról*; »Az egyházi közösségi élet ápolásáról s annak nagy egyházi jelentőségéről* ; »A tornázás és a játék szerepe a mentő házban*; »A legújabb kényszernevelési törvényről s annak nagy jelentőségéről az ev. belmisszió szolgálatában* stb. stb. Valóban életrevaló, fontos és szükséges belmissziói kérdések, a melyekkel mi is foglalkozhatnánk. Ezer meg ezer szociális baj van nálunk az egyházban s azon kivül. A belmissziói egyesület szervezésére égető szükség van, s annak előmozdítása s lehető felkarolása minden prot. embernek feladata, ki szereti hazáját és egyházát. Ismerjük meg bajainkat s aztan lássunk hozzá azok szanálásához vagy lehető enyhítéséhez. E tekintetben valóban szép és nemes feladat vár az esperességi, kerületi, és egyetemes lelkészi értekezletekre. Tegye meg mindenki a tőle telhetőt az egyházban és a társadalomban! Az alkokol diátetikai értékéi öl érdekes röpirat jelent meg dr. Hurtmann orvos tollából »Husz év a gyermekápolás és nevelés szolgálatában* címmel. Kimutatja, hogy a bor élvezete a beteg gyermekeknél ront.ólag hat a szervezetre, s kikel a bort, sört vagy egyéb alkoholos italokat rendelő orvosi praxis ellen. Saját tapasztalataira hivatkozva meggyőzően fejtegeti, hogy csak kárát és soha sem hasznát látta a gyermekeknél az alkohol élvezetének; sőt azok testi és lelki veszedelméről győződött meg orvosi gya-