Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHÁ7T ÉS ISKOLAI LAP. Szerkeszfítsíg : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyátistki/ Vilctor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elötiz. és hirdet, díjak iníézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Arii : Félévre: 0 kor.; egész évre: IS korona. Egyes szám áru 4(1 fll. A régi ellenség, a régi védelem. A materializmus, ez a négylábú tan, évtizedekkel ezelőtt meggyökerezek az emberekben. Gyermeke, az opportunizmus, most aratja diadalait. Kényelmes elv, de nem morális, mint a mai ember, ki vallja. Cselekvésének egyetlen rugója az anyagi haszon : jutalom, magasabb állás, több fizetés, több hatalom stb. ítéletében igazság, méltányosság csak annyi van, a mennyi abban, anyagi érdekeinek kockáztatása nélkül elfér. Az anyagi érdekek pedig hosszúkezűek és hálószemek. Üstökön ragadnak minden elképzelhető alkalmat és átszőnék az öt világrészt. Ilyen nézeteket táplálhat a mai kor emberéről »a gyulafehérvári róm. kath.« vagy ha úgy tetszik »erdélyi püspök« is, mert csak így remélhette, hogy a szent ügy (?) érdekében kifejtett nemes akciója sikerre fog vezetni még a vallásszabadság és keresztyéni türelem klasszikus földjén is. Nem csalódott. Lám ! akad református vallású alispán is, a ki kellemesebbnek tartja a szép reményekre jogosító klerikális politikusok őrködő és hálás szemei előtt mint »elfogulatlan férfict megjelenni, minekutána a protestáns egyház és annak »elfogulatlan kiválóságai« előtt a »megye s a közügy érdekében« cimű hálás firma alatt az igazolás most a legalkalomszerübb, a legkiadósabb. Mert jól értsük meg, nem az esett zokon az alispán úrnak, hogy Menyhárt esperes közgyűlési jelentésének egyik részéhez az Erdélyi Protestáns Lap ezt a megjegyzést fűzte: »az ultramontánoknak még a tanfelügyelő és a megye is tolja szekerét®, — hiszen ezért több joggal, mint az esperest, a lapot vonhatta volna felelősségre. Attól ijedt meg az alispán úr, hogy a bizalom elfogyatkozik lent, ha kiviláglik a túlnyomóan református, vagy legalább is a néppárti politikától ment választók előtt, hogy protestáns sérelmek megeshetnek az ő regiméje alatt; — elejtik fent, ha e sérelmek orvoslását erélyesen nem követeli, vagy csak a figyelő passzív álláspontjára helyezkedik is. Lehet, hogy roszul Ítélem meg tettének indokait; lehet, hogy lent is erőre kapott már a klerikális elem. Mit sem változtat a dolgon. A számítás igy még egyszerűbb, de megdöbbentőbb is. Mert megdöbbentő az, hogy Erdélyben előáll egy alispán, s félretéve minden erkölcsi, sőt még a törvény által reárótt hivatali felelősséget is, megtámad egy egyházi tisztviselőt, azért, mert kellő tárgyilagossággal feltárja az ellenség által ejtett sebeket, hadd lássák a pásztorok világosan, tisztán a támadó fél fegyvereit, hadviselésének fogásait; miközben nem harcra ós boszúra tüzeli, hanem a haza békéje nevében keresztyéni szeretetre ós türelemre inti szolgatársait. Elszomorodom, ha meggondolom, hogy épen egy református megyei tisztviselő vállalkozott ilyen illetéktelen beavatkozásra. Bezzeg! a klerikális propaganda évtizedeken keresztül, a szószéken és gyóntatószéken, tüntető népgyűléseken, száz ós száz egyesületben, városokban és megyékben, országgyűlésen és hivatalokban, hol nyiltan, hol leeresztett sisakkal, tervszerűen és büntetlenül támadja az államot, annak sarkalatos törvényeit, miközben megfeledkezik a szeretet nagy királyának alapvető törvényeiről is,— s mégis ellene csak olyan szenteltvizszerű tiltakozások hangzanak fel itt-ott, s csak olyankor, ha valamelyik túlbuzgó harcosa pardon nélkül lép valamelyik számottevő politikai egyéniség tyúkszemére. Csodálom azonban és egyben helyeslem is az esperes higgadt válaszát, melyben szelid és udvarias hangon kéri az alispánt, hogy hasonlo átiratoktól jövőre kimélje meg őt. Isten szolgájához méltó válasz ! Az eset azonban sokkal fontosabb, hogysem 51