Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

Hárskút és más egyház alapítása Homonnav Mária müve és neki köszönhette az esperesség, hogy az esztergomi érsek városában, Rozsnyón is megerősödött az ev. hit, a jezsuita itt is, úgy mint az esperesség bármely helységében, zárt ajtókra talált. Midőn 1632-ben Kótay Jakab, baloghi lelkész lett az esperes, Fabriczi György első-, Danieiisz Illés másodesperes : meghagyatott a jegyzőnek, hogy ajánló iratot szerkeszszen az új esperes számára, melylyel aztán két lelkész a murányi várba menesztetett, hogy a megválasztott új föpásztort a grófnő kegyébe ajanlják. Az 1633. évi alakulásnál már 3 asztalnál tanácskozik és 38 tagot számlál az esperesség. Murányban Piskátor Gábor a magyar és Dütske Jánosa német >várkáplán*, mig Hárskúton Lányi György, Bején pedig Hányi András a lelkész, mely adatok a gömöri ág. hitv. ev. egyház emelkedését mutatják. 1634-ben ismét baj van a paktatával, melyet az esztergomi érsek teljes aranyértékben követelt; ez okból 1634. január havában két lelkész a megyéhez küldetett, azt felkérendő, hogy a pozsonyi országgyűlésen emlitse fel az ügyet, mi úgy latszik jó eredménynyel meg is történt. 1636. ápril 22-én Holz Jakab, hetiéri lelkész választatott esperesnek. Andrássy Mátyás és neje Monoki Anna ez időtájban szintén nagy pártfogói voltak az esperességnek; íiaik nevelője 1637. ápril 2t-én a Csetneken tartott közgyűlésen is megjelent és az esperes engedelmével »Krisztus dicső feltámadásáról* igen szépen (eleganter et venuste) szónokolt. 1636. október 3-tól—1637. március 12 ig általános egyházlátogatás volt: Ratkón, Rákoson, Köviben, Bisztrón, Polomkán, Sumjáczon, Hosszúréten, Murányban, Rőczén, Vizesréten, Chisnón, Jolován, Süvetén, Deresken, Baloghon, Ujvásáron, Baradnán, Kietén, Derencsényben, Budikfalván, Tamásfal vában, Sajó-Gömörön, Bozlozsnán, Taploczán, Csetneken, Restéren, Ochtinán, Szlaboson, Geczelen, Dobsinán, FV Sajón, Oláhpatakán, A.-Sajón, Veszverésen, Betléren, Hárskúton, Bozsnyón, tehát 37 anyaegyházban és miután az egyházlátogató azt tapasztalta, hogy az egyes lelkészek az esperességi szabályoknak kellő foganatot nem szereznek: az esperesség 1638.ápril 20 án Jolsván kimondta, hogy mindegyik ezen szabályokat magának leirni, az eredetivel összehasonlítani és aztán bemutatni köteles. Az esperesség területén kivül már javában tombolt a vihar! Az 1639 február 21-én Pelsőczön tartott megyei közgyűlésen felolvasták a Ferdinánd által Bécsben 1638. november 24-én (Lippay György egri érsek és Ferenczi Lőrincz aláírásával is) kiadott rendeletet, mely Mihályi István, gömöri kanonoknak jogot ad az összes gömörmegyei egyházakat és lelkészeket >látogatni« és mely náluk . . . papiroson maradt, miután a megyei gyűlés is a »szabad vallás sérelme* nélkül fogadta azt el és esperességünk a Homonnay Mária hathatós — mint látni fogjuk fegyveres-oltalma alatt egy róm. kath. plébánost vagy kanonokot templomaiba be nem bocsátott volna és miután végre annak, hogy a szóban lévő »egy házlátogatás* esperességünk területén is megtörtént volna, semmi nyoma: (Prot. Sextio Schmalium 55. I. Prot. Schröter327—355), pedig fel sem tehető, hogy egyházaink ezen idegen befolyást hallgatag eltűrték volna. Az 1641. évi ápril hó 23 án Jolsván Lovcsányi Kristóf esperes elnöklete alatt tartott gyűlésen felolvastatott Homonnay Maria levele, melyben mindenkit felhí, hogy a »közbékeért reggel és es»e áhítatosan fohászkodjék a templomban* és szigorúan inti a tanítókat és lelkészeket, hogv »kötelmeiket hiven teljesítsék és szorgalmasan harangozzanak!* Az esperesség tiszteletteljes tudomásul vette e levelet és felolvastatta a szabályokat; majd Golczius Joákhim, rozsnyói lelkész-alesperes, szigorú intelmet intézett a lelkészekhez és tanítókhoz, felhiván öke», hogy a haza veszélyesállapotára való tekintettel . . . imádkozzanak (rationem habendam Patriae nostrae afílictissimae si quando nunc maximé statum periculosissimum*. Prot. Schröter 352-355 1.) Beje és Otrokocs lakosai 1641-ben a kálvinista hitre akartak áttérni és csak úgy sikerült még őket visszatartani, hogy Lovcsányi Kristóf, jolsvai lelkész-alesperes, Holz .lakai), betléri lelkész-alesperes, Mariki János, rozsnyói magyar, Prokop Mátyás veszverési és Marki György olahpataki lelkészek a grófnőtől nyert gyalogos és lovaskatonak kíséretében 1641. augusztus 4-én a hely színére mentek és különféle engedményekben * részesítették a híveket, kiket a magát csalárdúl Bejébe becsempészett kálvinista prédikátor magához édesgetett (Prot. Bimanovi 771—772. I.) A garamvölgyi két egyház és filiai szinten a régi, orosz valláshoz szítottak (Prot. Bimanovi 613—615. I. 898—904. 1). Lósi Imre, esztergomi érsek, pedig kaján szemmel nézte, hogy a lutheránusok az érseki városban, Bozsnyón és környékén .... boldog napjaikat élik. Azonkívül Gömör megye nagyjai közt is kikelt a jezsuiták által titkon elvetett mag; a gömöri főispánt, jaszenói és budetini Szúnyog Gáspárt, Lovcsányi Kristóf esperes 1642-ben sokáig hiába kérte: erősítené meg az esperesség szabályait! »Ezen cikkek a róm. kath. vallással ellenkeznek* és »csudálkozom hivatalbeli elődeim könnyelműségén!* volt a válasz, a szabályzat megerősítése elmaradt és Dózsa Tamás, meg Bakos Gábor közbenjárásával is csak annyit sikerült kieszközölni, hogy a főispán egy 1642. juni. hó 17-én a szendrői alsó várban kelt protectionális levélben (lásd csetneki esperességi levéltárban lévő eredeti okmányt) párttogását igérte. És végre, hogy a baj még nagyobb legyen, Homonnay Maria is gyengélkedett; »már 4 év óta szenved* (in scholam crueis) jelentette 1642. május 14-én Jolsván az esperes, mire határozatba ment, hogy a két alesperes, Holz Jakab ochtinai és (iolcz Joákim rozsnyói lelkészek látogassák meg (Prot. Schröter 371. I.) Ugyan akkor az ünnepek jegyzéke ismét szoros miheztartás végett valamennyi lelkésznek kiadatott.** Ez idétt ismét baj volt a tizeddel és calhedraticummal, mely okból Mariki János és Prokop Mátyás lelkészek az Í642. október 2-án Jolsván tartott gyűlésből a kassai kamarához küldettek, hogy ott Bakos Gábor egy rokonát (ki generális volt) felkeresve és tanácsát kikérve a baj orvoslását eszközöljék ki. (Prot. Schröter 377. 1.) 1642. február 10-től 1643. 10-ig ismét Bozlosnán, Taplocán, Csetneken, Bisztrón, Ochtinán, Szlaboson, Bestéren, Gecelen, F. Sajón. Dobsinán, Oláhpatakán, A Sajón. Veszverésen, Betléren, Hárskúton, Rozsnyón. Baloghon, Tamásfalván, Budikfalván. Derencsényben, Kietén. Baradnán, Ujvásáron. Ratkón, Bisztrón, Szirken, Rákoson, Köviben, Deresken, Süvetén, Jolsván, Chisnón, Vizesréten, Hosszúréten, Rőczén. Polomkán és Sumjácon, összesen * Ha már minden áron »ismét« kálvinisták akarnak lenni, kivált az úrvacsorát illetőleg, ám legyenek, de fizessék az ág. hilv. ev. lelkészt és ne bocsássák a kálvinista prédikátort magokhoz, hanem ők menjenek hozzá! . ** Ezen jegyzéket sem voltam képes kipuhatolni és így kénytelenek leszünk az ünnepek e korbeli számát az 1699. évi jegyekből következtetni