Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

házakban is előfordul, a minthogy az idők mindenfelé éreztetik súlyos voltukat; de a felső-baranyaiakhoz hasonló égető bajokról — jó órában legyen mondva — Vértesaljának még nincs oki panaszkodni. Ne is legyen! Lévay Lajos. KÜLFÖLD. Az osztrák »Los von Romcc mozgalomhoz. Uj harcosok. Róma csak a régi. — Az uj gyülekezetek szervezkedése. A »Los von Rom* mozgalom, a mint nemrég statisztikailag is kimutattuk, mind erősebb hullámokat ver Ausztriában, s a mellett, hogy mind inkább elvesztve politikai jellegét, határozott evangéliumi irányzatot nyer: napról-napra általánosabbá és támadóbbá válik. A pápás sötétség ellen való eme küzdelemről igen érdekes cikket közlött az »Ev. Kirchenzeitung für Oesterreich* folyó évi 13-ik száma, s annak alapján érdemesnek tartjuk elmondani a következőket. A »német politikai lapok kivétel nélkül a leghatározottabban ostromolják Róma falait. Az »Ostdeutsche Rundschau«-val élükön csaknem mindennap részletes tudósításokat hoznak a Róma-ellenes mozgalom eredményeiről s cikkeznek a pápistaság ellen. Anyaggal bőven ellátják őket az Insbruckban megjelenő »Mittheilungen an die deutsche Tagespresse zur Förderung der Los von Rom Bewegung«,a melyekhez legújabban a »Pfeilen aus der Ebernburgc cimü vitairat járult. Különösen ez az utóbbi okoz rendkívül sok boszuságot Rómának és védelmezőinek, mert kérlelhetetlenül leplezgeti le a pápás egyház visszaéléseit, és nyilai, mint a tüzes nyilak, égetik és sebzik a régi ellenséget. Bevilágít Róma legelrejtettebb zugaiba is és feltárja azok mindenféle szennyét. Igy egyik számában »A római papok bűnei« cim alatt egész lisztáját állította össze, és pedig legnagyobb részben törvényszéki akták alapján, a pápás papok által elkövetett közerkölcs elleni vétkeknek, lopásoknak, csalásoknak, gyilkosságoknak, hullafertőztetéseknek stb. De a mily elszánt a küzdelem Róma ellen, épen olyan elszánt s hozzá még kétségbeesett is Róma védekezése. A klerikális lapok nem tudnak hova lenni dühökben. Átkokat szórnak a támadókra, legfőképen pedig tagadni igyekeznek a leleplezésekkel szemben. Hazugságnak, a gonosz protestánsok által koholt rágalmaknak minősitik a leltárt igaz tényeket; de hasztalan, mert a támadók azonnal készek állításaik dokumentálására és lépésről-lépésre szorítják vissza Róma fekete védelmezőit. Igy pl. nem régen az egyik német nemzeti lap, Róma túlkapásait ostorozva felemlítette, hogy a hires vatikáni konciliumon Stroszmayer diakovári püspök ellene mondott a pápai csalatkozhatatlanság dogmájának, a melyen IX. Pius pápa annyira feldühösödött, hogy kardinálisai kénytelenek voltak kivezetni a gyűlésből. Egy ultramontán képviselő meginterjúvolta ebben a dologban Stroszmayert, és a püspök kijelentette és kijelentésének nyilvánosságra hozatalát kérte, hogy a német nemzeti lap állítása az első betűtől az utolsóig hazugság, mert ő sem a vatikáni konciliumon, sem azóta, sem soha nem szólt a pápai csalatkozhatatlanság dogmája ellen, sőt ellenkezőleg, mindig elismerte a pápát Krisztus igaz földi helytartójának. A német nemzeti lapnak a hazug állítássál csak az volt a célja, hogy a r. kath. egyházat és annak vezetőit bemocskolja. A lap azonban nem hagyta abba a dolgot, és kétségtelenül kimutatta, hogy nem ö hazudott, hanem Stroszmayer püspök tagadta el az igazságot. Nemcsak hogy közölte ugyanis a vatikáni konciliumon jelenvolt dr. Friedrich János müncheni professzornak a tényt megerősítő hiteles följegyzését, hanem szemelvényeket is közölt Stroszmayernek Döllingerhez és Reinkenshez intézett leveleiből, a melyek igazolják azt, hogy a püspök úr csakugyan ellene volt a pápai csalatkozhatatlanság dogmájának, és hogy most csak vakmerően le akarja tagadni az igazságot. A német nemzeti lapok Roma-ellenes harcának tisztulását és mélyebb, vallásos a'apokon nyugvó voltát mutatja az is, hogy mig kezdetben Rómát csak a német nemzeti érdekek elárulása miatt támadták, ma már egymásután szellőztetgetik a valláserkölcsi élet terén elkövetett, a lelkek sötétségben tartására és a hiszékenyek kizsákmányolására irányult visszaéléseit is. Róma méltán eshetik a nemzetietlenség vádja alá mindenütt, a merre csak hatalma kiterjed, s kimutatása annak, hogy soha és sehol sem tudott összeforrni a nemzetek, vagy a nemzetek vezérlő elemének hazafias érdekeivel, hatalmas fegyver a saját maga által önmaga köré vont nimbusz eloszlatására ; de leggyengébb és legsebezhetőbb oldala ellen irányul a támadás és legkönnyebben eredményezheti bukását, ha a valláserkölcsi téren elkövetett visszaélését leplezgetik le, mert ezek közben tűnik ki a legvilágosabban, hogy mennyire méltatlanul vindikálja magának a Krisztus igaz anyaszentegyháza nevet. A német nemzeti lapok most erről az oldalról is megindították az ostromot, és találnak elég leleplezni valót, a melylyel felnyithatják a Rómát eddig oly vakon követő osztrákok lelki szemeit. Az igaz, hogy Spanyolországon és Portugálián kivül alig volt ország, a hol a pápistaság oly korlátlan hatalommal rendelkezett volna világi és vallási téren, mint Ausztriában, de mégis meglepnek bennünket a német lapok leleplezései. Oly visszaélésekről rántják le a fátyolt, a milyenekről eddigelé csak Spanyolországból, Portugáliából, vagy a délamerikai spanyol és portugál területekről hallottunk. Érdemes ezekből a visszaélésekből néhányat felemlíteni. Azt mutatják ezek, hogy még a felvilágosodás korának nevezett XIX. század végén sem más Róma, mint a mi volt a reformáció korában. Ma is képes és kész alkalmazni A lelki sötétségben tartás legraffináltahb eszközeit is hatalma emelésére és zsebe megtöltésére, s igy nem csodálandó, sőt természetes, ha a politikai teren megindult »Los von Rom« mozgalom mindinkább átcsap a lelki térre és bensőleg méh ülvén, egy új reformációvá 76