Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

mekek nevelésével bajlódni: legyen hát minden gyermek annak a hitén!* Mindez azonban csak ürügy ; a valódi, de kimondani mégis átallott ok- az, hogy csak »az igaz keresztény katholikus hit« az egyedül üdvözítő s minden más vallás eretnek és kárhozatos; s ha már nem lehet parancsolni a szívnek, hogy jövendőbelijét ne e kárhozatra menő lelkek közt keresse, — mi természetesebb, mint hogy ha már azok közül választotta: lelkiismeretén az altal igyekezzék könnyíteni, hogy hitestársát, vagy legalább attól származó gyermekeit az örök kárhozattól megmenteni segítsen, illetőleg egy-két veszendő juhot az egyedül idvezítő akolba visszatereljen s ez által gyóntató papja szemrehányásától is megszabaduljon. — Egy úriasszony beszélte nekem, — önként árulva el ezzel a gyónás titkát, — hogy mikor a jezsuita páter a gyóntató székben családja után tudakozódott, s ő megvallotta, hogy két fia meg az ura református, a szentatya összecsapva kezét, szörnyűködve mondá: »Uram irgalmazz. Hogy tudott egy kálvinista emberhez férjhez menni ?! De ha már elkövette ezt a nagy bünt, legalább térítse meg /« Ime mire jó a gyóntató szék! ... És mi mindenféle módot és eszközt meg nem ragad, fel nem használ a róm. kath. papság, hogy az elfogultságnak, mondjuk ki: a bigottságnak ezt a szellemét hívei lelkébe már úgyszólván a bölcsőnél bele csepegtesse, az egész életen át folytonosan ápolja és egész a fanatizmusig erősítse! . . . Csoda-e aztán, ha az a házasságra lépő r. katholikus ifjú s még inkább menyasszony, ki papjától a szószéken s a gyóntatószéken, hozzátartozóitól a családban és hitsorsosaitól úton-útfélén örökösen csak a másvallásuak eretnekítését, a protestánsoktól való irtózást hallja és szívja be gyermekségétől fogva; — csoda-e, mondom, ha midőn szive véletlenül mégis ily eretnek felé hajolt, hogy akkor aztán nem tud ellentállani annak a kísértésnek, hogy jövendőbelijétől vallása megváltoztatását, vagy legalább remélhető gyermekeiknek a r, katholikus hiten leendő nevelését ne kívánja, ne követelje ? Annyival is inkább, mivel életének e legfontosabb fordulópontja okvetlenül összehozza őt papjával, a kitől ugyancsak azt a tanítást hallja, a mit az említettem úriasszony a jezsuila atyától; sőt a dorgáláson kivül egyszersmind a legkomolyabb ellenállással találkozik részéről: »Leányom, nem esketlek meg; fiam, nem adom ki az elbocsátó bizonyítványt, hacsak magatokról reverzálist nem adtok, vagy legalább kötelező ígéretet nem tesztek*. Lévay Lajos, (Folyt, köv.) sárkeresztúri leikész. TÁRCA. Politika és morál. (Folytatás.) Sietünk kijelenteni, hogy itt egy eszméről, nem pedig máról holnapra bizonyos intézkedések folytán megvalósítandó feladatról van szó. Hogy a jelen viszonyok között, a jelen században vagy a jövő évezredben megvalósítható-e az örök béke? — oly kérdés, a melyre senki sem felelhet, s a melyet senki meg nem tagadhat, miután az emberiség még igen hosszú életű. Csak annyit állíthatunk, hogy az államok közötti valamelyes jog elfogadásával adva van egy teljes jogállapotnak az eszméje is, a mely szerint a háború a hatalom betörése a jogállapotba, a mit pedig, mint Kant mondja, nem akarhat vagy méltányolhat az az észszerű lény (»Vernunftwesen*). A jogrend a háborúnak jó oldalát is felismerheti, nevezetesen az erőket nevelő és fejlesztő, az akaratot erősítő s a lényeget fokozó oldalát. Nincs az a rosz, a melynek egyszersmind jó oldala nem volna, s a világ bajok nélkül nem volna a legjobb világ, mert megdermesztené lényegünk legjobb erőnyilvánulásait. A rosznak szerepe és jelentősége van az erkölcsi világban is. Göthe Mefisztofelesze igy fejezi ezt ki: > ein Theil von jener Kraft, Die stels das Böse will, und das doch Gute schafft«. S ugyanazt fejezi ki Madáchunk is az Úr eme szavaiban: »Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben: működjél tovább! Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, S eltántorítja bár, — az mit se tesz — Egy percre az embert, majd visszatér; De bűnhödésed végtelen leend, Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyói: Szép és nemesnek új csirája lesz*. A mint az emberi tévedés szükséges az igazság felismeréséhez, úgy az emberi világban tenyésző rosz is szükséges előfoka az erkölcsi tökéletesedésnek. De azért az észszerű akarat nem fogja előhozni vagy fentartani, hanem igenis leküzdeni a roszat. A fődolog az, hogy — mint Berzeviczy helyesen mondja — »a rosz a jónak szolgálatára kényszerüljön, s ezáltal legyőzetve, maga is jóvá tétessék«. Igy vagyunk a háborúvalis, melyre vonatkozólag Paulsen szépen mondja: »nicht die Fortdauer des Krieges kann die Sorge vernunftigen Willens sein, sondern nur die Eindámmung, ja als letztes Ziel die Beseitigung der Gewaltenscheidungen überhaupt: der ewige Friede«. A nemzetközi jog tanítói két táborra oszlanak, a melyeknek egyike az örök békének, másik ellenben az örökös háborúnak a hive. Stein szerint »a béke filozófiája* szemben áll itt »a háború filozófiájával*. Az,egyik