Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

semmiről sem tud semmit; pedig előre látható volt, hogy felszólalásunk és befolyásunk érvényesítése nélkül a mozgalom mindinkább exkluzív jelleget fog ölteni és a békesség és a testvéries egyesülés helyett csak féltékenységet, elkeseredést, újabb harcot fog nemzeni. Valóban rövidlátásunknál, világi és egyházpolitikai látkörünk szűk voltáról tesz bizonyságot mélységes hallgatásunk. De a legnagyobb botlást a jubileumi ünnepek körül a magyar kormány követte el. Ha a r. kath. klérusban nem volt is meg az igazi keresztyéni és hazafias lélek, és ha mi protestánsok nem voltunk is politikusok : neki kellett volna mély politikai bölcseséggel kezelnie ezt a nagyfontosságú és kényes dolgot és neki kellett volna azt úgy irányítani, hogy abból valóban egy igazi, egyetemleges keresztyén és nemzeti jubileum lett volna. Ámde a magyar kormány, a helyett, hogy kezébe vette volna az egész rendezését, engedte haladni az ügyet egészen exkluzív felekezeti irányban. És a mikor annak nemcsak felekezeti, hanem épen néppárti jellege is egészen kidomborodott, megérthetetlen politikával csak azt tudta kijelenteni, hogy a jubileum nem lészen sem hivatalos nemzeti, sem egyetemes keresztyén; hogy ő nem tud róla hivatalosan semmit, s hogy hivatalosan benne részt nem vesz ; — de arra nézve, hogy e kizárólagos felekezeti jelleg egyetemes keresztyén, a hiányos nemzeti jelleg igazi nemzeti ós hivatalos jelleget nyerjen, szóval, hogy ezek az ünnepek ünnepei legyenek e haza minden polgárának, nemzetiségi ós vallásfelekezeti különbség nélkül : nem tett semmit, épen semmit;— hanem a mikor elérkeztek az ünnepek, ott volt azért maga is, protestáns tagjaival egyetemben ! A dementi nem használt semmit, — az elrontott dolgot jóvá nem tehette, és a magyar kormánynak, hogy a magas egyházi és udvari körökkel összeütközésbe ne jöjjön, akarva — nem akarva, ünnepelnie kellett. Hasztalan tagadták meg a jubileumi ünnepélyek hivatalos jellegét, reájok ütötte azokra a hivatalos pecsétet mind a király képviselőinek, mind a magyar kormány tagjainak megjelenése, — és épen ebben a tényben rejlett mind a kormány tétovázó politikájának gyászos veresége, mind pedig a nem római katholikus magyarok és keresztyének orvosolhatatlan sérelme. A nagy botlás már elkövettetett, a sérelem már megvan ; ezek felett hasztalanul rekriminálunk, — de a tanulságokat jó lesz levonnunk, mind nekünk magunknak, mind a magyar r. kath. egyház vezetőinek, mind azoknak, kik az ország kormányrucljánál állanak. Adja meg az Isten mindháromnak azt, a minek híjával szűkölködik. Adjon a r. kath. klérusnak több keresztyéni szeretetet ós több igaz hazafi érzést. Adjon nekünk protestánsoknak szélesebb körű látást és több élelmességet; — a magyar állam vezetőinek pedig nagyobb politikai bölcseséget, — s ha ezekkel rendelkezni fogunk, majd talán másként fogjuk rendezni ezután a nemzeti ünnepélyeket. Isten emez áldásaira valóban szükségünk volna; mert ime hasztalan hangzott el Esztergomban Vaszary Kolos hercegprímás szép beszéde,— a következő napokon, ugyancsak a róm. kath. egyházhoz tartozó körben elhangzott beszédek elszomorítóan mutatják, hogy a korona egyes részeit összekötő arany abroncs nem szimbóluma a szeretet arany abroncsának, mely a korona tagjait egymással összefűzné. Vaszary Kolos hercegprímás nem akarta kutatni, hogy a szeretet aranyabroncsa valóban összefűz e mindnyájunkat e hazában? — de mégis konstatálta annak az ellenkezőjét. 0 nem kutatta a szertehúzás és egyenetlenség okait, de feltárta azokat világosan az a római katholikus kongresszus, a melynek fő védnökségét épen ő és a vezetése alatt álló klérus vállalta el. Ha fáj lelkünk a miatt, hogy a keresztyénség ós a magyar királyság 900 éves jubileuma oly csonkán ós félszegen folyt le, mint a hogy lefolyt, -—a r. kath. kongresszust eltöltött szellem pedig épen az elevenünkig ér, nemcsak nekünk protestánsoknak, hanem e haza minden, nem római katholikus fiának. Ám olvassa el bárki Zichy János ós Zichy Nándor grófok ünnepi beszédeit s vegye hozzájok az azokat követő frenetikus tapsokat, —• és meg fogja ismerni, hogy miért kellett az üneplésből kimaradnia minden, nem római katholikusnak ós hogy miért nem lehet e honban békesség testvér és testvér között. Zichy János elnök nemcsak hirdette, hogy »e királyság kilencszáz éves fenmaradásának oka az az erkölcsi erő, a melyet a (róm.) katholicizmus etikai tartalma kölcsönzött e hazának«, hogy »a (róm.) katholicizmus volt az a szilárd bástya, a melyen a trón rendíthetetlenül állott ; az a kiapadhatatlan forrás, a melyből tudomány és műveltség fakadU, hogy »ma már csak a (róm.) katholikus társadalom a letéteményese annak az őserőnek, mely államot alkotott és fentartott; őre annak a tradícióvá vált szellemnek, mely műveltté és nagygyá tette a magyart«, — és ezzel kizárt e nemzetből minden polgárt és minden egyéb íaktort, a mely nem római katholikus, — de megjelölte azt az irányt is, a melyben e haza római kath. polgárait vezetni akarják, úgy az állami, mint a vallásfelekezeti és a társadalmi életben, a mikor a