Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

alakja, ha valóra válnak, ki tudná megmondani? Ki igazít el lelkünk szorongó kértlései között, hogy mi lesz velünk, gyermekeinkkel, hazánkkal, boldogságunkkal, életünkkel a reánk jövő esztendőben? Ki igazít el? A tudomány kénytelen bevallani, hogy ő ehhez nem ért. íme már a név adásnál, a keresztelőnél ellenkezésbe jutott önmagával a gyermek neve felől. Hát azt miként tudná megfejteni, mi lesz a gyermek sorsa? Boldog lesz e vagy boldogtalan, erős-e vagy gyenge, örömethozó-e vagy bánatnak gyermeke? Valamelyik napilap vezércikkében olvastam irója abbeli ijedelmét, hogy mi lesz a világból, ha a tudomány minden kérdésre megfelel, hová lesz az édes mysticizmus, hova a költészet, hová a művészet, hová a sziv legédesebb poézise, a hit. Én meg azt szeretném megkérdezni tőle, hová és mivé lesz a tudomány egy esztendő köde alőtt. is? Az én szemem is látja a ködöt, mely a jövendő felett, mely ez esztendő eseményei felett is ül. Nem tudnám alakba öltöztetni szét foszló testét én sem, nem tudom, hogy mint keserves sirás esője fog-e aláhullani a földre, vagy nyom nélkül fogja felinni a ránk nevető kedvező napsugár; de egyet tudok, a mit 0 jelentett meg mindenkinek, hogy »Az Úr lakozik a ködben.« A hatalmas és erős Isten, a mindeneket tudó, és mindeneket szerető mennyei Atya, ki tudja az én dolgaimat, az ón gyermekem sorsát, a családomét, egyházamét, hazámét, s nem csak tudja, hanem intézi, vezeti is. Mekkora bizonyosság ! A léleknek micsoda kősziklája, a jövendőnek mely megjelentetése ez: »Az Ur lakozik a ködben.« Egyszerre fényessé válik a távoli homály, testet ölt a szemnek áthatolhatatlan alaktalan jövő mélye, a sziv remegése, az elme bizonytalansága, az akarat tehetetlensége pedig reménnyé s bizalommá s a munkálkodás szerelmévé változik át, mert ime az előttünk levő ködben »az Úr lakozik !« Ha majd szétfoszlik a köd, s jelenné válik a jövendő, lehet hogy az gyász lesz, szenvedés, megpróbáltatás, nehéz tusa, meddő harc: de mindezekben megvigasztal, felemel az a tudat, az a hit, hogy az az Úr lakozik e dolgokban, ki megpróbálja azt, a kit szeret. Úgy lehet, hogy diadal, öröm, béke, siker jár kézenfogva velünk s ekkor is Ové lesz a dicsőség és dicséret, ki a ködben így vezette népét! Ez a mi újévi jelszavunk : »Az Úr lakozik a ködben! »Ezért merünk, erőnk kicsiny volta tudatában is harcolni, küzdeni azokért, a mikért eddig is harcoltunk. Ezért merjük remegés nélkül az eke szarvára vetni a kezünk, nézvén előre ahol az O orcájának fénye ragyog felénk a jövendő ködéből. Ezért hisszük mi, hogy pozitív alapon állunk t. i. azon a fundamentumon, a mely vettetett. Munkálni s ha kell küzdeni fog Lapunk a maga szellemi fegyvereivel ez évben is Isten országa érdekében, minden tévelygés, kicsinyhítűség, félhit, hözöny, tudákosság, hitetlenség ellen. Erősségünk az 0 evangéliuma, az Övé, ki lakozik a ködben. Mert Ő megbizonyította magát igaz Istennek, »tegnap ós ma ugyanaz volt és mindörökké ugyanaz Iészen«. Diadalt adott ami őseinknek, s bizonynyal diadalt ad nekünk is. Ugyanaz volt tegnap és ma. Sohasem más. Mindig a hatalmas és szerető mennyei Atya, kit megtalált minden lélek, valaki csak kereste a ködben. De a ki senkit sem erőszakolt, hogy őt keresse, csak szelíden hívogatott mindeneket. Ila tetszett valakinek keresni csalódást, bűnös álmokat, földi fényt, mely eloszlik nagy hiretlenséggel, erőt, mely elpárolog óh ! azt is találhatott : de megtartást, erőt, megigazulást, idvességet csak nála lelhetni. Ezért fogunk küzdeni azért, hogy gyermekeink az iskolában az Ő ismeretében neveltessenek. De az 0 félelmében neveltessenek iskolán kívül is. A vasárnapi iskolák, vagy ha jobban tetszik gyermek ós ifjúsági istenitiszteletek tar tásának sürgős voltát hangoztatni meg nem szününk. Ki volna az a lelketlen atya, ki gyermekének nem a legdrágább kincset igyekezne adni? »Engedjétek hozzám a kicsinyeket« hangzik a ködből felénk, ki merészlendi nem követni Őt? A serdültebb ifjúság lelki gondozásának ügyét, hogy úgy mondjam, napi rendről levenni nem szabad. Az egész evangéliumi világ buzog, sürgölődik ezen, s mennyi áldását látja. Csak mi nem hallanánk a szót »Legeltesd az én bárányaimat !« A nőnevelés, szegények gondozása, a mértékletlenség és a paráznaság elleni küzdelem és még annyi más nagy kérdés ós munka felett köd, sűrű köd ül, de tudva ebben az Ő jelenlétét, pártolni, segíteni fogunk minden törekvést, mely ez irányban megindul. Bizunk az egyházi sajtó boldogulásában, hiszen az elmúlt napokban is annyi áldását érezték ezen a téren a kik őt keresték. Hisszük, hogy rá nagy feladat vár, az ébresztés, költögetés terén. Tudjuk, hogy a ködben úszó kérdések közül a a zsinat előkészítésében is nagy feladatok várnak reánk, melyek életről, halálról határoznak. Mégis bátran kezdjük el az évet, mert tudjuk, hogy kit keresünk. Anyaszentegyházunk helyzetét nem látjuk rózsásnak, tudjuk, hogy sok baj, bizonytalanság,