Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

Az anarkizmus valóban nem egyéb, mint egy vészes őrültség, — a lélek oly elvadulása, a mely az embert a vérengző vadállatok szín­vonalára sülyeszti alá; de nemcsak ez az egy ellensége van a modern társadalomnak. Ott van a rettenetesebbnél rettenetesebb bűnök egész légiója, a melyek hasonlíthatatlanul több áldo­zatot követelnek, mint az anarkizmus; de mind­ezek magyarázására nem elég csak az ész meg­hibbanására vagy az emberi általános gyarló­ságra hivatkozni. Még kevésbé elég véres boszút állani, börtönöket megtölteni és büntető-törvény­könyveket irni ezer meg ezer paragrafussal. Azt is kellene keresni, hogy miként hibbanhat meg az ész annyira, hogy anarkiával a társadalom ellen törjön, s mi lehet az oka annak, hogy a mai modern ember annyira gyenge a jóra és annyira hajlandó a gonoszra? És ha ezt komo­lyan, a meggyógyulás igazi vágyával keresné a mai társadalom, — megtalálná, hogy egyéni ós általános életéből hiányzanak azok a legfonto­sabb faktorok, a melyek az elvadulás korlátozói lehetnének : a krisztusi szeretet és az evangé­liumon felépült komoly, tiszta erkölcsiség. Ezek nincsenek meg a modern társadalom­ban; ezért vérzik ezer sebből, s ezért burjánoz­nak fel benne a rettenetes bűnök. A hol nincs tiszta vallási ós ezen felépült tiszta erkölcsi élet, ott ne csodáljuk az emberi ész meghibbanását és az indulatok teljes elvadulását. A modern társadalom és a modern állam kiszorította magából a Krisztus tiszta evangéliu­mát. A független morált ültette a trónra, de azt is csak látszólag, mert az evangélium ereje által át nem hatolt lélek a független morált is csak úgy magyarázza és úgy alkalmazza, mint a jezsuiták. Elve annak is csak a finis sancti­ficat média, s morálját úgy alakítja, úgy tágítja, a mint önző céljai kívánják. Modern társadal­munk megőrizte ugyan a vallásosság külső má­zát, de — a mint Gyurátz Ferenc püspök igen találóan jellemezte — részben fél a felelősség evangéliumi magasztos elvétől, részben pedig, beleunva a küzdelembe, csak a felelősségtől és az egyéni erkölcsi küzdelemtől felmentést ígér­gető pápistaság karjaiban keres menekülést. Független morál, pápista tutorság, az evangélium kirekesztése: ezek a valódi forrásai társadalmi nagy bajainknak. A független morál alakítható tetszés szerint, — a pápistaság felment a fele­lősség alól, olcsón kínálván közbenjárását, — az evangélium nélkül nincs szeretet, türelem, megelégedés, megbocsátás; csocla-e tehát, ha ily környezetben a lélek elvadul, az ember vérengző vadálattá válik és a bűn és gonoszság letiporja az erényt és az igazat? Én nem csodálkozom e felett, mert tudom, hogy a hol az igazi vallási és erkölcsi alap hiányzik, ott nem is lehet más­képen. Miben volna tehát a gyógyító orvosság? Nem a haszontalan jajveszékelésben, — nem a véres megtorlásban, hanem a modern társadalom valláserkölcsi újjászületésében. Ez az újjászületés azonban csak a Krisztus tiszta és hamisítatlan evangéliuma alapján és csak az egyénenként való újjászületés mellett lesz lehetséges. Sem megtorlás, sem szigorú törvények, sem képmutató, üres vallási ceremóniák nem segíthetnek meg ben­nünket, hanem egyedül csak a Krisztusnak ós az ő örök evangéliumának egyénenként való lélekbe fogadása. Értse meg azért a modern társadalom, ért^e meg a modern állam, de értsék meg az egyhá­zak és minden egyes ember, hogy az anarkiz­mus és a legiónyi bűnökkel szemben nincs ós nem lehet más menedéke, mint Istennek egyszü­lött Fia, a Jézus Krisztus és az 0 tiszta, hami­sítatlan evangéliuma. Értse meg, hogy ezeknek kebeléből kirekesztése okozta a lelkek rette­netes elvadulását, mely immár felrobbantással fenyeget minden társadalmi, állami és egyházi intézményt, — ós térjen vissza ahoz a forrás­hoz, a melyből a lélek megtisztulásának, meg­nemesedésének és megszentelődésének erői fa­kadnak : a Jézus Krisztushoz. Fogadja be őt; vigye be evangéliumának erőit az egyéni lel­kekbe, az állam ós társadalom életébe, — és akkor majd látni fogja, hogy mint simulnak el az élet tengerének tajtékzó hullámai, — mint nemesednek meg a lelkek, — mint töretik meg a bűnnek ereje, s mint váltja fel a vészes há­borgást az Isten országának ama békessége, a mit e világ meg nem adhat sohasem. Lássunk tehát végre tisztán ; ismerjük be nagy mulasztásainkat, ós oda ülvén Jézusnak lábaihoz, imádkozzunk mi is buzgón, vágyó ló­lekkel : »Mi Atyánk! ki a menyekben vagy! Jöjjön el a te országod /« Hamar István. Az egyházfegyelemről. Tanulmány. Irta: Péter Mihály kisazari ref. lelkész, egyházmegyei aljegyző. (Folytatás.) Igy, ha az azon kérdésre való feleletünket, hogy kiknek kezében volt letéve a multakban a fegyelem gya­korlása? összegezni s világos rövidséggel kifejteni tudnánk, már tudniillik a mennyire ily feleletet a feljegyzések meg­engednek,— körülbelül ezt mondhatnók: ott, a hol erős ref. községek voltak, vagy hatalmas földesurak pártfogása alatt állottak az egyházak: a budai zsinatig a fegyelem minden nemét gyakorolta a lelkész, mindjárt a ref. első

Next

/
Thumbnails
Contents