Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-17 / 24. szám

tet élénkítő, fejlesztő organumnak egyházi orgánumnak kellene lennie ; az egyházi élet erősödésének, megújhodásának magából az egyházból kellene kiindulnia, mert az egyházat nem pótolhatja semmiféle egyesület. De azért a szabad, de a mellett egy házias és az egyházat magasztos feladatai megoldásában segíteni akaró egyesületeket ne perhorreskáljuk. A külföldi virágzó protestáns egyházak példája mutatja, hogy az evangéliumi egyesületek voltak azok, a melyekből megújhodásuk é^ megerősödésük fakadt. Az egyházi szervezetek megcsontosodása s ennek következtében aláhanyatlása, fájdalom, időrőlidőre be szokott következni. Példa reá a római katholikus egyház; de példák reá a külföldi protestáns egyházak is. E megcsontosodás megtörése csak az evangéliumi erőknek a hivatalos egyház ellen (reformáció), vagy a mellett, a szabadságban ós a szabadságban való egyesülésben érvényesülése útján (külföldi protestáns virágzó egyházi élet) volt ós lesz lehetséges. Hazánkban is megindult ez a nem egyház-ellenes, hanem az egyházat építeni törekvő evangéliumi egyesületi tevékenység, s hogy megindult, annak nem Rülföldieskeclés, nem pietizmus, nem szektáskodás az oka, hanem az, hogy a mi egyházi életünk is megcsontosodott s megcsontosodva kizárta magából ezeket, a magokat érvényesíteni törekvő evangéliumi erőket. Mi volt eddig s mi még ma is a mi egyházi életünk, ha nem merő sablo,n száraz adminisztráció, a melyben egy szikrája sincs az igazi evangéliumi erőknek?! Volt-e, van-e presbiteriumi, egyházmegyei, kerületi, konventi ülésünk, a melyen egyebet hallhatnánk, mint a legszárazabb adminisztrácionális referádákat ?! Hangzott-e fel ezeken eddigelé az egyházépítésnek ós megtartásnak, nem csupán adminisztrációban, hanem az evangélium erőinek alkalmazásában és érvényesítésében álló munkája felől csak egy szó is? ! Nem megcsontosodva zárta-e ki magából a hivatalos egyházi organizmus mindazt, a mi evangéliumi, a mi lélek ós élet és nem csak holt belű és száraz, élettelen és érdektelen adminisztráció?! Ezekre feleljünk meg őszintén, ós akkor nem kell elitélnünk, ha a hivatalos egyházi élet mellett egy nem hivatalos, de evangéliumi élet kezdett kiala kulni. Ennek az életnek a megindítója és vezetője, kellett volna, hogy az egyház lett legyen; de nem volt, s azért kellett annak külön, ismételve hangsúlyozzuk, nem a hivatalos egyház ellen, hanem a mellett kialakulnia, épen azért, hogy a benne élő és ható evangéliumi erőkkel ujjászülje magát a hivatalos egyházat. Hz az evangéliumi egyesületi élet nem pótolta, s nem is akarja pótolni soha az egyházat, hanem azt ujjászülve, bele akar olvadni. A külföldi prot. hivatalos egyházakba már bele is olvadt; ujjá is szülte, virágzókká is tette őket. Minálunk még mindig gyanakodva tekintenek reá; elzárkóznak előle, s ez az igen ragy baj. Ám ha hivatalos egyházi életünk maga alkalmazná azokat az erőket, a melyeket az egyesületek alkalmaznak, akkor rájok lehetne mondani, hogy nincs külön létjogosultságuk; de a míg egyházi életünk ezek hatása alatt át nem alakul, ujjá nem születik, addig nem hogy ne Ítéljük el őket, sőt igyekezzünk szaporításukra. Óh bár adná az Isten, hogy ezek az orgánumok minél előbb a hivatalos egyház organumaivá lehetnének ! De akkor hagyjunk fel a hivatalos egyházi élet mai rendszerével s a betű, a paragrafus ós a statisztika mellett engedjünk abban tért a léleknek, az evangelium erőinek is ! Ez a véleményünk Molnár Albert egyik princípiumára. A másik princípiumot, a mely szerint az új organumokat nem lehet egyik vagy másik theologiai iskola nézeteire, vagy dogmatikai szubtilitásokra bazirozni: szintén aláírjuk. Az volt a bajunk épen eddig, hogy ezek a szubtilitások ós theologiai iskolai nézetek elválasztottak bennünket. Más volt s más a theologiai iskolák iránya Pesten, Pápán, Debrecenben, Patakon. Enyeden s újabban Kolozsvárit, s az innen kikerült papi generáció, iskolái theologiai elveire esküdve, nem tudott egybeforrni s nem tudott egyetértve, közösen munkálkodni. A natanieli gúnyos mondás: »Názáretből kerülhet-e valami jó?!« ismételve felhangzott, mihelyt Pest vagy Debrecen, vagy Patak akart kezdeményezni valamit. Bizony nem jól volt ez így ; de ennek konstatálása nem elég. Nem elég még az sem, hogy kijelentsük, hogy az egyháztársadalmi élet új organumait ne bazirozzuk a dogmatikai szubtilitásokra és a különböző theologiai iskolák nézeteire.Meg kell azt is je lölnünk, hogy hát mire alapítsuk, s mi lehet az, a miben egyesülhetünk s egyesülnünk kell? Mi kimondjuk nyíltan: nem lehet más, mint a Krisztustiszta, élő és hatét evangéliuma. A míg erre nem alapítjuk minden intézményünket s míg ennek erői nem hatják át lelkeinket és egyházi orgánumainkat, addig csak üres szófia minden értekezésünk, s addig egyházi életünk fel nem támad szomorú elestéből. »Nemcsak szép gondolatokat, fényes terveket, szent ábrándokat kell szőnünk, de megvalósítanunk kell« — mondja Molnár Albert; mi pedig hozzá teszszük : a Krisztussal együtt élve s evangéliuméit, nemcsak szánkon, hanem lel künkben, egyéni és hivatalos egyházi életünkben bennhordva és érvényesítve! Hamar István.