Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

A felnőtt ifjúság gondozásában még nagyobb eredményeket értek el; mert alig van Németországnak valamire való városa, a melyben egv-egy intézményt nem találnának az ifjak védelmére az erkölcstelenség s vallástalanság ellen, vagy oly egyesületet, mely az ifjúság nevelésére s idejének hasznos felhasználására fordítja figyelmét. Ifjúsági egyesületet nem kevesebbet, mint 1993-at mutat ki a statisztika, több mint 100.000 taggal; leányegyletet pedig 3049-et, körülbelől 84 ezer taggal. Gondoskodnak a cselédekről, s nem kevesebb, mint 38 cselédnevelő-intézetet találunk, a melyekben tisztességre, rendre, engedelmességre, s különböző házi munkákra szoktatják és tanítják a cselédekül menő leányokat. Ismeretesek tisztelt hallgatóim előtt a >Herberge zur Heimath« nevű egyleti házak, magyarosan »0tthonok«, a melyeknek rendeltetése az átutazó, helyet kereső s hely nélkül lévő iparos legényeknek és kereskedő- s más segédeknek nemcsak otthont biztosítani, a mig megfelelő helyet s állomást kapnak, hanem lehetőleg foglalkozást adni s illetőleg valamelv műhelyben vagy üzletben alkalmazást keresni. Ilyen »Herberg« 465 van, s ezekben több, mint másfél millió ember fordult meg egy év alatt! Mennyi bűntől, mennyi haszontalan s gonosz időtöltéstől és mennyi anyagi és erkölcsi romlástól tartja ez vissza a könnyen tévedő ifjúságot; mennyinek ad kenyeret, menynyit térít vissza s vezet jó útra, s hánynak biztosítja egész jövőjét? Ezekhez hasonlóan vannak szervezve cselédlányok számára létesített cselédotthonok s menházak, szám szerint 89, a melyeknek 1898-ban körülbelül 50,000 látogatójuk volt. Miként a cselédekről, úgy gondoskodnak a legkülönbözőbb munkásokról, részint munkástelepek létesítése által, a melyeknek száma 24 s a melyeken 6608-at láttak el munkával s keresménynyel; részint munkaközvetítés szervezése s a munkásoknak lelki gondozása által. Igy gondoskodik a belmisszió a folyami s tengeri halászok, vasúti, csatorna s téglakészitő munkások lelki ellátásáról; gondoskodik a katonák, matrózok s pincérek lelki szükségleteiről, s az ú. n. városi missziók minennemü s a legkülönbözőbb foglalkozás nélküli egyéneknek szellemi és anyagi felsegítéséről. Hogy a lelki s testi betegek gyógyíthatatlan állapotának az enyhítésére mennyit tesznek, bizonyítja az, hogy a sok állami és községi kórházakon kivül egyházi s belmissziói kezelés alatt van 2595 kórház s intézet, s ezekben az 1898. évben 219,000 embert gyógykezeltek, s körülbelül 3 millió embert otthon gondoztak vagy segélyeztek betegsége alatt családostul. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, mennyi nyomort enyhítenek s hány embert mentenek meg családjuknak s a társadalomnak. S hogy ezen irányú belmissziói tevékenységnek hazafias szolgálatait is bemutassam, meg kell említenem, hogy nem kevesebb, mint 8000 ember jelentkezett ápolónőnek s ápolónak, a kik rendes foglalkozásukat elhagyva, háborús időben az allam rendelkezésére állanak, s hogy valóban hasznavehető ápolókká váljanak, még külön ezen célra szervezett tanfolyamokat is látogatnak. Meg kellene még említenem, mennyit tesznek a bukott lányok mentésére (31 magdaleniumban 24,118 bukott lányt gondoztak), az iskolások gyógyítására, a mértékletesség s tiszta erkölcsiség terjesztésére, a takarékosság meghonosítására, az uzsora kiirtására, népkonyhák szervezésére, munkásházak építésére, s általában a tisztaság, rendszeretet, közerkölcsiség, vagyonosodás és egészségügy emelésére; de nem akarom tovább untatni s figvelmöket számokkal fárasztani, s a belmissziónak már csak egy irányát akarom még röviden jellemezni, a mely a prot. irod. társaságnak irányával összevág,— s ez a vallásos irányú s építő irodalom. Első sorban a bibiiaterjesztést kell említenem, a mely az utóbbi tizedekben óriási módon megerősödött, minthogy itt a britt bibliai társaságon kivül 9 német bibliatársaság létezik, a melyeknek bibliai kiadásait 495 biblia-egyesület terjeszti. Az összes bibliatársulatok az 1898. évben több mint 770,000 egész bibliát s újszövetséget vagy biblia részt adtak el. A belmisszió szolgálafában időszakonként megjelenő folyóiratoknak és szaklapoknak száma 50, melyek közül a legelterjedtebb évente 4—5-ször jelenik meg 145,000 példányban; a legkisebb körű pedig negyedévenként 400 példányban. Ezen szakfolyóiratokon kivül nagy számmal találunk olyan kiadványokat, a melyeket egyes egyletek adnak ki saját egyleti tagjaik tájékoztatására, s a melyeknek számát a statisztika nem tudta megállapítani. Hasonlóan áll a dolog a népnek szóló vallásos építő irodalomnak milliókra menő számával; mert minden nagyobb egyháznak, minden kerületnek s tartománynak van egy-egy építő vasárnapi lapja, a melyek annál több példányban adatnak ki, minél nagyobb a terület, melynek a lap szól s minél inkább eltekint tartalmában a vidék szűk viszonyaitól. Csak egyes elterjedtebb ker. lapocskákról vannak biztos adataink. Igy nevezetesen a Hamburgban megjelenő »Nachbar« című lap 150,000, a berlini és'stuttgarti »Ev. vasárnapi lap« 100—100,000 példányban adatik ki, mig az Eberfeldben megjelenő »Für Alle« megközelítőleg 200,000 példányban forog közkézen. Alig csalódom, hogy ha ezen, különféle szerkesztők által kiadott s különböző vidékek érdekeit szolgáló lapok példány számát több, mint 2 millióra teszem, nem számítva ide a különféle filléres kiadványokat, prédikációkat s traktátusokat, a melyeknek évi számát talán szintén 2 millióra lehet tenni; mert csupán a lichtenthali kolportázs-egylet 500 000 nél több példányban adja ki mürecskéit, pedig több ily német egyleten kivül a skót traktatus társaság is hatalmas vetélytársként működik. Ezekhez számíthatjuk az egyházias irányú 64-féle naptárakat, melyeknek számát 2 millióra tehetjük, s melyek nemcsak azzal tesznek szolgálatot, hogy egészséges ker. olvasmányt adnak a nép kezébe, hanem azzal is, hogy lehetetlenné teszik az erkölcstelen irányú s vallástalan naptárak terjedését. Ily nagymérvű, de nézetem szerint kétségtelenül áldásos munkát nem végezhetnek egyesek vagy egyes egyházak, hanem nagyszámú testületek vagy egyesületek, a prot. társadalom s hozzáértő, szakszerüleg képzett emberek. A beimissziót általában egyes tartományokban felkaroló tartományi egyesület van 33, hasonló irányú ifjúsági egyesület 1569, összesen 80,550 taggal. Az összes egyletek s belmissziói egyesületek vezetésében 188 lelkész működik közre hivatásszerűig, mellettök 2019 diakon s több mint 10,000 diakonissza teljesiti a nemes munkát, szeretettel, önfeláldozással s nagy sikerrel. Azoknak száma pedig, a kik nem hivatásszerűleg, de mint 'laikusok, szivök vonzalmát követve fáradoznak s áldoznak időt, munkát és pénzt a belmisszió érdekében: — sok száz ezerre s milliókra rúg. Ezeknél többen csak ama számos ezerek s milliók lehetnek, a kik évente tapasztalják a ker. szeretet e munkájának áldásait, s a kik hálás szívvel emlékeznek meg azokról a kegyes szivekről, kik őket segélyezték, gondozták s az életnek megmentették, meg az Úrról, a ki az emberiség iránt való szeretetből Fiát küldte mi érettünk, s hitet, reménységet és szeretetet ébreszt és éltet egyeseknek s a társadalomnak javára s boldogságára. A belmissziónak ez az áldásos működése s a német protestantizmusnak ez az űj reformációi tevékenysége nem szorul dicséretre s magasztalásra ; minden szónál