Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

EGYESÜLET. Ifjúsági egyesület Szepes Bélán. Örömmel adunk hirt a felől, hogy Szepes-Bélán. Weber Samu lelkész vezetése alatt evangélikus keresztyén ifjúsági egyesület alakult, s alapszabályait már a belügyminiszter is helybenhagyta. Ismét egy új mentsvára épült fel tehát a keresztyéni óvó és nevelő szeretetnek, mely. adja a kegyelemnek Istene, minél több keresztyén ifjút fogadjon védelmébe s bocsásson ki, az evangélium fegyverzetével felszerelve az élet harcmezejére. A legmelegebben üdvözöljük az új egyesületet, de egyszersmind a legmelegebben ajánljuk is olvasóink áldozatkész támogatásába. Az új egyesületnek anyagi eszközökre is van szüksége, hogy hasznosan munkalkodhassék, de ezeknek még most hijával van, a miért is a keresztyén nagyközönséghez fordul támogatásért. Adományok Wéber Samu lelkész címére küldendők. A keresztyén studens-szövetség konferenciája augusztus 4—8. között volt a Páris melletti Versaillesben. Képviselve volt 23 ország, 49 hivatalos delegátus ál'al. A budapesti ref. ifj.-egyesület studens osztálya Kováts Lajos által képviseltette magát, a ki mindenütt a legszívesebb vendégszeretetet és hazai viszonyaink iránt a legmelegebb erdeklődést találta. A konferenciának elejetői végig rendkívül érdekes, krisztusi szellemtől áthatott tárgyalásairól szeptember vége felé fog a kiküldött az ifjúsági egyesület előtt beszámolni, a mikor lesz alkalmunk e tárgyra még egyszer visszatérni! KÜLÖNFÉLÉK. * A »Los von Rom« eredménye Ausztriában. Az ausztriai evang. főegyházi-tanács a mult hó végén adta ki hivatalos kimutatását a »Los von Rom« 1898 és 1899. évi eredményeiről. E hivatalos hitelességű kimutatás szerint az 1898-ik évben az evangelikus és a református egyházba 1598 volt pápás hivő tért át;, az 1899. évben áttértek száma pedig 6385. A folyó évben, március 31-ig az evangelikus egyházba 1162-en, a református egyházba 118-an, összesen 1280-an tértek át. Ha ezekhez hozzászámítjuk az ó-katholikus egyházba térteket, a kiknek hivatalosan kimutatott száma csak a mult évben is meghaladta a két ezeret és azokat, a kik a pápás egyházból kilépve egyik egyházhoz sem csatlakoztak, — akkor bátran állíthatjuk, hogy a »Los von Rom« mozgalom az ausztriai pápás egyház gyámkodása alól legalább is 12—13,000 lelket szabadított már fel. E mozgalomnál nemcsak a számbeli eredmények az örvendetesek, hanem főként az, hogy elvesztve politikai karakterét, a Rómától való elszakadás mindinkább vallásos és épen evangeliumi mederbe terelődik. Csak világoljon a Krisztus evangeliuma továbbra is Ausztriában s vezéreljen el az igaz útra minél több ezreket! * »A magyar keresztyénség kilencszázéves jubileuma*. Lélekemelően magasztosan folytak le a jubileumi ünnepélyek. Az ország házában, a magyar szent korona előtt, az első apostoli király utódja jelenlétében, egy szívvel-lélekkel száll fel a hálaadó fohász a menyek-Urához, ki elvezérelte nemzetünket is az ő szent Fiához. Együtt ünnepelt a nemzetnek minden fia, s mig a szent korona előtt testvérként ölelkeztek össze a magyar keresztyén egyházak képviselői, s egy ajakkal hangoztatták az apostoli király előtt, hogy e hazában a keresztyénség csak magyar és az akar maradni, mind a mig e haza állani fog. — addig künn az egész országban mindenütt, felekezetkülönbségnélkül minden keresztvén templomban felhangzottak a hálaadó imádságok és a nemzet minden rétegében megpecsételtetett a Krisztusból fakadt és azon nyugvó keresztyéni testvériség szent szövetsége. Leomlottak a felekezeti válaszfalak; nem volt sem római katholikus, sem retormátus, sem lutheránus, sem unitárius ez ünnepélyeken, csak Krisztusban hivő és egymást a Krisztusban testvérnek ismerő keresztyén. Együtt ünnepelt mindenki s együtt adott buzgó hálákat a kegyelem Istenének, ki bizonyara meghallgatta a hozzá felhangzott buzgó imádságokat s megáld bennünket a szeretetnek, a türelemnek, a keresztyén hazaszeretetnek ama lelkével és erejével, a mely eloszlatja a félreértéseket, összeforrasztja lelkeinket, s áldást, békességet ad e honnak, hogy álljon és virágozzék időtlen időkig! — Igy folytak, — az az hogy igy folyhattak és igy kellett volna lefolyniok azoknak a jubileumi ünnepélyeknek, a melyek f. hó 14-én Esztergomban vették Kezdetüket, viselve a »magyar keresztyénség kilencszázéves jubileuma* nevet. A mit azonban fentebb irtunk, az csak a mi lelkünknek álma volt; a valóság pedig az, hogy ez ünnepélyeket, ismert szelleméből és a magyar kormány sajátságos magatartásából kifolyólag ismét a r. kath. egyház sajátította ki magának s csinált belőlük egészen speciális római katholikus ünnepélyeket, még tátongóbbá tevén azt az ürt, a mely e haza különböző egyházakhoz tartozó keresztyén polgárait elválasztotta. Hát a magyar keresztyénség jubileumát csak a róm. kath. egyháznak van joga ünnepelni?! Hát csak a r. kath. egyház a keresztyén egyház?! Hát csak a római kath. klérus és a r. kath. egyház tagjai képezik a magyar nemzetet?! Ugy látszik, hogy a magyar r. kath. klérus és a magyar kormány jóvoltából : igen. Mi protestánsok azonban, a kik szintén igaz keresztyéneknek és igaz magyaroknak valljuk magunkat — lelkünk szent meggyőződesével és indignációjával kiált juk ellene: vető, vető, vető ! Szerkesztői megjegyzés. Lapunk rendkívüli beosztását az Iskolaügyi tabelláris cikk közlésének technikai nehézségei okozták. A rendkivüliséget mentse ki szives olvasóink előtt, a következő néhány számban is. a cikk fontossága. GYÁSZ ROVAT. Nagy Sándor hídvégi ref. lelkész, szabadságharci tüzér főhadnagy, életének 76-ik, papságának 50-ik évében folyó hó 10 én elhunyt. Nyugodjék békével! Szerkesztői üzenetek. M. F. Nagyváty. Becses sorait megkaptuk, s azoknak az Irod. Társaságot illető részére nézve intézkedni fogunk. A levél végén írtakra nézve pedig szabad legyen a következőkben válaszolnunk. Legelső sorban is megvalljuk, hogy az abban olvasottak nemcsak nagy meglepetést, hanem bizonyos fájdalmat is okoztak. A felső-baranyai papság, a mint olvassuk, nincs megelégedve lapunk vál