Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

A második kérdésre tehát, hogy kik gyakorolták a fegyelmet ? — az a feleletünk, hogy már a presbitériumok általános behozatala előtt is voltak egyes területeken, mint a Dunántül és némely kivételes helyzetben lévő községekben, habár nem is mai értelemben vett presbitériumok, melyek a lelkészszel együtt gyakorolták az egyházi fegyelmet is. De bár ezek csak szórványos esetek s legtöbb helyt, mint a kánonos könyvekből látjuk, egyenesen a lelkészeknek van fentartva a fegyelem gyakorlása: ez a jog a gyakorlatban még ott is nagyon furcsán érvényesül. A büntetések ugyanis két részből állván, az egyikhez tartozott volna az ú. n. lelki fegyverek alkalmazása, milyen az intés, feddés, ekklézsia, követés; a másikhoz pedig a testi és pénzbirságra való büntetések. E téren első tekintetre tehát úgy kellene gondolkoznunk, hogy legalább az elsők, vagyis lelki fegyverek a pap kezében voltak, mert hiszen látjuk, hogy csak a budai kánon az, mely elsőben mondja ki, hogy az úrvacsorától való eltiltás az egyházmegye joga; föl kellene tehát tennünk, hogy előbb az másképen volt, de ezzel ellenkezőleg számtalan példát találunk arra, hogy az ilyenben való Íteletet is most e, majd ama testület mondja ki: igy, sokszor a vizitáció itél még oly ügyben is, melyet a kánonok szerint a lelkész birtokában létezőnek tartottunk volna; majd máskor, az egyházkövetést, annak mikénti módját, már az egyházmegye határozza meg; tehát már a fegyelemnek ez a része is, a helyzet és körülmények szerint nagyon változó, különböző, bár a liturgiális könyvek ismét ezzel ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy legalább az egyházkövetés joga töltetlen jog lett volna az ekklézsiák kebelén belül. Ha pedig még azt is meggondoljuk, hogy a fegyelembe mihamar becsúszott a testi büntetés különféle neme és a pénzbírság: könnyű belátnunk, hogy ebben már még kevésbé Ítélkezhettek a lelkészek. E tekintetben annyiféle az eljárás, a mennyi a helyzet és viszony. Török fenhatóság alatti városokban megbüntette a vétkezőt sokszor a török kadi; más helyen a földesúr élt ezzel a joggal, bizonyosan a lelkésznek panaszára; némely helyütt, mint Erdélyben, a vármegyei ispánok, a kik följelentés nélkül is requirálták a bűnösöket, a mint ezt a Bethlenféle artikulusok elárulják; ismét másutt maga a lelkész folyamodott a vármegyéhez, néha az egyházmegyék útján. Sőt arra is van számos helyen eset, hogy még kisebb vétkekben is, minő a templom elhanyagolása, — midőn a presbitérium és lelkész intése elégtelenek bizonyult, — a felséges kir. rendelet szerint a politikai hatóság segélye vétetett igénybe, oly helyen is, mint Kassa, melyről Révész K, alábbi b. feljegyzése tanúskodik. Ebből az ezen időben használt büntetési fokozatok is szépen kitűnnek: 1786 ápr. 9. Consistorium tartatott és rendeltetett, hogy Halmi Mihály, a ki sem intésünkre a templomba járni, sem hivatalunkra (= hívásunkra) a parokhiára jőni nem akart, a felséges királyi rendelés szerint, a Ns Magistrátusnak beadattasson. — 1786 nov. 12. Consist. lévén rendeltetek, hogy Zembesi István, Zenribesi Gábor és Göncziné, a templomba való nem járásért megintessenek egyházfi által, és ha az intés után is a templomba nem jönek, tehát fels. kir. rendelés szerint a Ns. Magistratusnak béadattassanak. —Még elébb is, 1785. a templom elhanyagolása miatt többen: febr. 13 »atyafiságosan« sa melyiknél ez nem használt Máj 1. »az egyházfiak által papirosra tett intéssel* megintettek; majd határoztatott dec. 11: 1» Halmi, feleségestől együtt, két consist. személyek jelenlétében a prédikátor eleiben hivattatván, a templomba való nem járásáért megintessenekMivel nem mentek, a magistrátusnak átadattak. Mindebből szépen kijő a fokozat: 1. atyafiságos, — 2. irásos, — 3. pap és 2 consistoriális személy előtti megintés, 4. bejelentés a városi magistrátusnak, kir. rendelet alapján. De hogy mikor adatott ki ez a rendelet, annak nincs nyoma. (Folyt, köv.) TÁRCA. A keresztyénség hatása a világra. I. Beszéd. II. Kor: 5, 17. >A ki a Krisztusban vagyon, új teremtmény*. K. Hallgatóim! A keresztyénségnek a történelembe való belépése oly forradalmat támasztott a világban melyhez hasonló nem viharzott át soha a földön. Jézus személye, élete, példája oly forrongást idézett elő a lelkekben, a mely a mai napig sem szűnt meg. A Jézus vallása oly szellemi mozgalmat támasztott, melynek hatásai még most is kiszámíthatatlanok. És ez a lelki forradalom oly átalakulásokat vont maga után, melyek a világ arculatát teljesen megváltoztatták; ez a forradalom megváltoztatta az emberek gondolkodás- és cselekvésmódját, megváltoztatta a családi életet, a társadalmi állapotokat, a népek életviszonyait és egymáshoz való vonatkozásait. A keresztyénségnek a történelembe való belépésétől keltezzük az emberiségnek megújhodását, a népeknek ébredését, lelki fejlődését, erkölcsi tökéletesbülését, a polgáriasodást és mivelődést. a szellem megizmosodását és istenfiúsággá való megdicsőülését. Mindezt a keresztyénség hozta létre, Jézus életének ereje, a keresztyén vallásnak hatása. A keresztyénségnek ezen hatásáról kívánok ez évben, a nekem rendelkezésemre engedett négy vasárnapon szólani. Még pedig a keresztyénségnek hatásáról az egyes emberek életében ; azután a keresztyénségnek hatásáról a nagyvilágban; azután azon lélekről, melyre Jézus vallását alapította; s végre azon hitről, mely az emberiségnek magas célt tűzött ki. Ma szólani fogok azon hatásról, melyet a keresztyénség az egyes emberekre gyakorol. Lássuk tehát a keresztyénségnek hatását 1. a Jézus tanítványain és 2. mi rajtunk. A tanítványok, kik Jézushoz csatlakoztak, mind egyszerű, közönséges emberek voltak; halászok, vámszedők, telve gyarlóságokkal, fogyatkozásokkal, telve önzéssel, hiúsággal, dicsvágygyal és erőtlenségekkel. Ok azért csatlakoztak Jézushoz, mert azt hitték, hogy 0 a zsidó remények és váradalmak Messiása ; azt hitték, hogy 0 lesz Izraelnek felszabadítója és megvigasztalója. 0 lesz a régi nemzeti nagyság és dicsőség feltámasztója, s hogy őket is e nagyság és dicsőség részeseivé fogja tenni. E hitben hagyták el előbbi foglalkozásaikat és életmódjukat; e hitben lettek tanítványaivá, léptek az Ő zászlója alá, követték Öt. Ha az általa megalapítandó messiási birodalomról, az istenországáról beszélt előttük, annak tagjairól, győzelméről szólt hozzájuk: akkor lelkesült öröm dagasz-