Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadóhivatal : Ilornyánszki/ Vikttrr könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor. ; egész évre : IS korona. Et/yes szám ára 40 fii. Bethlen Gábor szobra. Az erdélyrészi magyarság szobrot akar emelni a régi Erdély legnagyobb fejedelmének, Bethlen Gábornak. F. é. március havában ki is bocsátották a gyűjtési iveket egy lelkes felhivás kíséretében. A gyűjtés eredménye, — pirulva irom le e számokat, — nem egészen 5000 kor. lett. Tehát annyi, a mennyit egy jól sikerült fővárosi bál jövedelmez. Hogyan? hát az újabb történetírás elsikkasztotta Bethlen Gábort, s az emberek nem tudják, hogy ki ő? Szomorúan konstatálom, hogy van valami igaz alapja ebbeli aggodalmamnak. Foglalkozik ugyan némely történetíró vele, sőt életrajzát is megírták egynéhányan ; de olyan színtelenek e rajzok, olyan hús- és vérnélküliek, hogy mindent talál bennök a türelmes olvasó : egy csomó dátumot, egy rakás körülményt, végnélküli hivatkozásókat és idézeteket, de nem találja meg Bethlen Gábort, az istenfélő ember!", a rettenthetetlen bajnokot, a lángeszű politikust, az alapítót és a nagy magyart. Már-már érteni akartam a szent közvélemény közönbösségét, a mikor hirtelen az eszembe jutott, hogy ni ! ni ! hiszen Bethlen Gábor egy főiskolát is alapított, melynek jövőjéről nem épen szegényesen gondoskodott. Hol vannak e főiskolának élő növendékei ? Hol vannak legalább azok, a kik a »kegyelmes fejedelema bőkezűségéből cipón és stipendiumokon nőttek fel s lettek székely és magyar parasztfiúkból a magyar kultúrának intelligens és többen kiváló tagjai? Ha mindenek csak egy évi kenyér árát fizeti vissza abból, a mit 4, 8, 12 vagy 16 éven át fogyasztott el a fejedelem kiapadhatatlan kamrájából: legalább 25,000 koronának kellett volna összegyűlnie már az első felhívásra ! Hát azok a gyülekezetek, a melyeket ő alapított és azok, a melyeknek ő adott papokat — és pedig korában olyan papokat, a kik műveltségre, hitre, áldozatkészségre versenyeztek bármely európai állam papjaival, s ad máig is, —- mivel járultak a szobor-alaphoz? Es vájjon a protestáns fő- és középiskolák ifjúsága tudja-e mindenütt, hogy olyan férfiú emlékének megtisztelésétől vonja meg filléreit, a ki hazája és egyháza forró és okos szerelmétől indíttatva, mint ifjú kétszer mond le a fejedelem-jelöltségről (rábeszélve előbb Bocskayt, utóbb Báthory Gábort a fejedelmi szék elfoglalására); egyszer a királyi koronáról, oly korban, a mikor egy kis dominiumért, egy kis méltóságért a legjobbak naponta változtattak hitet, meggyőződést és politikai pártot, szivesen fordulván az idegen dynastia kegye felé, akár csak ama bizonyos virág a nap felé. Isten nyugtassa békével a nagy szónok Pázmányt, de hiszem és vallom, hogy bizony nem az ő nagy ékesszólása térítette vissza a róm. kath. egyház kötelékébe azt a sokat emlegetett 40 főúri családot! Tudom, hogy a Királyhágón-inneni protestáns gyülekezetek is, különösen a buzgóbbak és vagyonosabbak, nem fognak késni tekintélyes adományaikkal, hogy legalább részben leróják a nagyságos fejedelem iránti tartozásaikat, azért, hogy egykor nem sajnálta ott hagyni a béke művét, nem sajnálta pénzét, katonáit, nem kímélte egészségét, kockára tette életét, fejedelmi székét, csakhogy szorongatott testvérei politikai és vallási szabadságát megmenthesse. 1626-ban többek között azt irja Alvinczy Péternek, a kassai református prédikátornak: »Bizonynyal elhigyjed Uram ! hogy vérünket kiontani Istenünk igaz tiszteleti, szabad religiónk, hazánk és magunk becsületiért, s azok mellett nem formidáljuk, ha a szükség úgy kivánja« . . . És szavai igazságát tettekkel bizonyító. Négy izben húzta ki békés hüvelyéből legyőzhetetlen kardját; 42 csatában vett részt, pusztítva, időnként leterítve a rontó ellenséget, megállítva diadalmi útjában, dicsősége tetőfokán kora leg-