Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

a közgyűlés ; — a vizsgáló bizottsági tárgyaláson meg is Ígérték, mind a panaszosok, mind a panaszlottak. hogv ezentúl békésen és egyetértőleg fognak eljárni; de bár szívből óhajtanánk, nem hiszszük, hogy ezzel csakugyan véget ért volna a dolog, s a béke angyala visszatérne a halasi fényes egyházba. Bárcsak hamis próféták lennénk ebben a dologban! Az ülés végén Kálmán Gyula aljegyző és Farkas József tanácsbiró egy rakás lelkészi és tanítói díjlevélmódosítást referáltak. A gyűlés a módosított díjleveleket meg is erősítette; a kispesti új anyaegyház lelkészi díjlevelét azonban, mivel hiányzott mellőle az egyházközségi gyűlés helybenhagyó határozata, — ennek pótlása végett visszaadta. (Folyt. köv. Tudósító. A dunamelléki ref. egyházkerület egyházi értekezlete. Értekezletünk, az egyházkerületi gyűlés alkalmával, f. hó 22-én délután, a ref. főgimnázium nagytermében tartatott meg Budapesten, Szdassy Aladár és Baksay Sándor elnöklete alatt. Az egyházkerületi gyűlés tagjaiból, a pesti ref. egyház több kiváló egyéniségéből, vidéki lelkészekből s a theol. akadémiai ifjúságból alakult közönség teljesen megtöltötte a tágas termet, s a résztvevők nagy száma bizonysága volt annak, hogy értekezletünk mindinkább közelebb férkőzik a lelkekhez és sikerrel oszlatgatja el azt a sok előítéletet, hogy ne mondjam : gyanút, a mely az ily értekezleteket még mindig körülveszi. De nemcsak a nagy és illusztris közönség jelenléte tette impozánssá és fontossá az értekezletet, hanem sokkal inkább azok a témák és indítványok, a melyek azon tárgyalás alá kerültek. Bebizonyította azok által értekezletünk, hogy számottevő tényezője egyházi közéletünknek, s hogy nemcsak az eszmecsere terén kiván mozogni, de irányítani, tenni is akar a közegyház javára. Az értekezlet a 37. dics. 1. versének eléneklésével és dr. Szabó Aladár buzgó imádságával vette kezdetét, a mely után Szilassy Aladár elnök, üdvözölve a megjelenteket, a tavalyi értekezlet megbízása folytán összehívott pozsonyi belmissziói értekezletről és annak határozatáról tette meg jelentését, a mit az értekezlet tudomásul is vett. Ez elnöki jelentés után dr. Bemátli István tartott nagyérdekü felolvasást: »Küzdelem az ősök hitéért* cim alatt, a melyben magyar prot. egyházunk bajaival, veszteségeivel s azoknak hangoztatott orvosszereivel foglalkozott. Nagy tévedésnek minősítette azt a felfogást, hogy bajainkat egyedül Bóma egyháza okozza, s ugyancsak nagy tévedés annak hangoztatása is, hogy bajaink csak Róma leverésével orvosolhatók. Rómát mi meg nem győzhetjük; nem is arra van szükség, hanem arra. hogy önmagunkat erősítsük meg. Mi magunk lettünk gyengék, mert kiveszett belőlünk az ősök hite, idealizmusa, s azoknak helyét a hitetlenség, közönyösség, anyagiasság foglalták el. Ez nem a protestantizmus eredménye, hanem magunknak, magyar protestánsoknak a bíine; mert a hol a protestantizmus a maga eredeti élő és eleven erejét és idealizmusát megtartotta, ott virágzik, halad, s nemcsak magát az egyházat teszi nagygyá, de nagygyá, hatalmassá gazdaggá leszi a nemzeteket is. Az lesz tehát a méltó küzdelem az ősök hitéért, ha az ősök hitét igyekszünk önmagunkban megszilárdítani és ápolni. Ha a magyar protestantizmus visszanyeri az ősök hitét, akkor meg fog történni az egyház újjászületése is és a belső megújhodás nyomában százak és ezerek fognak támadni az ősök hitéért való igaz küzdelemre. Egyet azonban ne feledjünk, s ez az, hogy ezt a belső megújhodást csupán csak a templommal és az iskolákkal el nem érhetjük. A szép felolvasást lelkes éljenzésekkel jutalmazta az értekezlet és Szőts Farkas titkár indítványára kimondta, hogy azt az idén is kiadandó emlékkönyvben kinyomatja. Ezután következtek a >pietistáka kik, — a mint az »Egyetértés*-ben Péntek Ferenc űr gúnyosan írja — újult erővel vettek részt az értekezleten s még egyszer megkisérlették eszméjüknek, az orsz. belmissziói egyesületnek megtestesítését. Az erre vonatkozó indítványt Gergely Antal gyüjtőfogházi lelkész tette meg, hosszabb, lelkes beszéd kíséretében, a melyben sorra cáfolta a belmissziói egyesület ellen felhozott argumentumokat, s kimutatta annak, a már folyó belmissziói munkák irányítása, vezetése és kezdeményezése szempontjából való szükségességét. Beszéde és indítványa megtétele után nem hangzott fel egyetlen szó ellenvetés sem és az értekezlet egyhangúlag kimondta, hogy az orsz. belmissziói egyesület megalkotását kívánatosnak tartja és az eszme elvi pártolására és a többi egyházkerületeknek hasonló hozzájárulásra felhívására felkéri az egyházkerületi közgyűlést. Programmunk szerint ezután Mády Lajos újpesti lelkész tartotta meg felolvasását az egyetemes lelkészinyugdíjintézet felállítása tárgyában. Nagy tanulmánynyal készült felolvasásában ismertette a kérdés történetét ; kimutatta az ellene felhozott érvek tarthatatlanságát és megjelölte azokat a módozatokat, a melyek mellett a nyugdíjintézet felállítható volna. A felolvasás nyomán széleskörű eszmecsere indult meg, a melyben a pártoló nyilatkozatok mellett felhangzottak az aggodalmak és az ellenvetések is. Részt vettek az eszmecserében: Szabó Péter, Dánvi Gábor, Koncz Imre és Baksay Sándor esperesek, Petri Elek theol. tanár, Takács József és Lévay Lajos lelkészek. Beszédeiket az értekezlet naplója részletesen fogja majd közölni; itt csupán a végleges megállapodást közöljük. A megállapodás az lőn, hogy az értekezlet kimondta a lelkészi-nvugdíjintézet felállításának szükségességét és felkéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy a minél előbb leendő felállításra az előkészítő lépéseket tegye meg. A vasárnapi bibliai iskolák meghonosítására vonatkozó indítványt ezután Hamar István theol. tanár vezette be, s határozati javaslata alapján, Lévay Lajos hozzászólása után kimondta az értekezlet, hogy a vasárnapi bibliai-iskolákat hasznosaknak és szükségeseknek tartja; óhajtja, hogy azok lehetőleg minden gyülekezetben szerveztessenek, s azoknak ajánlására az egyházkerületi gyűlést felkéri. A jelentések során Ssöts Farkas titkár bejelentette, hogy a tavalyi értekezlet emlékkönyve kinyomatott s a kerület gyülekezeteihez és a testvér értekezletekhez megküldetett. Örömmel értesült az értekezlet a jelentés alapján a felől, hogy az értekezlet állandó bizottságának, részint személyes, részint levelezés út;

n való érintkezése folytán a mult évben újra több helyen megindult a belmissziói munka, és pedig mindenütt a legszebb sikerrel Fáradozásaikért köszönetét is fejezte ki az értekezlet. Tavalyi értekezletünk elhatározta, hogy a kolozsvári szeretetházban egy lelkészárva leányt fog neveltetni. E célra össze is gyűjtötte az eltartási díj felét; a titkár keresett is olyan leánykát, a ki a díj másik felét az orsz. lelkészárva gyámintézeitől nyert neveltetési járulékával kipótolja, — de ilyet nem talált, és a tervet nem lehetett 86