Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

hol éktelen ivás és excesszus közben trágár módon ki­figurázták a passiót. Azt mondja a hagyomány, hogy pár nappal rá egymás után rettentő kinok közt pusztul­tak el. Néhányan megijedve lóra kaptak, hogy otthon érjék végöket, ha már meg kell halniok. De egy sem birt hazáig jutni; útközben vesztek el rémes halállal, az egyik Lipcsében, a másik Weissenfelsben, a harmadik Halber­stadtban. Maga a vendéglős, annak leánya és szolgálója is hirtelen halállal haltak. Az eset — úgy mondták — nagy feltűnést keltett és sokan igyekeztek a hallei egye­tem ellen kiaknázni. És mindezek dacára a német tudományosság büsz­kén tekinthet vissza egyetemeire, a melyek nehéz viszon­tagságok közt, fényes multjokkal megalapítói lettek az egységes német nemzet mai hatalmának. Pedig olyanok voltak köztük, mint a már említett kiel-in kivül a kis greifswaldi, vagy diák-zsargonban >gryps«, a legrégibb porosz egyetem, melynek az északi háború után, 1712-ben, nem maradt több 4 tanítványánál, ugy hogy róla szól az az ismeretes német anekdota, midőn egy nagy társaságban egyszerre mindenki fölpattan az asztaltól s szalad az ablakhoz, ujjal mutogatva, hogy »itt megy ő, itt megy ő!« s mikor az idegen kérdezi hogy ki, büszkén felelik rá: »a mi diákunk*. A német kultura egész diadalútja az egyetemek nyomdokainál vezet mai eredményeig. Heidelbergben akarta először reorganizálni Melanchthon az egyetemi oktatást; itt működött a nemzetközi jog atyja, Peiffendorf, és Spinozát is csak a meghívás visszautasítása akadá­lyozta, hogy nevével egy német egyetemre áraszszon fényt. — De jogi kara méltó önérzettel hivatkozhatik igy is oly nevekre, mint Tlubert, Vangerow, Zacha­riá, Mittenmeyer, Mohi, Windscheid, Bluntschli, Renaud; a bölcsészeti kar pedig Helmholtzra, Bunsenre, Kirchhoffra, Schlosserre, Garwinusra és Treitschkére. Freiburg adta Rottechet és a II. József által a széptudományok tanszé­kére meghívott Jacobit, az első protestánst, ezen, a jezsui­ták által alapított egyetemen, hol a hallgatóknak nyil­vános ünnepélyen is előbb a gyónócédulákat kellett a pedellusnak átadniok. Azután ott vannak Tübinga régi díszei, habár csak rövid ideig is: Reuchlin, Melanchthon, az ujabbak közül az államtudományi kar megalapítója: List Frigyes, Mohi, azután Uhland a költő, Vischer, az aesthetikus s a theológián a világhírű Baur és Stausz, bár ez utóbbi nem kapott tanszéket az egyetemen. A marburgi protestáns egyetemre hintett fényt Wolf Keresz­tély. Theologiai fakultásának, melyet svédek, skótok, sőt görögök is felkerestek, voltak tanítványai a protestáns hit terjesztéseért St. Andrewsban máglyahalált szenve­dett Petrich Hamilton és Jacobus Arminius. Viszont Königsberg neve Kant, Fichte és Herbar­téval van örökre összefűzve; Jenát egy Okén, Fries, Fichte, Schiller, Hufeland, Hegel nevei emelték nagyra, kiknek egykori lakásait ma is fehér táblácskák mutatják a háza­kon. Itt kiáltottak »pereat«-ot Göthének is, a mért a tisztelgők felhívására nem mutatkozott. Virchow Würz­burgot tette világhírűvé, mint a mai fejlődéstan és sejt­pathológia bölcsőjét. A hires német sebész, Gsenorch és a kiváló nemzetgazda, Stein Lőrinc Kielben szerezték meg tudományosságuk alapjait; mig Göttinga nem kevésbé lett halhatatlanná nagy tanítványa, Bismarck, — mint elsőrangú tanerői: egy Achenwald, Schlöser, Haller, Kistner, Lich­tenberg, Gesner, azután Sevigny, Stein, Humboldt, Tieck és Biirger által. Berlin követeli egész magának Schleier­machert, Schlegelt, Boppot;a jogi karon Eichbornt, Nie­buhrt, Puchtot, Gneistol, azután a Grimm testvéreket; az orvosi karon Langenbecket és Du Bois Reymond t; a történettudósok közt Ranket, Treitschkét, Mommsent, nem is szólva a 350 docens között Curtiusról, Helmholtzról, Koch Róbert, Hinschius és Derburgról. Ily nevek emel­nek örök oszlopot a német egyetemi tudományosság nagyságának és dicsőségének, mely a német egyetemi rendszer, az akadémiai és tanszabadság szilárd alapján épült fel. Várnai S. TÁRCA. János ev. I: 1—5. magyarázata. Vannak helyek a szentírásban, melyeknek gyakorlati felhasználása és értékesítése nem tartozik a könnyű fela­datok közé. Hogy János evangéliumának a kezdete is ilyen, mutatja nemcsak az, hogy igen kevesen vállalkoz­nak a feldolgozására, hanem az is, hogy az evang. egy­házban szokásos perikopa-rendszerekben, talán egy-két külföldi tartományi rendszert kivéve, elő nem fordul. A heortologikus rendben igy is bajos a helyét kijelölni, mert az üdvtörténetnek nem valamely speciális mozza­natára, hanem egészére vonatkozik, szólván általában az igéről és pedig különböző viszonyulásaiban. Hogy e szakasz magyarázására vállalkozom, teszem azt abban a meggyőződésben, hogy nincs az élet köny­vének egyetlen helye sem, mely nem az élet igéjét tartal­mazná, s melyből ennélfogva üdvös keresztyén tanítások és mély keresztyén igazságok nem tárulnának elénk. A magyarázandó szakasz meg ép az élet igéjéről szól. Oly igazságokat tartalmaz, melyekre szintén áll annak a plátói bölcsésznek a mondása, a ki Augustinus (De civitate Dei, lib. 10. cap. 29.) szerint úgy itélt János­ról, hogy minden szavát méltó volna aranynyal írni, oly mély és felemelő igazságokat hirdet. De ha igazságokat kutatunk, fődolog, hogy helyes irányba induljunk, jó csapáson haladjunk, különben könnyen eltévedünk. A szentírásnak tudományos vizsgá­latánál is, de különösen meg a gyakorlati magyazázatá­nál az üdvtörténeti szempontot sohasem szabad figyel­men kivül hagynunk. Nem bölcsészeti eszméket, rendsze­reket, tantételeket; nem emberi bölcselkedést, hanem a kijelentett istenigét kell abban keresnünk és feltárnunk. A negyedik evangélium sem bölcsészeti rendszerek szolgálatában áll; benne nem emberész gondolta eszmék mesterkélt alkalmazását és felhasználását, kifejtését és feldolgozását, hanem egyes egyedül a kijelentett igén alapuló keresztyénség oly alapigazságait találjuk, melyek annak sajátos vallási jellemét megadják, s melyeket csakis a miből irva vannak: üdv történeti szempontból foghatunk fel és érthetünk meg igazán. Az örök istenigéről van szó. Ez ige a keresztyénség fundamentuma és funda­mentális képzete. Ez ige a keresztyénség lényege, élet­eleme, irányítója, a-ja és oo-ja, egész életének alapja, tar­talma és célja. Ez az ige nem holmi bölcsészeti vagy történeti fo-

Next

/
Thumbnails
Contents