Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
nem egészen feledésbe juttatta a hitmagyarázásra, a hitvédésre, a hiterősítésre és a református jelleg kidomborítására kiválóan alkalmas kátémagyarázatot. Már most kérdem, hogy ha a pródikálásból kiszorul az evangéliumi erő és kegyesség, ha a bibliamagyarázatot és a kátémagyarázatot elhanyagoljuk vagy épen egészen elhagyjuk s ha az éneklésre nem fordítunk kellő gondot: ugyan minő építő és vonzó ereje marad a templomnak, mi ápolja és mi erősíti a református közszellemet a templomban? A család, az iskola és a templom ez elvilágiasodása lassanként maga után vonta az egyházi élet elvilágiasodását, vagyis a református keresztyén szellemnek aggasztó meghanyatlását az egyházi szervekben és szervezetekben is. Ila az egyházban nem a kegyes keresztyén hit és a tiszta erkölcs a fődolog, akkor egészen természetes, hogy eme szent erők és célok helyett az emberi érdekek, célok és gyarlóságok jutnak benne uralomra. A hitetlen egyházat a hitetlenség kormányozza és dominálja. Betör belé a politika romboló szelleme, előtérbe lépnek a nemzetiségi és pártos érdekek, s egyszer csak azon veszi észre az elfogulatlan figyelő, hogy az Ür országában, mely nem e világból való, nem az Úr lelke ós hatalma, hanem a világ fiainak bölcsesége ós hatalma dominál. Már pedig az elvilágiasult egyháznál nincs nagyobb átka és mérge az igazi református keresztyén közszellemnek. Itt a dolgok és célok mértékévé Jézus és az ő evangéliuma helyett a világi ós földi tekintetek tétetnek, s előáll az a fonák helyzet, hogy az egyházat azok kormányozzák, a kik Jézusban ós az ő evangéliumában nem hisznek, bibliát nem olvasnak, templomba nem járnak, a kik pedig Jézus és az ő tanítása szerint hisznek, élnek imádkoznak ; a kik élő hitet sürgetnek ós a keresztyén élet evangéliumi megnemesítésóre törekesznek: azok mint kegyeskedőj pietisták, mint túlzó rajongók megbélyegeztetnek. íme ide sülyedhet, ennyire degenerálódhatik a református közszellem, ha elveszti egyetlen ós igazi éltető, nemesítő ós fejlesztő erejét: a Jézus Krisztust ós az ő evangéliumát. A református közszellem meghanyatlásának aggasztó jelei mutatkoznak nálunk is. A Debrecen ellen fölhangzó panaszszó is ezt hangoztatja, de hasonló okokon akármelyik gyülekezetünk ós akár egész közegyházunk itólet elé, az Úr Ítélete elé állítható. Ámde legyünk mérsékeltek és méltányosak. Ne Ítélkezzünk, ne rekrimináljunk. Inkább ismerjük be, hogy sokat mulasztottunk, hibáztunk ós tévedtünk intra et extra muros. A beismerés már fél megjavulás. Ha megállapítottuk a bajt, ne a sebek hosszas föltárásával és ne a hibásak meghurcolásával ós megleckéztetésóvel vesztegessük drága időnket. Mert ha tény, hogy baj van, a mint hogy elvitázhatlan tény, hogy van, de az is tény, évezredes, százszorosan kitapasztalt tény, hogy van orvos és orvosszer is. A hitbeli. az erkölcsi, az egyházi bajoknak egyetlen, de biztos orvosa az Űr Jézus Krisztus és egyetlen biztos gyógyszere az ö isteni evangéliuma. Forduljunk csak Ő hozzá teljes bizalommal, a gyógyulás egészen bizonyos. Állítsuk csak vissza az () uralmát az egyházi élet minden szervében s akkor biztosan meggyógyulunk. Közel két ezer év óta az emberi léleknek, a családnak, az iskolának, a templomnak ós az egyháznak minden lelki baját () gyógyította meg. A mostani bajoknak is 0 lesz a valódi orvosa, csak lépjünk vele élő hitbeli közösségbe, hogy ujjászülő s megmegszentelő lelkét belénk lehellhesse, belénk olthassa. Ezért csak legyünk hívek sokszor hangoztatott jelszavunkhoz : evangélizáljuk a családot, az iskolát, a templomot, az egyházat s akkor a meglankadt református közszellem is diadalmasan megujul a Jézus Krisztus örökifjú isteni erőiből. Másként soha, de soha! Sz. F. ISKOLAÜGY. Erkölcsi akaratképzés. Az ember ismerő, érző és akaró lény. Tapasztalat útján ismereteket szerez; az ismeretek hatást gyakorolnak az érzelmek ébredésére és erősödésére, s ezek mint indító okok hozzák működésbe az akaratot, a mely cselekvésben nyilvánul. Az emberi lélek három alaptehetsége tehát összeköttétésben áll egymással. Ha az ismereteket a megtisztított érzelem szűrőjén veszszük fel lelkünkbe, természetes, hogy az akarat nyilatkozata is annál tisztább, annál jobb lesz. Ha pedig lelkünket olyan ismeretekkel töltjük meg, a melyek csak testi vágyak s érzelmek támasztására alkalmasak: úgy cselekedeteink sem lehetnek mások, mint az önzés és irigység által sugallt rosz cselekedetek. Hogy napjainkban az akaratnak az utóbb említett módon nyilvánulása az általános, azt mindenki tudja, a ki akár az egyesek, akár a társadalom életét csak valamennyire is megfigyeli és ismeri. Az önzés mindenkor nagy szerepet játszott az emberek életében ; de annyira, mint ma, talán sohasem uralkodott. A legtöbb ember csak anyagi haszonért akar dolgozni; az akaratot csak a pénz tudja mozgásba hozni. S miért van ez így? Azért, mert nevelésünkből hiányzik az, a mi pedig a legfőbb, az erkölcsi akaratképzés. Gyermekeink lelkét olyan ismeretekkel és érzelmekkel kellene megtöltenünk, a melyek a jót kedvessé s legfőbb becsüvé tennék rájok nézve, hogy annak értékét 9*