Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

félelemtől korlátozott, hanem jó kedvvel, szívesen szerzett ismeretekkel biró és igazán derék ifjakat adjak át a magasabb iskoláknak, az életnek, a jövőnek. És nem tapasztaltam, ha latin órán idéztem is a zsoltárkönyvből, vagy a bibliából, hogy ennek káros következményei voltak. Adjunk a tanulók kezébe népies vallásos olvasmányokat, melyeknek jó hatását gimnáziumunkban elégszer tapasztaltam, mozdítsuk elő a biblia terjesztését és kedveltessük meg a növendékekkel azok olvasását; sőt szervezzünk vallásos ifjúságiegyesületeket már a gimnáziumokban, mint ezt nálunk nagybuzgóságú testvérünk: Szabó Aladár tette. Kezdjük és végezzük különösen a vallástani órákat imádkozással vagy vallásos énekléssel. És engem e világnézetben sohasem az az angol felfogás vezetett, hogy a roszak a társadalomnak kárára vannak, tehát nekem is kellemetlenséget okozhatnak ; hanem egészben a jóknak szeretése és a kevésbbé jók javítása. Ma már a népoktatási intézetekben is csak ú. n. tudományt tanítanak, a hol pedig semmi helye sincs. A középiskolák célja körül táborozók serege áll. Itt már a tudomány mellett a gyakorlati élet követelményeit vetik fel az ideális oktatással szemben. De hát mi az a gyakor lati élet követelménye ? Hogy jól tudjuk a számadásokat vezetni, tudjunk gépeket szerkeszteni és kormányozni, a természet rejtett erőit tudjuk kifürkészni, a nyilvánvaló kat okosan és értékesen felhasználni, tudjunk magunknak minél jobb létet és nagyobb kényelmet szerezni ? stb. stb. Mind jó dolgok ezek, de mindennek mi a vége?... Egy kis dolog, sok láttatás, jó múlatás ! A vitatkozók csoportjából nem hallom e szót: Isten. Pedig még ezekben is megnyilatkozhatnék az Isten lelke; még a számokban és a gépek tökéletes mozgásában is. Van már jele, de nem sok, hogy kezdünk törődni egy kicsit a minden fokú iskolai képzés legfőbbjével: az Isten igéjével, mely a tudománynak is lelket ad. Az érett ifjak az akadémiákra és egyetemekre kerülnek. Mit mondjunk ezekről ? Itt már a legtöbb előtt nem lebeg sem a tudomány, sem a gyakorlati élet követeimenye! Csak élni, élni! De hogyan ? Ne is beszéljünk róla! Az ilyen előző élet nem egy szerencsétlen családnak volt már az elpusztítója. Itt nyílik nagy és szép tér az ifjúsági egyesületeknek és válik igazi áldássá a működésűk, midőn a korcsmák, kávéházak stb. testet és lelket ölő bűzétől elvonják társaikat s elvezetik a könyvekhez, a könyvek könyvéhez, melynek minden más könyv felett az az előnye, hogy soha sem unjuk meg, hanem minél többet forgatjuk, annál több élvezetet és gyönyörűséget találunk benne. Ha az Isten lelke velünk van és veletek, mely az ő szent fia által vigasztalásul és megváltásul szállott ránk a bűnöket még egészen meg nem bánt és le nem vetkőzött emberiségre, haladjunk tovább e lélekben. Megnyugvással mondhatom, hogy ha még nem keltünk is fel, de ébredezünk és hogy ez így van, köszönjük azoknak a buzgóknak, kikben ez a lélek nagyobb mértékben nyilatkozott meg, mint bennünk és különösen köszönjük meg, hogy szerető Atyánk oly irgalmas volt, hozzánk és felenk fordult. Ne forduljunk el tőle. Kis dolgokból lesznek a nagyok; régen volt. jkörülbelül 24 esztendeje, de élénken emlekezem. midőn a budapesti theologián épen az én kezdeményezésemre az első reformációi emlékünnepélyt tartottuk, azon én imádkoztam először és íme: ina már az Istennek leendő hivatalos szolgái a hittel és buzgósággal teljes tanarkar odaadó gondozása mellett tudással, lelkesedéssel, akarattal felvértezve, az Isten országát terjesztik mindenfele, evangélizálnak a társadalomban, iskolában, a szószekeken. Legboldogabbnak érezném magamat, ha textusommal, melyet az igen tisztelt közönség engedelme vei most olvasok fel, a levélíró szerint én is már a múltról beszélhetnék : »írtam nektek atyák, mivelhogy ismeritek azt. a ki vagyon eleitől fogva. írtam nektek ifjak, mivelhogy erősek vagytok és az Istennek beszéde lakozik ti bennetek és ama Gonoszt meggyőztétek!* (1. János II: 14.) Még nincs így ! De látván az Istennek tetsző munkát, melynek ti is részesei vagytok és lesztek: erős meggyőződésem, hogy majd ez az idő is be fog következni. Erre segítsen bennünket, mindnyájunkat a jó Isten! Molnár Sándor, főgimnáziumi igazgató. A középiskolai vallástanítás tananyaga. (Folytatás és vége.) Kimaradhat a tantervből az összehasonító vallástan, mely oda »be nem illő, be nem váló* (Debr. Prot. Lap 1897. 12. sz.). A régi pogány vallások legtöbbje elavult, kihalt alakzat; azoknak ma már a jelenre semmi értékük, hatásuk, legfeljebb történeti visszaemlékezés tárgyai. Futólagos ismertetésüket megnyeri a tanuló az egyetemes világtörténet, különösen az ó-kor tanulásánál. Assyria. Babylon, Phoenicia kulturájokkal ott szerepelnek az ó-kor küszöbén. Gimn. VII. osztályban nincs tere a különböző vallásalakok bölcseimi áttekintésének, összehasonlításának. Konventi tanterv szerint a VII. osztályban kezdenek filozófiai propaedeutikát : lélektant, logikát tanulni ifjak ; sőt az állami tanterv e két studium tanítását egyetlen osztályra, a VIII.-ra teszi. Filozófiai megvilágítás nélkül pedig a régi rendszerek legtöbbje mythosok és legendák sorozata, merő mese. Miért töltenénk tehát egy egész esztendőt a mythologiák tanításával, melyek vagy a világtörténet, vagy a klasszikus olvasmányok során megvilágosításban részesülnek tanulóink előtt? Theol. akadémián is egyetlen tanévben tanítják a vallásbölcsészetet, annak alkalmazott része, a vallásalakok bemutatása csupán egy félévre marad. »Az angol ifjú — mondja Balog F. — egészen más érdekkel fog a tanulmányhoz; hiszen a brit korona tartományaiban, tehát saját birodalmában találhatók sok nem ker. vallásalakok: és mégis, soha nem jutott egy angol ref. nevelő intézet szervezőjének sem eszébe