Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

nélkülözhetetlen is, abban a tekintetben, hogy a két protestáns egyház tagjait a közös célok munkálásában egyesítse, s megteremtse azt a nemes uniót, a mely a közös alapot képező Krisztusban való életben s az Isten országának szeretetben együtt építésében nyilatkozik meg. A pozsonyi gyűléseknek minden mozzanata azt mutatta, hogy mindinkább öntudatára jutunk annak az igazságnak, hogy csak a Krisztusban való testvéries egybeforrásban és szeretetben van egyházunk felvirágoztatásának lehető­sége, s hogy ennek az egybeforrásnak olyan faktora a Prot. Irodalmi Társaság, a mely minden igaz prot. em­ber rokonszenvére és áldozatkész támogatására érdemes. Antal Gábor dunántuli ref. püspök kifejezte a díszebéden mondott szép toasztjában, hogy a múltban megkísérelték már többször a két testvér egyház egyesítését, a nélkül, hogy az sikerült volna; de a mi a múltnak"nem sikerült, sikerült az Irodalmi Társaságnak, a mely a protestáns tudomány ápolásában, terjesztésében, az egyházépítés gyakorlati terén megtalálta s összefűzte azokat a szálakat, a melyek bennünket a Krisztusban egyesíthetnek, mint édes testvéreket, a nélkül, hogy egyikünk, vagy másikánk lelki­ismeretén erőszakot akarnánk tenni. Irodalmi Társaságunk mindig ezeket a Krisztusban összekötő szálakat kereste; de ezeknek összefonása még sehol sem sikerült úgy, mint épen Pozsonyban. Oly nyil­vánulásai voltak itt a testvériségnek, a melyek kétségte­lenül maradandó nyomokat fognak vágni a testvér egy­házak gyakorlati életében is, s a melyek a legszebb reménységet nyújtják arra nézve, hogy sem nyelv, sem nemzetiség, sem dogmatikai eltérések nem fogják akadá­lyozni a jövőben a két testvér egyházat a Krisztus anyaszentegyháza, az Isten országa építésének egyetértő, testvéri szeretet által áthatott és vezérelt szent mun­kájában. A Krisztusban való testvéri egység eme dokumen­tálása tekintetében a pozsonyi gyűlés egyike volt az írod. Társaság legnevezetesebb, talán nagyítás nélkül mond­hatnánk, korszakalkotó gyűlésének. S ha ebből a szem­pontból tekintjük a gyűlés sikerét, csak a legforróbb kö­szönet illetheti meg a pozsonyi evang. egyház elöljáró­ságát, a mikor a maga kebelébe hiva meg a Társaságot, ennek dokumentálására alkalmat adott. A két prot. egyház, mint igaz testvér borult egy­más kebelére Pozsonyban. Összefüződtek leikeink; s ez az összefüződés csak egy jobb jövendő záloga lehet. Ha volt valaha testvéri egyetértésre, a Krisztusban való közös munkálkodásra szükség: ugy ma még inkább szükség van erre. Nem azért, hogy közösen támadjunk a közös ellenség ellen, hanem, hogy közösen védekezhessünk, épít­hessünk és megállhassunk e gonosz időkben. A testvéri egyetértésnek hatalmas dokumentálása történt meg Pozsonyban. De kijelentése és dokumentá­lása történt meg annak is, hogy, hogy ez a testvéries egyesülés nem a harc és háború, a felekezeti békétlenség megindítására történt meg, hanem a legmagasztosabb cél érdekében: az anyaszentegyháznak, a Krisztus országá­nak az evangeliom és az evangeliomi szeretet eszközei által való építésére. Ellenfeleinknek nem régen megtartott kongresszusa harcot hirdetett minden ellen, a mely nem egy elvet vall vele; írod. Társaságunk pozsonyi gyűlése pedig az elfogultság, az erőszak és a türelmetlenséggel szemben az evangeliom elveinek és erőinek harcba vitelét jelentette be. Nem szűkkeblűség, nem türelmetlenség a mi fegyverünk, hanem Istennek az ő szent igéjében rejlő ereje. Erőszakkal nem állítunk szembe erőszakot, hanem a keresztyénségnek ama magasztos elveit és szellemi és erkölcsi fölényét, a mely előbb-utóbb meg fogja győzni mindama törekvéseket, a melyek az embert az embertől, a honpolgárt a honpolgártól elválasztani igyekeznek. Demonstráció volt a pozsonyi gyűlés bizonyára; de a demonstráció nem harcot, hanem békességet, — nem elválasztást, hanem egyesítést keres, és bizony­ságot teszen a felől, hogy mi előttünk csak a leg­szentebb cél: Isten igaz országának építése és a haza boldogítása lebeg. Ez az igazi, a keresztyénekhez illő demonstráció, s a ki ebből sem látja még, hogy hol az igazság és hol az a törekvés, a mely támogatásra, mél­tánylásra érdemes, az vagy vak, vagy nem akar látni készakarva. A mi már magokat a gyűléseket illeti, örömmel mondhatjuk el, hogy mind a megjelent tagok számát, mind a tárgyalások színvonalát illetőleg teljes megelége­désére folytak le mindazoknak, a kik őszinte szeretettel és érdeklődéssel viseltetnek Társaságunk iránt. Közgyűlésünket 18-án este az evang. theologia nagy­termében tartottuk meg. Gyurátz Ferenc elnök kevés, de meleg szóval üdvözölte a nagy termet zsúfolásig megtöl­tött tagokat és érdeklődőket, és sajnálattal jelentette be, hogy Hegedűs Sándor világi elnökünk, most levén úton Párisból Pozsony felé, a gyűlésen részt vehet. Társelnö­kül helyette Szilassy Aladárt kérte fel, ki is elfoglalván székét, megindult a tárgyalás a programmban megállapí­tott sorrend szerint. Szöts Farkas titkár több tagtársunk­nak elmaradását kimentő táviratát és levelét bemutatván, a pénzügyi bizottságnak a számadásra vonatkozó jelen­tését és a folyó év költségelőirányzatát terjesztette elő. Bevételünk volt a mult évben 6728 frt 92 kr., kiadás 6060 frt 10 kr. Pénztármaradvány 678 frt. 82 kr. A Károli-alap állása 1869 frt 87 kr. A Herczegszőllősi ká­nonok alapja 410 frt. A Bibliai Lexikon alapja 1064 frt 17 kr. A társaság összes vagyona 55^087 frt 55 kr. Szaporodás az általános alapnál 1200 frt, a Károli­alapnál 370 frt 67 kr., a Herczegszőllősi kánonok alap­jánál 15 frt 76 kr., a Bibliai Lexikonnál 66 frt 17 kr. Összes szaporodás a mult évben 1352 frt 60 kr. A pénztári számadást helyben hagyván, a folyó év költségelőirányzatát 11,886 kor. 54 fillér szükségletben és 12,620 kor. fedezetben állapította meg a gyűlés. Feles­legünk pedig lenne e szerint 730 kor. 46 fillér, a mi azonban igen jelentékenyen felemelkednék, ha a 13,706 kor. 50 fillérre rugó tagdíjhátralékokat is be tudná venni Tár­saságunk. De be akarja venni, s ezért fel is hatalmazta az elnökséget és az ügyészt azok felhajtására. Reméljük azonban, hogy valami szigorúbb kényszereszközökre nem lesz szükség és hátralékosaink fel fognak ébredni önként vállalt kötelességük teljesítésének tudatára. A Társaság kiadványaira vonatkozó titkári jelen­tésből örömmel győződtünk meg a felől, hogy ezen a téren is látszik a fokozatos haladás. Havi folyóiratunkat 100, könyvsorozatunkat immár 200-zal több példányban nyo­matjuk, mint az előző években; a Koszorú-füzetekkel pedig odáig tudtunk már jutni, hogy a bevétel, beleértve lelkes világi elnökünknek közel 500 frtra menő, s az idén már hetedszer megújított nagylelkű adományát,— fedezni képes a kiadást, sőt már a mult évben 211 frt 50 krt vissza is tudtunk téríteni a Károli-alapnak. A Koszorú füzeteiből az elmúlt évben 34,286 szám kelt el (1898-ban 32,834), s a vállalat hat éve alatt összesen 211,967 építő füzetet adtunk magyar prot. népünk kezébe, annak nagy lelki épülésére. — Ezt az örvendetes elterjedettséget Házi kincstár cimü kiadványunknál, fájdalom, nem konstatál­hatjuk ; pedig ez is megérdemelné a megillető pártolást prot. nagyközönségünk részerői. Folyó évi kiadványaink iesznek: a Szemle, eddig*

Next

/
Thumbnails
Contents