Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-17 / 24. szám

és minden, a hegelizmus által befolyásolt kritika valósággal a legképtelenebb tévedésbe esett a János-evangelium logos-tanára vonatkozólag. A János evangelium logos-tana a Philo logos-tanának cáfolata és helyreigazítása. Olyanforma keresztyén szánalomból került az evangelium elejére, mint mikor mi, a szocialistáknak prédikálva, beszédünket azzal kezdjük: Jézus volt az igazi szocialista. János látta, hogy a philonisták elárasztják nemcsak a pogány, hanem a zsidó világot is az ő logosukról, mint közéj) -lényről felállított tetelekkel. Azzal kezdte tehát evangéliumát. Nézzétek! Itt a lógósról van szó! Az igazi lógósról! Ezzel felköltvén figyelmöket, mindjárt meg is mondja, hogy az igazi logos nem középlény, hanem valósággal Isten. Ez nem fokozása a három első evangélium Jézusképének, hanem inkább a philonizmus fokozása. Milyen nyomorúságos felfogás is az, a mely szerint a Jézus istenségéről szóló tanért a keresztyénség a philonizmushoz ment s onnan kért kölcsön az eredeti krisztusképnél fenségesebbet ! Hiszen a philonizmusban akármilyen magasra emelkedik is a logos, azért a fölött az Isten még mindig kimondhatatlan messze távolban lebeg. Az apostoli igehirdetésnek pedig eleitől fogva ez a két eleme volt a legfontosabb : 1. Jézus az Isten Fia (az Isten fia zsidó értelemben veendő, tehát a Fiú szó nem Isten után következőt, hanem az istenségben való részességet jelent), 2. Jézus meghalt bűneinkért, tehát a Jézus munkája a szent, hatalmas, bölcs, de egyúttal irgalmas Isten munkája. A János evangéliuma tehát nem valami képzelt thézis és antithézis kibékítésére való bölcsészeti irat, hanem az eredeti evangélium hirdetése olyanok számára, a kiket a helytelen bölcsészet félrevezetett. A János-evangélium logosa (s természetesen János többi műveié is) nem a Philo logosa, hanem az ó-testamentumi alapon tovább fejlesztett új-testamentumi tan arról, hogy az Isten az igazi Isten, a kinél nagyobb nincs, a maga igéjében közeledni akart az emberiséghez, s a mit még a Philo-féle logos sem akart megtenni, testet öltött magára és szenvedett érettünk. Mivel a János evangéliuma a lógósról szóló helytelen elméletekkel telített világhoz fordult, azért kezdődik a lógósról szóló tételekkel, de természetesen helyes tételekkel, s mivel az eredeti, fenséges és erős evangéliumot akarja hirdetni, azért végződik épúgy, mint a többi evangélium, a Jézus szenvedéseinek és feltámadásának részletes leírásával. (Vége köv.) Dr. Szabó Aladár. A Jézus Krisztus örökkévalósága. Felolvastatott a Lorántffy Zsuzsánna-egyesületben. A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz, mindörökké is ugyanaz lészen. (Zsid. XIII. 8.) (Folytatás.) III. Azt mondtam végül: vizsgáljuk a Krisztus örökkévalóságát abban a munkában, melyet végez. Ezt a munkát bárom éven keresztül egy maroknyi nép a földön latta végbemenni; de Jézus Krisztus az ő Szentlelke által folytatja azt a századokon keresztül, s minden időben megismerhetitek e munkát három különböző megnyilatkozásából, mely szerint a Jézus megvált, megszentel, megvigasztal. Megvált. Ezért jött a földre. Ha megváltó nem olna, semmi se volna; sem tanítása, sem példája nem hatna a kereszthalál nélkül. Ő maga mondta: »Ha a gabonaszem nem hull a földbe, hogy ott megrothadjon, nem is hozhat gyümölcsöt*. Bizonyára tudjátok kedves testvéreim, hogy a mai időben uralkodó racionalizmus mást tanít. Nem ismeri el a Golgotha áldozata által való megváltást; szerinte ez egészen zsidó felfogás, melynek legelőbb is az apostolok adtak kifejezést. Szerintük a valódi Krisztus egészen egyszerűen a hegyi beszéd prédikátora, a szellemi vallás kijelentője volt, mely vallásnak egyedüli alapgondolatai az Isten atyaságában és az emberek testvériségében való hit, s erre a valóban kezdetleges evangéliumra akartak minket is téríteni. De mi ezt nem teszszük, mi sohasem fogjuk elfogadni ezt a megcsonkított Krisztust; az a Jézus, a kiben mi hiszünk, az az, a kire Keresztelő János első naptól fogva e szavakkal mutatott rá: »Ime az Istennek ama Báránya, mely elvette a világ büneit.« Kétségtelen, hogy munkája egy előrehaladó tervnek megvalósítása volt. Jézus nem hirdette mindjárt küldetésének megkezdésekor nyilvánosan halálát; először meg kellett magyaráznia, mi az az Isten országa, melyet megalapított, mielőtt hirdette volna, miként fogja megalapítani, és a három első evangélium pontosan följegyezte számunkra azt a percet, melyben először szólt a halálról, melyet Jeruzsálemben szenvednie kell. Ez közvetlenül azután történt, hogy Péter őt Messiásnak és Isten fiának vallotta. Attól a perctől fogva, melyben elismerték király-voltát, meg akarta mutatni, milyen természetű lesz az ő uralkodása. De mennyire látszik ettől kezdve, hogy a küldetésének tulajdonképeni középpontja épen halála. Mikor a színváltozás rejtélyes jelenetében Mózes és Illés jelennek meg előtte, miről beszélnének, ha nem a halálról, melyet Jeruzsálemben elszenvednie kell; arról a halálról, mely egyedül képes eleget tenni a törvénynek, melynek képviselője Mózes, s megfelelni a jóslatoknak, melyeknek tolmácsa Illés. Jézus meghalni megy Jeruzsálembe: »Keresztséggel kell megkereszteltetnem és mely igen szorongattatva, miglen az elvégeztessék« (Luki XII. 50.)»Mondjam-e az Atyának : ments meg ez órától ? De épen ezért az óráért jöttem«. És ezért szerzi halála előestéjén a szent vacsorát, fölajánlva így a maga megtördelt testét és kiontatott vérét a világ bűneiért. íme a Megváltó, a mint őt az írások hirdetik. Megváltó akart ő lenni, s az marad örökké; s mikor az apostolok az ő halálát teszik beszédeik központjává, s keresztjének gyászát diadalaik eszközévé, akkor azt az egyetlen evangéliumot hirdetik, mely nekünk adatott, s mely által megváltathatunk. Oh ti, kiknek elegendő az evangelium erkölcstana, mely népfajhoz tartoztok ? Nem tudom, mit mond a ti lelkiismeretetek, de én részemről, menél jobban csodálom ezt az erkölcstant, az annál jobban megzavar; mennél igazabbnak és szentebbnek látom, annál jobban elitéi, annál inkább szemeim elé állítja nyomorúságomat és szégyenemet. Ha az evangélium csak erkölcstan volna, úgy az evangélium összezúzna. A keresztre van szükségem, hogy lelkem megnyugodjék; arra a Krisztusra van szükségem,