Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

> erdélyi püspök* cim kérdése volt, a melynek a kuilusz­miniszter második rendeletében történt megoldását a kerület épen nem tartván megnyugtatónak és kielégítőnek, az igazgató tanács .javaslatara az ügyet a képviselőházhoz terjesztette fel. Lesz tehát az országgyűlésen egy kis gravaminális vita; de reméljük, hogy az a mi javunkra fog eldőlni és Majláth püspök úrnak »erdélyi püspök« cime oda fog visszakerülni a honnan mesterségesen elő­kutatták: a mult értéktelen emlékei közé. A közgyűlés nov. 3-an nyilt meg a theologiai fakultás dísztermében, és pedig csak a megjelentek rövid szavak­ban üdvözlésével, minden elnöki megnyitó beszéd nélkül. Báró Bánffy Dezső főgondnok szavai, a melyekkel a megnyitó beszéd elmondását kimentette, sajnalatosan jel­lemzik a mai felekezetközi és politikai viszonyokat. Kije­lenté, hogy most nem mondhat megnyitó beszédet. Indokait ne kutassa a gyűlés. Nem is kutatta, de tudta mindenki, hogy az indok a békesség keresése és az újabb időben erősen ellenünk irányult sanda gyanúnak kikerülni akarása volt. Ime, hogy békebontóknak, kálvinista néppárt csinalóknak ne láttassunk, vezérembereink jobbnak tartják a hallgatás politikáját követni. Megvalljuk, mi nem vagyunk e tekintetben egy véleményen velők. Azi mondja ugyan a példabeszed, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany, — de azt is mondja ám, hogy néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Ha hallgatunk akkor is. a mikor igazságunkat, jogainkat kellene védenünk: egyházunk ellen vétkezünk, mert azt a gyanút keltjük fel, hogy magunk is kételkedünk ügyünk igazságában, s ezzel gyengéknek tüntetvén fel magunkat, szarvat adunk ellenségeinknek. Sajnáljuk azért az elnöki megnyitó beszéd elmaradását, s a felett csupán az vigasztal, hogy az erdélyi püspök-cim kérdésében tettel mutatta meg a gyűlés, hogy jogaira féltékeny s azoknak semmiféle szép mezbe öltözött titkos törekvés által való csorbítását meg nem engedi. A délelőtti ülésen a gyűlési tagok igazolása történt meg és dr. Bartók György püspök olvasta fel évi jelen­tését. Figyelemmel hallgatták a nagy körültekintéssel készült jelentést, de a tagok érdeklődése és várakozása mégis inkább a délutáni üles felé irányult, a melyen a legfontosabb tárgy, az erdélyi püspök-cim kérdése várt elintézésre. Az igazgató-tanács alapos indokolás mellett terjesztette ezt a sérelmes ügyet a gyűlés elé. Indítványozta, hogy kérje annak teljes orvosoltatását, és pedig, miután a konventnek e tárgyban a miniszterhez tett felierjesztése nemcsak hogy megfelelő eredményre nem vezetett, sőt a második rendelet az ügyet meg bonyolultabba tette, — kérje az orvoslást a képviselőháztól. A felterjesztést erre nézve el is készítette es beterjesztette elfogadás végett a gyűlés elé. A felterjesztes reámutat mind az első minisz­teri rendelet, mind a f. é. 1724. sz. alatt kelt miniszteri válaszirat sérelmes voltára. Kifejti annak az argumen­tációnak a tarthatatlanságát, hogy az erdélyi püspök el­nevezés előfordul több magyaroszági és erdélyi törvény­ben, törvényzaradekban. királyi meghivó levelekben és kinevezési okmanyokban; mert ezt részint csak abban az időben használták, a mikor hazánkban egyedül csak a r. katholikus volt a törvényes vallás. — részint pedig akkor, a mikor a bevett vallások törvényileg biztosított egyenjogúsága dacara. a rom. kath. egyhazat többiek fölé emelni törekedtek, s ennek kánonjogi felfogását kö­vetve, a prot. egyhazak püspökeit püspököknek elismerni vonakodtak, sőt azoknak e cim használatát eltiltottak. Az erdélyi külön törvényekben csupán egyetlen egyszer lordul elő az »érdélyi püspök« szó, de akkor is a tör­vény felirata és szövege kifejezetten »erdélyi rom. kath. püspok«-ről beszél. Az erdélyi róm. kath. püspökséget visszaállító 1744: 7. t.-c. azt kifejezetten mint »római kath. püspökség*-et cikkelyezte be. s szintén mint ilyen nyerte az 1751: 1: t.-c. alapjan birtokait is. E törvény­hozások állaspontja teljesen a Leopoldi diplomán alapul, a melynek 1., 2.. és 3.. cikkelyében megerősítést nyert a négy bevett vallás egyenjogúságát tárgvazó Appr. Const. 1. r. II. c. 2 artikulusa. s ígv biztosíttatott az is, hogy a reformátusoknak, evangélikusoknak és unitáriusoknak is államjogílag elismert »erdélyi püspök* ük legyen. E rendelkezésekkel szemben tehát nem lehet olyan adatokra hivatkozni, a melyekben a 'örvénytől eltérő címzés hasz­naltatik; mert az nem más. mint azon törekvések érvé­nyesülése, a melyek a bevett vallások egyenjogúságának megrontására céloznak. Ezzel szemben nem nyugtathatja meg a kerületet a miniszter azon kijelentése, hogy ren­deletétől teljesen távol állott az a célzat, hogy az »erdé­lyi püspöke-címnek bármely oly közjogú jelentőség tulaj­doníttassék, a mi a vallásegyenlőségbe ütköznek. A törvényt a miniszteri vagy kormányi biztosítás nem pótolhatja, mert bár az állam a jelenben nem von is le a miniszteri rendelkezésből a törvénybe ütköző következ­tetéseket, de levon a r kath egyház és alkalomadtán érvényesíteni is törekszik azokat. Egyedül a törvények­biztosit van az egyház jogait, nem fogadható el semmi olyan kormányintézkedés, a mely a törvényhiztosította jogokat akár a jelenben sérti, akár pedig azoknak a jövő­ben bekövetkezhető megsértésére alapul szolgálhat. Hivat­kozván még arra, hogy Majláth Gusztáv püspök segéd­püspökké kineveztetése alkalmával is a törvényes »erdélyi róm. kath. püspök« cim hasznaitatott, a felirat kéri a képviselőházat, hogy a vallások egyenjogúságát biztosító magyarországi és erdélyi törvények alapján a közjogilag egyedül helyes »erdélyi római katholikus püspök«-cimnek a kultuszminiszter rendelkezésével szemben szerezzen érvényt. Az igazgafó-tanács javaslatát és felirat-tervezetét a gyűlés nagy lekesedéssel egyhangúlag elfogadta s annak a képviselőházhoz leendő felterjesztését elhatározta. Majd meglátjuk, lesz-e eredménye? De reméljük a jobbat. Vasárnap reggel újra összeült a gyűlés. Meghall -g fta a gondnoki állások betöltésére vonatkozó jelentést, tudomásul vette a nagyenyedi tanítóképezdei vallástanári állásra történt kandidálásokat; kitűzte másnapra a válasz­tások megejtését, — majd pedig Kenessey Béla főjegyző felolvasván az új lelkeszek neveit, ornátusban bevonultak a gyűlésterembe a felavatandok Bartók György püspök szép beszédet intézett hozzájok, azután pedig testületileg átment a gyűlés a Belfarkas-utcai templomba az ünne­pélyes felavatás végrehajtásara. Tizennyolc ifjú lelkipásztor nyerte meg a rendes lelkipásztori hivatalra való ünne­pélyes felhatalmaztatást. névszerint: Antal Géza, Baczó Lajos, Fülöp Kálmán, Hegvi Péter, Imre Árpád, Kallay Ferencz, Kovács István, Kovács István II.. Kovács Jó­zsef, Kovács Karoly, Kozma Imre. Nagy Mihály, LászlófTy Dénes, Pünköslhv István, Sípos Károly, Sárkay (iyörgy, Tóth László és Vallancs Miklós. — A kegyelemnek Istene segélje őket lelkipásztori hivataluk hű eredmenves foly­tatására. Vasárnap délután Szász Domokos püspök emléke­zetének adózott kegyeletével a gyűlés. Testületileg vonul­tak ki a temetőbe s ünnepélyesen lelepleztek a nagynevű püspöknek, közadakozás útján állított monumentális sír­emléket. A kegyeletes gyaszünnepélyen dr. Bartók (iyörgy püspök tartott megható imádságot, majd pedig a niremlék leleplezése utan Kenessey Bela egyházkerületi főjegyző tartolt szép emlék beszédet, mellalva az elhunyt nagy érdemeit.

Next

/
Thumbnails
Contents