Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

nek az ideje is el fog érkezni igen hamar. Elvezérel arra a nem belső, nem szellemi és valláserkölcsi eszközökkel folytatott munka csekély sikere, vagy épen sikertelensége. Mondottam fentebb, hogy az Őszinte bevallás, a bajok felfedezése az egyik örvendetes jele a megváltozott közgondolkozásnak. Ennek bizonyságául idézhetjük legelső sorban is a »Debreceni Prot. Lap«-hói Erős Lajos theolögiai tanárnak «Népmozgalmi adatok Debrecenben és a debreceni ev. ret. egyházban* cimü cikkét (1. szám) és a következő számokban arra reflektáló cikkeket. Erős Lajos hevesen jajdul fel a pápistaságnak Debrecenben történt előnyomulása és hódítása miatt. A kálvinista Debrecenben a mult évben 22-en tértek át a ref. egyházba és 36-an hagyták azt el. A vegyesházasságok révén is, különösen a r. katholikusokkal szemben érzékeny a veszteség. így a ref. és róm. kath. felek közt kötött 86 házasságnál csak 22 esetben sikerült a születendő gyermekeket a ref. egyház részére biztosítani s a 21 görög katholikussal kötött házasságnál csak 18 esetben. Társadalmi téren is nagy a pápistaság hódítása, a minek szomorú bizonysága az, hogy a legutóbbi tisztújítás alkalmával Kiss Aron ref. püspök kibukott a képviselő testületből, míg Wolafka Nándor óriás szavazattöbbséggel bejutott. E szomorú jelenségek magyarázatát Erős Lajos a meghanyatlott és elaludt kálvinista közszellemnek tulajdonítja, s az orvosszert ennek újra felébresztésében látja. A debreceni papságot védelmébe veszi ama vád ellen, mintha az ő papi buzgalmuk hiánya lenne az oka e fájdalmas jelenségeknek ; hanem az indifferens és oktalanul liberális közszellemet vonja ítélőszéke elé. Erős Lajosnak igaza van abban, hogy a pápistaság, felekezetnélküliség, szekták erős hódításainak oka és közvetlen magyarázata valóban a kálvinista, mondjuk általánosabban : a protestáns egyháziasság és egyházi közszellem meglazulásában és elaluvásában rejlik. De a dolog legbelső nyitja szerintünk mégsem itt van. Erő? az akaratnak csak legközvetlenebb okánál állapodik meg; pedig az az ok is csak okozat, s ha a kálvinista vagy prot. közszellemet újra fel akarjuk ébreszteni és hatalmassá tenni, ennek az okozatnak az eredendő okát kell megkeresnünk és megszüntetnünk. Nemcsak arra kell rámutatnunk, hogy egyházi közszellemünk laza s nem tud ellentállni sem a nyílt támadásnak, sem a báránybőrbe öltözött farkas politikának; hanem azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy hogyan támadt ez a közszellem ? — és meg is kell adnunk reá a feleletet őszintén, minden leplezgetés nélkül. Erős ezt a kérdést nem tette ugyan fel, de második cikkében (Debr. Prot. Lap 3-ik szám), a nélkül, hogy a debreceni viszonyoknak okait akarná felleplezni, mégis megadja a feleletet, a mikor méltó büszkeséggel hivatkozik püspökladányi gyakorló papságára s annak eredményére a református közszellem tekintetében. Ő felvette az elébe dobott keztyüt bátran s az ultramontán és rakcionárius törekvéseket igen nehéz viszonyok között az egész vonalon visszaszorította, s gyülekezetében a nyereség és veszteség számla sohasem zárult a ref. egyház rovására. Hogyan ért célt? Ő maga legjobban tudja; de hogy celt ért, az bizonyára nem a »propter bonum pacis* való megalkuvás és csendes tétlenség mellett volt lehetséges hanem hogy ott állott hívei mellett jóban-rosszban; tanácsolta. vezette, védte, erősítette őket a maga erős lelkével és lángoló vallás és egyházszeretetével és bizonyára nem nézte tétlenül az akol körül ólálkodó farkasok betörő kísérleteit. Adott-e ő a lanyha közszellemre? Engedte-e magát általa lelke ösztönzötte munkájában korlátoztatni ? Bizonyára nem. Nem őtet uralta a közszellem, hanem ő igyekezett azt megteremteni. — S íme itt a dolog nyitja, s a közszellem ilyetén vezetésének és alakításának elhanyagolásában van, valljuk meg, úgy a debreceni, mint az egész protestáns közszellem lanyhaságának és elaluvásásának oka és magyarázata. Sine ira et odio mondom ezt. Távolról sincs szándékom megleckéztetésben részesíteni akár Debrecen, akár az egész magyar protte.stáns egyház papságát. Csupán a baj igazi alapokára kívántam rámutatni, a végből, hogy ha már az őszinteség útjára leptünk, vizsgálódásainkban ne álljunk meg a felszínen mutatkozó oknál, a mely igazában csak okozat, hanem haladjunk tovább is és keressük meg a valódi okot is, még ha az a magunk kárhoztatásával járna is. A megtéréshez és a megjavuláshoz a bűnök, fogyatkozások őszinte bevallasa és megbánása szüksége-. Valljunk be azért egyházi bajaink tekintetében is mindent őszintén, mert csak úgy találhatjuk meg a segítés helyes eszközeit Bizony a debreceni hires ref. egyház papjai is mulasztást követlek el, de mulasztást követett el az összes prot. papság is, a mikor a külső törvény védelmében bizva s propter bonum pacis engedték ellanyhulni az egyházi közszellemet s engedték kihalni a hívek lelkéből az ősök erős, hódító s tántoríthatatlan felekezeti öntudatát. Ez hiányzik ma még Debrecenben is, máshol is, különösen pedig nagy gyülekezeteinkben. Erős Lajos védi a debreceni papokat, mert szerinte oly kevés pap oly sok lelket nem is gondozhat kielégítőleg. De erre ismét csak azt mondhatjuk, hogy miért nem igyekeztek a gyülekezetet úgy vezetni, hogy az maga belátta volna a bajt s igyekezett volna azon a szükséges parókhiákra osztás által segíteni? Ha nem bírom magam a munkát, abból nem az következik, hogy abba hagyjam, hanem az, hogy segítőket keresek s megosztva a terhet, a kívánt célt annál inkább elérhessem. A közszellem belejátszik ugyan ennek megvalósításába; de, mint már fentebb mondtam, nem a papságnak kell a közszellem által vezettetnie, hanem neki kell azt helyesen irányítani, vagy épen újra teremteni. Ha nagy gyülekezeteink papsága erre törekedett volna, — a parókhiákra osztás is megvalósítható lett volna s most nem kellene azzal a kifogással takaróznunk, hogy a tömeg nagysága lehetetlenné teszi a megkívántató lelki gondozást. (Folyt, köv.) Figyelő.