Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
nek indult gyermek is fölneveltethető a N. R. T. Erzsébetházában. En, e Lap szerkesztője, a Jézus nevében tiz koronával megnyitom az adakozást. Remélem, nem maradok magamra. Mihelyt az egy gyerek eltartására szükséges 300 korona együtt lesz, azonnal fölveszünk egy szegény elhagyatott gyermeket az Erzsébetházba. Ez lesz Lapunk és olvasóink részéről a budaörsi belmissziói ünnepnap méltó bekoronázása. Előre, Jézus nevében, a szegény gyermekekért ! Sz. F. Nézzük az érem másik oldalát is! Felolvastatott a vértesaljai egyházmegye szeptember hó 5-én tartott egyházi értekezletén. (Folytatás.) II. Vessünk csak egy rövid visszapillantást a vegyesházasságok történetére hazánkban. Kezdjük szemlénket csak az 1790/91-iki országgyűlésen, melynek örökre emlékezetes XXVI. törvénycikke a többek között a vegyesházasságok dolgában is rendelkezett. E törvény 15-ik pontja ugyanis azt mondja: »A vegyesházasságok mindenkor a katholikus lelkész előtt kötendők, az ezekből születendő gyermekek, ha az atya katholikus, annak vallását kövessék ; ha pedig az anya katholikus, akkor atyjok vallását csak a figyermekck követhessék (sequi possint)*. Mindenki látja, hogy ezen, ránk protestánsokra az előbbi gyakorlathoz képest még kedvezőnek mondott törvény is mily egyenlőtlen mértékkel mér nekünk protestánsoknak. Először is, a protestáns lelkészek határozottan eltiltatnak a vegyesházasok összeadásától, hogy annái tágabb tér nyíljék a római kath. papság térítési buzgalmának, s a reverzálisokkal elejétől fogva követett üzelmeinek. Másodszor, a vegyesházasságokból származó gyermekek 3 /4 -ed részét egyenesen a r. katholikus vallásban rendeli neveltetni, s csak egy negyedére nézve kegyeskedik megengedni, hogy a protestáns vallásban neveltessenek ; de alatta érti, hogy r. katholikusokká neveltetésöket sem tiltja. Ez tehát teljességgel nem jogegyenlőség. Ez a törvény, — mini egyik jeles egyházjogi írónk mondja (Kovács A. Egyházjogtana 1. 212. 1.): »A prot. egyházat a r. kath. egyház irányában alárendelt állásba helyezi s alkalmat ad ennek továbbra is, hogy a protestántizmust, az állam védelme és törvényes formák mellett megsemmisítse«. A minthogy ügy is történt. Mert a következő 1792. esztendőben egy helytartósági rendelet »már érvényesnek nyilvánítja vegyesházasságok alkalmával a prot. féltől kicsikartatni szokott kötelezvényt — reverzálist — s elrendeli, hogy ilyennek adatása esetén a prot. apának fiúgyermekei is katholikusokká nevelendők. sőt azok, ha talán az apa vonakodnék azokat olyanokká nevelni, a stüléktöl joggal elvétethetnek; e mellett büntetéssel fenyegettetnek az oly szülék, kik katholikusokká nevelendő gyermekeiket magokkal prot. imaházakba elviszik, vagy azok kezébe prot. könyveket adnak: valamint általában fenyegettetnek mindazok, kik a katholikusokat a prot. egyházba édesgetik.* (Farkas József: A magyarországi prot. egyház történelme. 115. 1.). E helytartósági rendelet, a protestánsok pp.nasza következtében, Ferenc király által visszavonatott ugyan, de azért ez a reakcionárius szellem és gyakorlat megmaradt továbbra is; mert hiszen a protestánsoknak 1799-ben a királyhoz orvoslás végett felterjesztett s 60 ivre terjedő sérelmei között egyik nagy sérelem gyanánt említtetik az is, hogy a r. kath. papok a vegyes házasokat reverzálisadás nélkül egyáltalában össze nem esketik. Hiábavaló volt e reverzálisok ellen a vármegyék, az országgyűlés szabadszellemü tagjai részéről minden felszólalás és tiltakozás: a főpapság a törvény kétértelmű s félremagyarázásra alkalmas rendelkezését nagyon is jól ki tudta zsákmányolni az egyedül üdvözítő egyház javára, s egymásután főpásztori leveleket bocsátott ki, felhiván papjaikat, hogy »ezentúl semminemű vegyesházasságot ne áldjanak meg az egyházi szokás szerint, hacsak előbb a felek nem kötelezik magokat, hogy mindkét nemű születendő gyermekeiket katholikusokká nevelendik*. S hogy a r. katholikus papság mily lelkiismeretesen követte főpásztori utasítását, klasszikus példa erre az, hogy midőn az evang. vallású Kossuth Lajos róm. kath. vallasú jegyesével egybekelni akart : a pesti plébános tőlük is megtagadta az egyház áldását, mivelhogy a jogegyenlőséget már akkor fennen hangoztató Kossuth reverzálisadásra nem volt hajlandó. Mit el nem követhetett hát a római kath. papság széles e hazában a kisebb tekintélyű s befolyású prot. házasulandókkal szemben!... Az a papság, mely vak engedelmességet esküdött főpapjainak, de kivált az a nagy vagyonra és öröklött tekintélyre támaszkodó hatalmas főpapság, melynek addig követett aljárását maga a pápa is élénken helyeselte egy, 1841-ben kiadott s további szilárd kitartásra buzdító brévéjében. Ilyen sérelmes állapotban volt tehát a prot. egyház a vegyesházasságok dolgában több mint egy félszázadon keresztül, vagyis az 1843/44-iki országgyűlésig,— a mely végre ann} iban könnyített a protestánsokon, hogy a prot. lelkészeket is felhatalmazta a vegyesházasok törvényes összeadására. De ki tudná megmondani, hogy eddig az ideig, a lefolyt félszázad alatt, hány ezer és ezer lelket harácsolt el a vegyesházaságok megkötésének jogával egyedül felruházott r. kath. papság a két ev. prot. egyháztól! . . . De a prot. egyház további veszteségeit ez az 1844-iki törvény sem szüntethette meg, mivelhogy még mindig érvényben maradt az 1790/91-iki törvény szakaszának az a záradéka, hogy csak a fiúgyermekek követhetik prot. atyjok vallását, ellenben a prot. anyáktól született gyermekek kivétel nélkül a r. kath. apa vallásában nevelendők. — Se törvényt voltaképen nem törölte 83*
