Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

Számos elbeszélés szól arról, hogy Mária, hathatós közbenjárása folytán még a legnagyobb gonosztevőket is megszabadította az örök kárhozattól; hogy Istennél és Jézus Krisztusnál minden hozzá folyamodónak ellenállhatlan szószólója marad. Ha megfontoljuk ezeket a tényeket, vájjon rejtélynek tarthatjuk-e azt, ha a római keresztyénség ma is szive, lelke egész hevével csügg Márián? Hallottuk, hogy a német császár milyen nagy örömet szerzett a római keresztyéneknek azzal, hogy egy Jeruzsálemben fekvő kis darabka területet a római egyháznak ajándékozott. Ez egy üres rozoga fallal körülvett terület; de az a monda van hozzákötve, hogy Mária, Jézus mennybemenetele után még néhány esztendeig ott lakott és onnan vitték holttestét a tanítványok a Josafát völgyébe, a hol üres sirját most is mutogatják. Az a tény, hogy a német császár emez ajándéka millió ember szivét töltötte meg szent örömmel, meggyőzhet bennünket a felől, hogy Mária a római keresztyén ember szive előtt ma is az ég nagy királynője, minden kegyelem anyja. Mikor az »angyali üdvözletet* harangozzák, a római keresztyén megemeli fővegét s imádkozólag mondja: »üdvöz légy Mária! Malaszttal teljes, az Úr vagyon te veled, te vagy áldott az asszonyok között, áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Szűz Mária, Istennek anyja, könyörögj érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen«. így sóhajt fel reggel, délben, estve. Ismeretes sokak előtt, hogy milyen jó és komoly benyomást gyakorol a hegymászókra az, mikor az esteli harangszó felhat a szürkületben a völgyből a magasba, s a pásztorok, levevén fövegöket, halkan imádkozzák: Ave Mária. — Olyan szépek és kellemesek a Mária tiszteletét zengő énekek, hogy azokat sokszor a protestánsok is énekelgetik. Ki ne hallotta volna azt a szép éneket, a mely így hangzik latinul: >0 sanctissima, o piissima dulcis virgo Maria, mater amata, intemerata, ora, ora pro nobis!?* Furrer K. után (Folyt, köv.) Ruszkay Gyula. BELFÖLD. A budapesti ev. ref. egyház életéből az 1899-ik évről. Részletek az egyház 1900-óvi értesítőjéből. (Folytatás és vége.) De a jótékonyság, áldozatkészség szelleme viszont egyházunk irányában is éreztette hatását. A már korábban elhunyt Bácsai Nagy József volt presbiter és házgondnok hátrahagyott római katholikus vallású özvegye, Pénzes Rozália az 1898-ik év vége felé elhalván, ez »boldogult férje előtte többször nyilvánított óhajtásának megfelelöleg*, végrendeletében egyházunk céljaira általában 30,000, a budai fazekas-téri templomunkra külön 10,000 koronát hagyományozott, mely összeg egy része a mult évben már be is folyt. Évtizedek óta vannak példák arra, hogy egyházunknak egyes tehetősebb s buzgóbb tagjai, biztosítandók haláluk u»ánra is egyházunknak azt a jövedelmet, melyet az az általuk fizetett egyházi adóból élvezett, az adójuknak megtelelő tökét vagy életükben, vagy végrendeletükben egyházunknak lekötik, vagy pedig azt utódaik az elhunyt iránti kegyeletük tanujeleként kifizetik. E nemes példák közelebb is találtak követőkre. Az 1898. évi júniusában elhalt Hajdú József volt presbiter, az életében fizetett 40 korona biztosítására 1000 koronát, az 1899. évi szeptemberben elhunyt Szilágyi Sándor volt presbiter és ügyész 2000 koronát hagyományoztak végrendeletükben. Az 1898-ik év nyarán elhalt Csávássi Kiss Károly volt presbiter leánya. »boldogult atyja óhajtásának eleget teendő*, 2000 koronát, boldogult Arany László volt presbiter özvegye, a »férje iránti kegyelet érzésétől indíttatva* 2000 koronát adtak alapítványkép egyházunknak. Néhai Gáthy Lajosné szül. Olasz Petronella a budai református nőegylet szegényei javára 300, a budai templom-alap javára 1000 koronát; a pesti hazai első takarékpénztár egyesület, miként negyven év óta folyvást támogatta egyházunkat, avagy ennek iskoláját, úgy az 1898-ik évben is 600 korona segélyt szavazott meg. Néhai Kandó Ilona, a felállítandó református árvaház javára Domony községben egy házat hagyományozott, mely közelebb 2800 koronáért eladatott. Moody András budapesti skót missziói lelkesz, a Svábhegyen építendő imaházra 600, az ott rendes istentiszteletet tartó s. lelkész számára 303 koronát gyűjtött. A közelebb mult karácsonyi ünnepet megelőzőleg Antal Miklósné úrnő a kálvin-téri templom úrasztalára egy diszes, aranynyal futtatott kelyhet ajándékozott; ugyancsak a mult karácsonykor a rózsa-utcai imaházban levő úrasztalát kenyérrel és borral Bede István és neje látták el. A zuglói templomunk részére Liptay András, Liptay István, Csereklye Mihály és nejeik együttesen egy 240 korona értékű ezüst urasztali kelyhet, Laky Adolfné úrnő pedig egy 110 korona értékű ezüst kenvér-tálcát ajándékoztak. A fazekas-téri templomban az urasztalára kenyeret felváltva egyes úrnők adtak: bort pedig, mint már éveken át, úgy a mult évben is dr. Darányi Ignác úr, a budai helyi bizottság tiszteletbeli elnöke adott. Ugyancsak az itteni urasztalára gróf Nemes Jánosné szül. gróf Bethlen Polyxena úrnő egy arany hímzésű, fehér selyem — keresztelés alkalmával használható — asztalterítőt ; Sassy Mária k. a. pedig két hímzett kehely- és tálcakendőt ajándékozott. Az egyház részére áldozatothozók előtt nemes példával járt elő egyházunk főgondnoka Hegedűs Sándor ur, ki a korábban tett 2500 korona alapítványához, főgondnokká lett választatása alkalmával ujabb 10,000 korona alapítványt tett, oly módon, hogy ennek kamatai egyelőre az egyház közszükségeinek fedezésére, ha pedig a pesti részen 3-ik rendes lelkészi állás szerveztetik, akkor ennek javadalmazására fordíttassék; ezen kivül a kőbányai templomépítésre 1000 koronát, a budai templom felszerelésére, illetőleg az orgona költségeinek fedezésére is 1000 koronát adott. Az egyház és iskolái kormányzása körében felmerült fontosabb ügyek a mult évben is, a fennálló szokáshoz képest, bizottsági ülésekben készíttettek elő. Az egyháztanács az év folyama alatt 10 ülést tartott. Az anyagi ügyekre vonatkozólag beterjesztett jelentések szerint: a fazekas-téren épített háromemeletes ház az 1899-ik év közepére elkészült, augusztus 1-jére a lakási engedély megadatott. Az ebben levő bérlakások és bolthelyiségek — egynek kivételével — kibéreltettek; igaz, hogy az országosan bekövetkezett pénzügyi zavarok miatt az előirányzott bérösszegeknél jóval jutányosabb, de mégis oly árban, hogy a befolyó tiszta jövedelemből telkek vásárlására és az építkezésre felvett 400,000 korona kölcsönösszeg kamatai s tőkerészletei törleszthetők, sőt némi jövedelem az egyháznak is marad; ezenkívül lelkészi hivatalul, lelkészi és harangozói lakásul kellő helyiség szakíttatott ki az épületből. A fazekas-téri templomba egy díszes s a célnak teljesen megfelelő orgona építtetett 13,200 korona költseggel, mely összeg az e célra gyűlt adományokból jórészt Mez-