Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

országokban, végül, nagy forradalmak árán, Európa majd mindenik országában állami alaptörvénynyó szilárdult a szabad vallásgyakorlat, a minek természetes következményei lőnek : a polgári és politikai jogok függetlenítése az állampolgárok vallási hitétől, az állam-vallás rendszerének fokozatos megszüntetése, a felekezetnélküli állam proklamálása, az iskolák államosítása, a házassági törvények polgárivá tétele stb. stb. E politikai nagy vívmányok egytől-egyíg Róma tiltakozása és ellenzése mellett, s egytől-egyig a protestantizmus támogatásával jöttek létre a modern alkotmányos országokban; világos bizonyságául annak, hogy a Rómától elszakadt protestantizmus mily nagy politikai szolgálatokat tett a modern államoknak, még azoknak is. a melyek a protestantizmus vallási és egyházi reformját nem fogadták el. Ezért nagy történeti járatlanságot s még nagyobb politikai éretlenséget tanúsítanak azok az irók és politikusok, a kik a protestantizmus nemzeti és politikai szolgálatait a legújabb divatú klerikális szemüvegen át nézik, s a németországi Jansen példájára magyar hazánk szép történetét ultramontán és aulikus irányzatosságokkal meghamisítják. ()h, ha ez a most annyira lenézett és annyira ócsárolt magyar protestantizmus nem tette volna hazánk történetében azokat a nemzeti és alkotmányos szolgálatokat, a melyeket az elfogulatlan történetírás szerint tett: ma a Lajtán innen nem volna sem magyar állam, sem magyar nemzet, sem magyar szabadság ! Es itt eszembe jutnak az angol Froude arany szavai, a ki Európa politikai haladását az utolsó három évszázadban Kálvin Jánosnak tulajdonítj a es a német Bankénak ama mondása, hogy az Egyesült-Államok virtuális megalapítója Kálvin, a Rómától való elszakadás legkövetkezetesebb vezetője. S még ez sem minden. A vallási ós politikai reformációhoz járul a protestantizmusnak harmadik nagy vívmánya : a tudományos szabad vizsgálódás kiküzdése. Ez is közvetett hatása a XVI. századbeli vallási reformációnak. A XVI. századig a tudomány a római egyház béklyóit viselte, a melyektől a reneszánsz sem tudta azt megszabadítani. A pápa egyházában ma is az a középkori elv uralkodik, hogy a bölcsészet és minden tudomány a theologia és az egyház szolgálója. Philosophia ancilla theologiae. Ezt a százados kulturális elvet a mostani pápa külön is szivére kötötte a r. kath. iskoláknak és egyetemeknek, aThomas-encyklikában, Ám a reformáció a szabad vizsgálódás proklamálásával fölszabadította a gondolkozást a pápai zsarnokság alól; először a theológiában, azután a filozófiában s végre mindenféle tudományokban. A tudományt szabaddá tette nemcsak az egyház gyámkodásától, de az államok cenzúrájától is. Ez megint a Rómától elszakadt protestantizmus nagy kulturális cselekedete; mert ennek a tudományos szabadságnak lett logikai következménye az úgynevezett világi tudományok újkori föllendülése, s különösen a természeti, a technikai, az ipari találmányoknak amaz óriási fölvirágzása, a mely a XIX. századnak egyik legméltóbb büszkesége. Ime a Rómától elszakadt s az evangéliumhoz visszatért protestantizmusnak három nagy történeti vívmánya: a vallási szabadság a politikai szabadság és a tudományos szabadság. Igy váltá valóra a protestantizmus az apostoli kinyilatkoztatást : a hol az Úr lelke van, ott van a szabadság. Ámde a mult nagy tanulsága nagy elkötelezés a jövőre, a mely szigorú kötelességévé teszi az evangéliumi protestantizmus minden híveinek : Először azt, hogy az ősök eme drága hitét hiven megőrizzék és lelkiismeretesen gondozzák. Csak Rómától elszakadva s az evangéliumhoz csatlakozva haladhat előre, erősödhetik meg és lehet nagygyá az egyén ós nemzet. Az evangéliumban isteni emelő erő és a teremtő hatalom van, a melyet lelkiismeretesen kell átplántálni lelkünkbe, minden egyes ember lelkébe egyenként. A Rómától való külső elszakadás tehát még nem elég a földi és mennyei boldogságra : fő dolog az evangéliumhoz, a Jézus Krisztushoz való belső csatlakozás. Jézus evangéliuma nélkül a protestantizmus üres negáció, meddő protestáció. Jézus evangéliuma nélkül a protestantizmus emberi bölcselkedés, szellemi vergődés, erőtelen egyházi gépezet. Jézus evangéliuma nélkül a protestantizmus is elveszíti vallási tisztaságát s erkölcsi nemességét, mert hiányzani fog belőle az isteni tartalom. Jézus evangéliuma nélkül a protestantizmus vallási, politikai és tudományos szabadsága is veszendőbe mehet; mert csak a hol az Űr lelke van, ott van valódi szabadság. Őrizzük meg tehát a protestantizmusnak nemcsak a szabadság elvét, hanem az t a még becsesebb erőforrását is, a melyből a szabadság születik : az Úr lelkét, az Úr evangéliumát ! Másodszor arra köteleznek a protestantizmus nagy vívmányai, hogy vallásunk életgyökerót, az evangéliumot ne csak magunknak őrizzük meg hiven, hanem mindazoknak birtokába juttassuk, mindazokba beplántáljuk, a kik még e nélkül szűkölködnek. A belső és külső hittérítés, a belső és külső misszió minden igaz keresztyénnek Krisztus parancsolta főkötelessége, ama jézusi utasítás értelmében: »Elmenvén