Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

centralisztikus hatalmi érdekeknek a magyar alkotmányt védő r. katholikusok ellen. íme, ily szemtelenül meri már meghamisítani, a még csak nem is oly régi kor történetét is a jezsuita ultramontanizmus. Otromba hazug­ságára ügyet sem vetnénk, ha nem tudnánk, hogy sok százezer, lelkileg elvakított magyar ember kész ezt igaz­ságképen elfogadni; igy azonban meg kell emlekeznünk róla, hogy a vádat, a történelem igaz ítélete alapján a leghatározottabban visszautasítsuk és arra intsük az ultra­montán sajtót, hogy a mikor az alkotmány elárulásának ocsmány rágalmát szórja reánk: veszedelmes tűzzel ját­szik. A ki üvegházban lakik, ne dobálódzék, mert maga vallhatja kárát. A hazaliatlanság és alkounány-elárulás tekintetében elég szemét van az ultramontanizmus saját ajtaja előtt; sepergessen tehát ott, de a saját szemetet ne kotorja a mi házunk elé, mert annak ott nem volt és nem is lesz helye soha. * Könyörgés az eltévelyedettekért. A papás »nem­zeti keresztény* jubileum alkalmából Bubics Zsigmond kassai római katholikus püspök pásztorlevelet intézett híveihez, s hozzá egy, elmondásra ajánlott imádságot is csatolt. Ebben az imádságban olvassuk a következő épü­letes passzust: »Legyen mindenkor rajtunk a Te szent áldásod, hogy az egyetértésnek, a keresztény szeretetnek szelleme soha el ne hagyjon bennünket, hogy a Te anya­szentegyházad viruljon a mi hazánkban s a mi hazánk dicsőséges életet eljen az Anyaszentegyházban, hogy azok is, kik nem ugyanabban a hitben, nem ugyanazokkal az egyházi kegyszerekkel élnek, mint mi, de velünk együtt szintén a Te gyermekeid, velünk együtt ismerjenek el Téged Urok és Istenök gyanánt, hogy elismerve és belatva, hogy ők is a Te egyházadnak voltak valamikor tagjai, ne visszavonást, ne gyűlölséget tápláljanak szivökben a Te és a mi anyaszentegyhazunk iránt, hanem keresztény érzelmektől lelkesülve, segítsenek föntartani azt a szelle­met, mely Krisztusé, mely régente az egész, osztatlan magyar nemzeté volt. Távoztasd el tehát közölünk a val­lási visszavonás ádáz szellemét, mely csak közös vesz­tünkre lehet, nem ugyan vesztére a Te egyházadnak, melyet örök, meg nem ingatható alapra építettél, de vesz­tére e nemzetnek, ha az visszavonásba, vallási viszály­kodásba siílyed. Te világosítsd föl az ő elméjöket és szivöket, hogy belátva azt, miszerint a Krisztus egyháza csak egy lehet, lelkök vágyódása őket az igaz, a nem változó, a mindig egyazon alapon és tanításon nyugvó egyházba vezesse*. — Ez a szép könyörgés mi érettünk, szegény eretnek protes'ansokért hangzik, a kik, a kegyes főpásztor szerint, nem ismerjük el Istent Urunk és Iste­nünk gyanánt, — a kik visszavonást és gyűlölséget táp­lálunk szivünkben Isten és az ő egyhaza ellen. Valóban szép 'keresztény* beszéd. A farkas könyörög a bárányért, hogy vegye el az Isten annak vérengző természetét ! »Óh Istenünk! világosítsd fel az ö elméjöket és s/ivöket. Cselekedjed, hogy Téged ismerjenek el velünk együtt Urok és Istenök gyanánt, hogy elismerve és belatva, hogy ők is a Te egyhazadnak voltak valamikor tagjai : ne visszavonást, ne gyűlölséget tápláljanak szivökben Te és mi, a te igaz anyaszentegyházad iránt, hanem keresz­tyén ér/.elmektól leikesülve, segítsenek fentartani azt a szellemet, a mely Krisztusé!* Igy könyörögjünk mi 'eret­nekek*, — s igy lesz az igaz és Istennek tetsző. * Frázis és valóság. A római katholicizmus a forradalmak es a tarsadalmi es politikai gaztettek szülő anyjának a protestantizmust szokta feltüntetni, s ezzel szemben önmagát mulatni fel úgy, mint a morál s a társadalmi és állami rend egyetlen forrását és őrét. Ezt hallottuk hangoztatni a most lezajlott r. kath. kongresz­szuson is és a genfi tőr és a mon/.ai golyó ellenében, mint egyeden hatalmas védőfalat, a r. kath. morált láttuk felállíttatni. Ha azonban a történelem lapjait forgatjuk es azokon a forradalmak, lázidások, királygyilkosságok veres krónikáit olvassuk, — maga a meg nem hamisítható his­tória tesz bizonyságot a mellett, hogy a pápistasag dicse­kedese nem egyéb üres frázisnál, a valóság pedig az, hogy mindannak, a mit a protestantizmusra szeretne rá­kenni, épen ő maga volt a szülő anyja és tápláló dajkája. Nem terjeszkedve ki a pápista talajon támadt s a pápa­sag és papság által tamasztott véres háborúkra és forra­dalmakra, csupán a királygyilkosságokról és koronás fők ellen elkövetett merényletekről adunk alabb, egyik munka­társunk közlései alapján, kimutatást, csupáncsak a fonto­sabb adatokat sorolván fel. Beszéljenek az adalok magok s tegyenek bizonyságot a felöl, hogy mennyiben igaz alapja a r. katholikus morál a szeretetnek, türelemnek, társadalmi és allami rendnek — 1561-ben Erzsébet angol királynő ellen összeesküvés szövődik; az összeesküvők római katholikusok. 1589-ben III. Henrik francia királyt meggyilkolja egy dominikánus szerzetes, Klement Jakab és V. Sixtus pápa a gaztettet a Krisztus váltságával hasonlítja össze. 1605 ben levegőbe akarják röpíteni az angol parlamentet, a királylyal. I. Jakabbal együtt; az összeesküvők római katholikusok. 1610 ben IV. Hen­rik francia királyt meggyilkolja Ravaillac Eerenc szer­zetes. 1631-ben Gusztáv Adolf svéd király ellen egy jezsuita követ el merényletet. 1648-ban Oraniai Vilmost lelövi Gerard Baltazar, egy római katholikus és a »katho­likus* spanyol király, II. Fülöp, egész családját nemesi rangra emeli. 1852-ben Merinó r. kath. pap, 1856-ban Fuentes szerzetes követ el merényletet Izabella spanyol királyné ellen. 1894-ben Carnot francia köztársasági elnököt meggyilkolja Caserió egy olasz r. kath. anarkista. 1898-ban Görögország kiralya ellen követnek el merenv­letet Kardiszi és Georgis gör. katholikusok 1898 ban Magyarország királynéját szúrja szivén Luccheni, egy olasz r. kath. anarkista. 1900-ban Umberto olasz királyt lövi le Bresci egy olasz r. kath. anarkista. — Sapienti sat. * A kétféle mérték. A farizeusi szunyogszürés és a teve elnyelése talán sohasem nyert oly szomorú de­monstrációt, mint napjainkban, a protestantizmus és a klerikalizmus mozgolódásainak a megítélésében. A mint a klerikális sajtó szárnyára bocsátotta a protestáns poli­tikai párt kacsahirét, a liberális (?) magyar sajtó azonnal tüzet kiáltott és kétségbeesve verte félre a vészharangot, hogy elhárítsa a nemzeti veszedelmet. Abból a kacsa­hirből egy szó sem bizonyult igaznak, s ime mégis mily óriás felháborodást támasztott; egyes liberális lapok mar egvene.-en a kormányt szólították fel megtorló intézke­désre. Az elmúlt napokban a r. kath. kongresszus nyiltan hirdette a r. kath. társadalmi és politikai szervezkedés szükségességét; hadat izent mindennek és mindenkinek, a mi és a ki nein római katholikus; a néppart pénzt gyűjt felekezeti politikai célokra, agital, fanatizál, — és a liberális (?) napi sajtó hallgat mélyen, nem lát veszedel­met mind ebben, sőt ítélete szerint a r. kath. kongresszus komolvan. minden felekezetie.skedés és szertelenség nélkül folyt le. Igazan furcsa időket elünk ; nálunk ma tnar a fehér fekete és a fekete fehér. Ketsegbe kellene esnünk a megítélő képesseg eme felfordulásán, ha nem tudnánk, hogy mindez nem egyeb, mint piszkos, haszonleső politika, a mely a hatalomhoz szegődik s képes cserben hagyni

Next

/
Thumbnails
Contents