Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

ben. Mert »két módja van a küzdelemnek : küzdhetünk a törvénynyel és küzdhetünk erőszakkal. Az első az emberek szokása, a második az állatoké ; de gyakran nem elegendő az első mód, és a másodikhoz is hozzá kell nyúlni. A fejedelemnek tehát tudnia kell úgy az ember, mint a ragadozó állat szerepét játszani. A ragadozó állatok fajából pedig szüksége van mind az oroszlán, mind a róka természetére; mert az oroszlánt könnyen tőrbe ejtik, a róka pedig nem képes a farkassal megküzdeni. Tehát a rókaalak szükséges, hogy a hálót, melybe keríteni akarják, kikutassa; az oroszlán álarca pedig, hogy a farkasokat elűzze. A ki csak az oroszlánt játszsza, az nem érti a maga dolgát; mert az okos fejedelemnek nem szükséges, sőt nem is szabad szavát megtartani, s ki kell bűvnia azon Ígéretek beváltása alól, a melyek érdekeivel ellenkeznek*. Az angol Ilobbes Tamásnál mélyebb felfogását és folytatását találjuk e gondolatoknak. Nála a politikai utilitarizmus az emberi természet pesszimisztikus reálizmusával egyesül. Az emberek, lényegüket tekintve merően önző lények, kiket csak félelemmel lehet féken tartani. Szükséges hatalmi eszköz tehát az, a mely félelmet okoz és tekintélyt szerez. A német Schopenhauer gondolatai is e nyomokon haladnak. Az állam hatalom, s mint ilyen félelem által uralkodik. Megtaláljuk különben e gondolatot már Macchiavelli müvének 17-ik fejezetében is eképen: »Az emberek könnyebben bántják meg azt, kit szeretnek, mint azt, a kitől félnek; mert a hála köteléke — az emberi természet hitványsága folytán — elszakad, ha az önérdekkel összeütközik, a büntetéstőli félelem azonban soha sem szűnik meg«. S a mi a hatalomnak befelé való biztosításáról áll, fokozottabb mértékben áll annak kifelé való érvényesítéséről és biztosításáról is. Azt mondják e morálellenes politikusok, hogy az államok között nem jogi hanem csak hatalmi viszony van, mert mindegyiknek annyi a joga, a mennyi a hatalma. Az államnak fogalmában rejlik ez. Az állam a legfőbb hatalmi és jogi egység. Felette nem áll valamelyes jog, biróság vagy jogi hatalom, mert különben megszűnnék lenni önálló államnak. Természetesen azok között, kik nem tagjai valamely jogi közösségnek, hanem pusztán mint természeti lények állanak egymással szemben, csak természeti állapotról, az az háborús állapotról lehet szó, a hol kizárólag »az erősebbnek joga* a döntő. Háború különféle módon viselhető; ágyúkkal és páncélos hajókkal épúgy, mint a diplomácia és a megtévesztés eszközeivel. A békekötések csupán a hadviselésnek valamelyes latens formájára való átmenetet jelentik. A készülődések, a kémkedés, a megvesztegetések s a háborúnak diplomáciái készületei soha sem szűnnek meg. Mindkét részen csak az lehet a célja a békekötésnek, hogy jobb viszonyok beálltával előkészítője legyen az ujabbi hadviselésnek, mely gazdagabban jutalmazza a rizikót és a háború áldozatait. A háborúnak törvénye azonban ez: meggyöngíteni az ellenséget bármilyen eszközökkel, egészen a megsemmisülésig. S a mint az államok között nincs jogi. úgy nincsen morális viszony sem. Az államférfiúnak kizárólag a maga országának érdekeit kell szem előtt tartania. Tehát nincsen morál a politikában, a hol — mint Kossuth Lajos mondja — »az érdekek és nem az érzelmek«, határoznak. Ez állásponton tehát a politika ideálja a rideg állameszély. S a história is bizonyít e theoria relativ jogosultsága mellett. Macchiavelli »fejedeleme* az életből van merítve, és hőse Borgia Cásar, a XV. század olasz politikusa a maga egész teljességében. A politikai hatalomra való törekvésnél a morális szempontok nem dönthetnek. A politikában minden eszköz jó, ha célhoz vezet. Tehát helyén van a hazugság, a csalás, a rászedés, a megtévesztés, az erőszak, sőt gyilkolás is, mint egykoron Athenében, Spártában és Syrakuséban. A fényes politikai siker a fődolog, az eszközök csak másodrendűek. Példa rá Nagy Sándor, Cásar, Augusztus, a Borgiák, a Mediciek és IV. Henrik. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Egyházi értekezlet a külső-somogyi ev. ref. egyházmegyében. Egyházmegyei közgyűlésünk szeptember 11-én tartatott meg, Bocsor Lajos esperes és SárJcözy Béla gondnok urak elnöklete alatt. Templomi istentisztelet után már reggeli 8 órakor megnyittatott az ülés, s ezután a kellőleg előkészített ügyek egymás után gyors tempóban letárgyaltattak, és nemcsak a közgyűlés, de a bírósági ülés is még az nap véget ért. A gyűlés lefolyásáról a következő főbb vonásokban referálhatok: Megnyitás és a képviselők igazolása után, előterjesztetett a szavazatbontó bizottság jelentése, mely szerint az üresedésben volt vil. tanácsbirói tisztségre Vizsolyi Ákos p.-péli nagybirtokos, az egyházi és politikai téren egykor nagy szerepet játszott néh. Vizsolyi Gusztáv fia választatott meg a szavazatok nagy többségével. Sajnáltuk, hogy az új tanácsbiró úr, kiben egyházmegyénk kormányzó testülete egy nagy tekintélyű s buzgó tagot volt szerencsés nyerhetni, közbejött külföldi utazása miatt meg nem jelenhetvén, székét ez alkalommal el nem foglalhatta. Az esperesi évi jelentés ezúttal kisebb terjedelemben és szűkebb keretek közé szorítva, de a megszokott alapossággal számolt be az egyházmegye egy évi életéről s a felmerült fontosabb mozzanatokról. Kifogásolja mindenekelőtt, hogy a lelkészi kongrua, az utóbbi időben már csak negyedévi részletekben adatott ki az erre jogosultaknak, kik az igy eldarabolt segélynek csak kevés hasznát vehetik; mire nézve felkéri az egyházmegye a ker. közgyűlést, hogy ez a konvent útján tegyen lépést a kormánynál az elébbi gyakorlat visszaállítása iránt, vagyis, hogy a segélyösszegek ezentúl is félévenként szol-