Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

terjedelmében; könyvilletményképen pedig kapnak a tagok két, rendkivül becses müvet. Az egyik Révész Imre pátenskori iratait tartalmazza, Révész Kálmán által sajtó alá rendezve, — a másik pedig a Herczegszőllősi kánonok, megbővítve az annak alapján keletkezett rokon kánonokkal. Örömmel vette tudomásul a gyűlés e fontos kánonok megjelenését és a f.-baranyai ref. egyházmegyének, az eredeti kánonoknak kiadásra átengedéséért köszönetét fejezvén ki, elhatározta, hogy az eredeti kánonos könyvet antik kötésbe foglalva küldi vissza az egyházmegyének, hozzá csatolva ahhoz 10 tiszteletpéldányt is a facsimilés kiadásból. Tudomásul vette a gyűlés, hogy a Koszorú füzeteiből már 60 szám jelent meg, s hogy világi elnökünk az idénre is megígérte a szerkesztői és írói honoráriumok fedezését, Mind ezekért, úgy aldozatkész elnökének, mint a Koszorú füzeteket szerkesztő dr. Kecskeméthy Istvánnak forró köszönetét fejezte ki. Tudomásul vette a Busbach Adám-féle hagyaték átvételét és ennek fejében, a végrendelet óhajtásának megfelelőleg, a losonci evang. egyházat örökös alapító tagja, sorába iktatta. Megengedte, hogy a Hornyánszky-cég a Koszorú füzeteiből ujabb kél csaladi kötetet állíthasson össze. Szilassy Aladár indítványára pedig megbízta a választmányt és a bizományos Hornyánszky céget, hogy keressen alkalmas módot a Koszorú füzeteinek a ponyvárajuttatására.— Ugyancsak felhatalmaztatok a választmány arra is, hogy Kálvin Institúcióját, a Szász Domokosféle alapítványnak, az alapító levél intenciói szerint való felhasználásával kiadhassa. Az indítványok során a hitvédelmi füzetek kiadása kérdésének tanulmányozását a választmányra bíztuk; ugyancsak ez lett a sorsa Krupecz István indítványának a magyar prot. egyház nagyszabású történetének megiralása tárgyában, valamint Hamvas József amaz indítványának is, hogy a Tarsaság vállalja magára a monumenta ecclesiastica kiadását. Wargha Lajos sárospataki tanár halála folytán egy vidéki választmányi tagság megürülvén, arra közfelkiáltással dr. Tüdős István, szintén sárospataki theol. tanárt választotta meg a gyűlés. A magyarázatos biblia kiadására egy régi holland (Van Alphen-féle) alapítvány kamatainak megszerzését hozta indítványba 1Balogh Elemér pozsonyi ref. misszió lelkész ; Nagy Zsigmond és Zoványi Jenő felvilágosításai alapján azonban sajnálattal győződött meg a gyűlés a felől, hogy az az alapítvány erre a célra fel nem használható. Fejes István a lelkészi könyvtárak szervezésének ügyét elevenítette fel újra, s a gyűlés el is határozta, hogy ezt az ügyet, mint a mely megvalósítva igen nagy segítségére szolgálna a Társaságnak, átiratok alakjában fogja ajánlani a kerületeknek. Gyurátz Ferenc indítványára megbízatott a választmány, hogy egy gimnáziumi tankönyvkiadó vállalat megindítása ügyében tegyen tanulmányokat. A gyűlés emlékkönyve kiadásának elhatározása és a pozsonyi ev. egyháznak a szives vendéglátásért mondott forró köszönetünk kifejezése után véget ért gyűlésünk, s következett a barátságos ismerkedési estély, a melyből jó idején csak az a tudat hivott haza, vendéglátó otthonunkba, hogy másnap újra nagy nap, az alkalmi istentiszteletnek, a diszgyülesnek, diszebédnek és a külön konferenciáknak nagy napja leend, a mely pihent, egész embereket kíván. Pihenésre tértünk tehát, hogy ujult erővel végezhessük dolgunkat a második napon. Felvirradt az is szépen, derülten; de annak eseményeiről majd jövőre. (Folyt, köv.) IA vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. Az első nap, szeptember 5-én tartottuk az egyházi értekezletet, délután a bizottsági üléseket, másnap, szeptember 6-án szokott évi közgyűlésünket, megszokott helyünkön : Kápolnás-Nyéken. Az egyházi értekezlet, bár nagy tömegeket nem vonzott, a lelkészek meglehetős érdeklődése mellett folyt le, Koncz Imre esperes és Szüts Jenő világi tanácsbiró urak elnöklete alatt. A »Jövel Szentlélek* első versének eléneklése után Dézsi Mihály biai lelkésztársunk imádkozott. Majd esperesünk pár szóval az értekezletet megnyitván, Lévay Lajos titkár terjesztette elő rövid titkári jelentését, a többek közt felemlítvén mult évi értekezletünk azon örvendetes eredményét, hogy a leánynevelő intézetek felállítása tárgyában értekezletünk által felszínre hozott eszme az Egyházkerületi Értekezlet és Közgyűlés részéről élénk érdeklődéssel találkozott Értekezletünk most már felülről várja a további lépéseket, s azokhoz képest ő is meg fogja tenni annak idején kötelességét. Eszmecsere tárgyául ^első sorban a lelkészi nyugdíjintézet kérdése tüzelett ki, melyről már tavalyi értekezletünkön is volt szó. Az értekezlet most már végleg kimondotta s e megállapodását a másnapi egyházmegyei közgyűlés is elfogadta: hogy egyházmegyénk a nyugdíjazás kérdését akként vélné legegyszerűbben s legcélszerűbben megoldhatónak, ha a nyugalomba lépő lelkész továbbra is parókhiájában maradna, a lelkészi hivatal összes teendőit pedig végezné az adminisztrátor, a kinek illő javadalmáról egy központi pénztár gondoskodnék. A nyugdijalap jövedelmét pedig képezné egyrészt a szolgálatban levő lelkészek évenkinti, lehetőleg mérsékelten megállapítandó járuléka, másrészt az államsegély pénztárból eddigelé a szorult anyagi helyzetben levő lelkészek felsegítésére adott segélyösszeg. Ily módozatok mellett a szolgálatra képtelen lelkészek nyugdíjazása rövid időn s minden nagyobb apparátus nélkül megvalósítható volna. Ezután az egyházi adózás kérdését vitattuk meg újból, a Mányon tartott fiók-köri értekezlet jegyzőkönyve nyomán. Hova-tovább általánosabbá válik az a nézet, melyet a mányi értekezlet jegyzőkönyve igy fejez ki: Az egyháztagok első sorban bizonyos fej-adót fizessenek, tekintet nélkül a vagyoni állapotra; ezzel érvényesülne a hivek egyenlősége és egyenjogúsága; az ezután fenmaradó szükségletek fedezéséről pedig az állami adó után kivetett birtokaránylagos egyházi adók által lenne gondoskodva; ezzel kifejezésre jutna azon igazság, hogy a ki többel bír, több terhet is viselhet. Egyházmegyénkben már is több egyház van, a hol az egyházi adózás kérdése ily módon oldatott meg. Szó volt még az egyházi adóterhek csökkentésének mikéntjéről, a konventi jegyzőkönyv idevonatkozó pontja értelmében. Sokféleképen próbálgattuk megoldani a nehéz problémát; utóvégre is a többség nézete a felé hajlott, hogy a megsokasodott egyházi adóterheken egyetemes egyházunk a maga erején már alig segíthet: előbb-utóbb kérni és igénybe kell venni itt is, mint az iskolák fentartásánál, az állam segélyét. Még egy-két belkörű ügy elintézése után Lévay Lajos, az értekezlet titkára kezdett hozza terjedelmes, egy teljes óráig tartott értekezése felolvasásához, — melyet azonban, aktuális tárgyánál fogva, a jelenlévők élénk érdeklődése kisért mindvégig. »Nézzíik az érem másik oldalálat is!« — ez a cime az értekezésnek, mely az egyházpolitikai törvények hatásáról szólva, az itt-ott elszomorító tapasztalatok által előidézett pesszimisztikus hangulatot