Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-09 / 36. szám

hozása s az ev. egyházszervezet maradandó alkotásaihoz tartozott. Ritka módon össze tudta egyeztetni az állami s az egyházi érdekeket; akarata, szilárd, ideális törekvésű egyénisége méltán foglalhat helyet a német történet lapjain. Egyházi szemponthói távol állott a betüorthodoxiától, s nemes szívvel képviselte és védelmezte a közös ev. prot. érdekeket. Bismarck is megemlékezett róla memoirjaiban, s a prot. sajtó németországban kegyelettel adózott emlékének. Bajorországban sok baja van az államnak s a prot. egyháznak az ultrarnontanizmussal Igy legközelébb Lajos Ferdinánd herceg spanyol neje egy felhívást tett közzé a spanyol lapokban a német Hösz Crescentia szentté avatása érdekeben, a mi tudvalevőleg igen sok időbe és még több pénzbe kerül. »Ez lesz az első szentté avatás Nemetországban — irja a hercegnő — a prot. reformáció után*. s aztán »ti nem is tudjátok, mennyit szenvedtek Németországon a katholikusok. Bátran kitartottak hitök mellett, azért akarok ra jtok erőmtől telhetőleg segíteni*. A szent célra, a hazai népparti gyűlés módjára 5 centesimós gyűjtésre hívja föl spanyol atyjafiait, holott — mondja Beyshlag — egyszerűbb eljárás volna magához a római pápához fordulni egy német szentnek gratis való avatása végett. Csakhogy: »Romae omnia fiunt per pecuniam, el sine pecunia nihil fit, quod fit*. A német liberális sajtó megütközéssel fogadta a német hercegnőnek a pápás ultramontanizmus szolgalatában való eme buzgólkodásat,a melyhez méltán csatlakozik Cramer-Kiett bajor prot. birodalmi tanácsos buzgólkodása, a szekularizált benedekrendi kolostorok visszaállítása érdekében. Mintha csak erővel vissza akarnák fordítani Németországban az idők kerekeit; vissza, messze a középkorba! A bajor Gusztáv Adolf-egyesület július hó 18., 19-ik napján ülésezetett Memmingen sváb városban. Az ünnepi beszedet Braun müncheni lelkész tartotta; Joch straubingi lelkesz pedig a francia és osztrák ev. mozgalmakat ismertette. A nagy szeretetadomanyt, 6 ezer markat, Penzberg egyházközség kapta. Az ünnepi vendégeket Burger főegyházi tanácsos üdvözölte, s a hitnek és a szeretetnek megnövekedéséről tartott szónoklatot. A német centrumpárti sajtó több izben is halottnak nyilvánította az ó-katholicizmust. Különösen a statisztikai adatok egyoldalú értelmezése, olykor elferdítése terén méltó követője e sajtó Janssen iskolájának s az ő epigón tanítványainak. Azt hirdette ugyanis, hogy az ó-kath. keresztelesek, bérmálások, esketesek s a tanulók a val lásos oktatásnál fogytán vannak, tehát — ütött immár a végórája a német ó kath. reformmozgalomnak. Ezzel szemben Weber püspök, az ó-kath. egyház hivatalos orgánumában a minap közzetettte az 1899. évről szóló egyházi statisztikát, a melynek hivatalos adatai szerint az elmúlt évben a német ó kath egyházban volt 322 keresztelés, 113 esketés, 427 temetés, 313 bérmálás, s 309 kommúnió. Az 1898. évvel szemben, az igaz, hogy kevesebb a keresztelés 15-tel, az esketés 22-vel s a bér málás 60-nal, de emelkedett a kommúniók száma 21-gyel, s a tanulók száma a vallásos oktatasnál 100 zal. Utóbbiak tehát nem szállottak alá, mint a pápás sajtó hirdeti, söt inkább tetemesen szaporodtak. Igy Bádenben 1110, Bajorországban 295, Hessenben 107 s Poroszországban 884 a vallásoktatásban részesülők szama, vagyis mindössze 2396. A klérus 61 névvel van kepviselve. Jól mondja Beyschlag: Igy hát ellenségei megint halottnak nyilvánították az ó katholicizmust, a melynek bizony Nemetországban igen nehéz a helyzete; Ausztriában, Itáliában, Németalföldön, és Amerikában azonban folyton emelkedőben van. A mit kiván az ember, azt el is hiszi, de olykor-olykor az igy is értelmezhető: a mit nem kiván az ember, azt le is hazudja. Hát ehhez is nagyon értenek az ultramontán sajtó táborában. De azért az ó-katholicizmus mégis él és mozog. Két könyv keltett föltűnést újabban a német prot. irodalomban. Az egyik Warneck: »Abriss einer (Jeschichte der prot. Missionen von der Reformation bis auf die (iegenwart* és Dreyer 0.: »Undogmatisches Christenthum* c. müvének 5-ik, illetve 4-ik kiadasa. Warneck óriási szakismerettel, ritka józan itélet'el s páratlan objektivitással ismerteti a prot. misszió áldásos müvét, »tavol minden missziói rhetorikától, mely túlbecsüli és hiperkritikától, mely leszállítja a misszió eredményeit*. Különösen érdekesek a pápás kinai misszióról szóló részletek, a melyek ma aktuális jelentőséggel is bírnak. Dreyer müve régi ismerősünk. Egy »Német idealista* vallomásai az ő műve, a melyben a vallás és a dogma egymáshoz való viszonyáról, az orthodoxia különböző árnyalatairól, s Krisztus személyiségéről és müvéről mond el tanulságos dolgokat. Katlannal szemben hangsúlyozza, hogy »nem új dogmara, hanem a régi evangéliumra van szükségünk . . .* A »pia desideriák* fejezeteben helyesen mondja, hogy »Krisztus személyisége a keresztyén vallás központ ja, hogy az egyházi tanról a bibliához, a bibliáról a Krisztushoz. s a Krisztustól az Istenhez kell térnünk*, s hogy »a reformáció mély vallásos-egyházi jellegű liberálizinus». Az is helyes állítása, hogy »nincs komolyabb küzdelem, mint a bűn elleni küzdelem, s nincs szebb béke, mint a béke az Istennel a Krisztusban*. A »dogmátlan keresztyénség* azonban, Dreyer minden ügyes fejtegetései dacara is csak lehetetlen szóképzés és megvalósíthatatatlan ideál, mert a szívbeli hitnek világos tudatra emelt hitnek kell lennie; az ilyen öntudatos hit pedig, a nélkül, hogy tartalmát ne formulázza, vagyis a pozitív dogmák nélkül, el nem lehet. A kinai krízisnek az ev. és a pápás misszióhoz való viszonyát igen érdekesen világítja meg Warneck missziói folyóirata aug. füzetében. Tudvalevőleg Ketteler, a megölt német követ a r. katholikus, elődje Brandt pedig a prot. külmissziónak tulajdonítja a kinai zavarokat. A külhoni viszonyok s az irodalom alapos ismeretével kimutatja Warneck, hogy a »keresztyenek üldözésének első és legkomolyabb alapja Kínában Kiautschau-nak a németek által való megszállásában keresendő*. Tehát a nemetek romanizáló politikájának müve a kinai krizis is, s ennek a politikának egyik főmestere Anzer, a kinai r. kath. külmisszió agilis püspöke. Hogy ez igy van, maga a pápás »Voce Della Verűa* is igazolja, mely hasonlóan a francia protektorátust nivelláló német politikának tulajdonítja a mai kinai állapotokat. Tehát a pápás misszió a német politika, s a német politika a pápás misszió szolgálatában ! Valóban szégyenfejezete ez a legújabb német külpolitikának. A prot. külmisszióra szórt vadakkal szemben Warneck, oknyomozó alapon kimutatja, hogy a prot. misszionáriusok távol tartották magukat a politikától, s mig a kinai hatóságok részéről kinált kivételes kedvezményeket sem vették igénybe: a pápás misszionáriusok közül többen »mandarin* rangot is nyerlek. Hiába, Róma tud alkalmazkodni a »non possumus* elv dacára is, s még jobban érti, hogy mit kell a zavarosban halászni. A bázeli missziói társulat julius 2 — 7 napjain ülésezett. Egyes ágai a következők: 1. a prot. egyházi segélyegylet, mely millió frankot gyűjtött Svájc egvházközségeiben. A reformációi kollekta 32 ezer frankot eredményezett. Az egyes kantonok vetekednek a szeretetmüvek gyakorlásában. 2. Izrael barátainak társulata, a melynek munkásságáról Heman bázeli tanár referált. A Ti