Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-27 / 21. szám

megadja elvben, s ha a főiskola jövedelme ki nem futná, zárassék a számadás minuszszal s a kerület dolga lesz aztán a többi. E vitában jelentette ki Fejes István, mint a főiskola algondnoka, hogy bár állásánál fogva ő is azon munkálkodik, hogy a tanári kar megkapja az őt joggal megillető fizetést, mint szellemi munkás; azonban el nem hallgathatja azon felfogását sem, hogy manapság nagy Magyarországon a tanártestületek egyébről sem beszélnek mint fizetésemelésről. Különösen a Beöthy Zsolt tanár elnöklete alatt álló tanár-egvesület mindig fizetésemelést követel. S mikor azt látjuk, hogy az erkölcs, a szellem munkásai is, a helyett hogy az iskolai nevelés fontos rendszerérői tervezgetnének, — csak fizetésjavítást sürgetnek, nem lehet csodálkozni azon, ha a világ anyagias. És a tanárok fizetésemelési követelésének Magyarországon nincsen hatara! Hatványozott mértékű igényt, követelést sem az egyház, sem az állam nem képes kielégíteni. Egy 24 éves okleveles tanár fizetése 1200 — 1400 forint. Egy épen olyan minősítvénynyel biró lelkész fizetését pedig még az állam is csak 600 forintra emelte föl; a tanító fizetését 400-ra. Az arány nem igazságos. Felelősségének teljes tudatában jelentette ki ez erős és szokatlan szavakat e tekintélyes testületben. De szavainak éle a sárospataki tanárokat nem érintette, * mert ő a pataki tanár-testület irodalmi, szellemi munkásságát mindég nagyra becsülte! És mégis lett harc és szellemi háború! Azon kongruás lelkészek, a kik 1899. évre még mit sem kaptak, a leküldött összegből illetményöknek 2

/3

részét püspök úrtól ki fogják kapni ideiglenes nyugtákra, a konvent megállapítása szerint. A tornai egyházmegye által fölvetett »Református tanítónőképző-intézet« felállításának gondolatát közgyűlésünk nagy örömmel fogadta, s megbízta az esperesi és gondnoki kart, hogy adjon javaslatot arra nézve, mely utakat és módokat lát kivihetőnek annak elérésére, hogy e tanítónőképző intézet Miskolcon a leánynövelde telkén mielőbb felállíttassék. Tóth Pál leánynöveldei igazgató és Pataky Sándor kerületi pénztárnok fizetését kerületünk, érdemeiknek hangsúlyozása mellett 400—400 koronával emelte. Józsa Antal gömöri tanfelügyelő és küldött felszólalása és Bodor István igazgató jelentése és kérelme alapján kerületi közgyűlésünk elhatározta, hogy a rimaszombati egyesült prot. főgimnáziumban a ref. ifjak vallásvizsgáira s általában a vallás- és énektanítás ellenőrzésére püspöki biztos küldetik a gömöri esperes, Nagy Pál személyében. Miután a ref. tanítók országos gyűlésüket ez évben Miskolcon fogják megtartani: közgyűlésünk 200 korona segélylyel járult a költség fedezéséhez az alsó borsódi ev. ref. egyházmegye felterjesztése alapján. Á székesfehérvári Vörösmarty-kör meghívása olvas* Mi is azt hiszszilk, hogy Fejes István eme nyilatkozata nem a sárospataki, sőt általában véve nem is a protestáns tanárok ellen irányult. A protestáns tanárok mindig nagyon szerények voltak fizetési igényeik hangoztatásában, a sárospatakiak különösen. Nincs is olyan szegény tanári fizetés most már sehol e hazában, mint Sárospatakon, a hol az akadémián 1300 frt az alapfizetés (100 frt korpótlék, 300 frt lakbér), a főgimnáziumban pedig 1100 frt az alapfizetés (100 frt korpótlék és 300 frt lakbér). Az akadémiai tanárok most az alapfizetésnek 1500 forintra való fölemelését kérték. Nos ez bizony elég szerény kérés és erre nem vonatkoztathatók Fejes ama szavai: »A tanárok fizetésemelési követelésének Magyarországon nincsen határa!* — Ne sokaljuk a tanárok fizetését s ne példálózzunk a lelkészeknek még szerényebb fizetésével; hanem igyekezzünk arra, hogy az egyháznak és iskolának minden tisztviselője a korhoz és az álláshoz méltó ellátóban részesüljön. A silány fizetése miatt elégedetlen tisztviselő nem áldás sem az egyházban, sem más testületben. Szerk. tátott ezután, melyben kerületünket a költő születésének dec. l én tartandó jubiláris ünnepélyére tisztelettel meghívja. Közgyűlésünk Lévay József és Fejes Istvánnal képviselteti magát az ünnepélyen. Mert úgy gondolkozik a kerület, hogy a magyar vallás magyar papjainak elmaradniok nem szabad a »Szózat* halhatatlan költője emlekúnnepéről. Rendkívül szépen járt el a kerületi közgyűlés az egri lelkész, Kovács Károly kérvényével, ki. tekintve az ő különleges helyzetét a nagy érseki városban, tekintve, hogy eddigi fizetése mellett lehetetlen ott megélni: ha méltányolja a kerület munkásságát, az eddigi 300 korona kerületi segélyt emelné fel 1000 koronára. E kérdéshez hozzá szóltak: Tóth Dániel, báró Vay Elemér, Meczner József, s ha itt különösen kiemelem a Vay felszólalását, teszem azért, mert felszólalásában olyan hévvel, lelkesedéssel beszélt az egri egyház viszonyairól s a református közszellem erejéről és hatalmáról, a mi előtt önkéntelen meg kell hajolni, a kiben még él a Krisztus lelke. A segély 1000 koronára fölemeltetett és szeretjük hinni, hogy ez összeg, a lelkes egri kolléga buzgólkodása folytán bőven kamatozik anyaszentegyházunknak! Az »erdélyi püspöki cím* kérdésében élénk vitát provokált Zombori Gedő kerületi tanácsbiró, ki nincs megelégedve a konvent magatartásával e fontos kérdés elbírálásánál. A nagyközönség nyugtalankodik ez enyhe intézkedés miatt. Szóljon a kerület feliratilag a képviselőházhoz. Végeredményében határoztatott, hogy e jogsérelem ügyében a kerület bevárja a kultuszminiszter helyreigazítását, mi ha megnyugtatja a kedélyeket, e kérdést leveszi napirendről ; ha pedig a rendelet a történelmi mult megtagadását sanctionálná, akkor ez a kerület, mint eddig, ügy ezután is tudni fogja kötelességét! Örvendetes tudomásul szolgált, hogy a Horváth Mária-alap 194,316 kor. 76 fillér az ungi egyházmegyében, melynek évenkénti kamata az egyházak, lelkészek és tanítók segélyezésére fordíttatik. Ez összegből fizetik ungi lelkésztársaink még a »Sarospataki Lapok* árát is. Boldog egyházmegye az olyan, a hol ilyen derék alapítványok vannak. Kedvezően bírálta el a kerület Szuhay Benedek, kápolnai lelkész azon kérvényét is melyben sajtó alatt levő (»Az egyházlátogatás, Canonica visitatio*) terjedelmes munkája érdekében némi kiadási költségért, folyamodott. Közgyűlés, tekintve a munka közérdekű voltát, tekintve a szerző fáradhatlan szorgalmát, melylyel az anyagot e munkához összehordta s feldolgozta, tekintve, hogy még előfizetők ezután is lesznek: a munka kiadási költségeinek némi fedezésére, Vadászy és Révész felszólalásai után 200 koronát adományozott. A gömöri egyházmegye fölterjesztése alapján elhatározta közgyűlésünk, hogy az október 31 megünneplését, addig is, míg a zsinat ezt törvénykönyvbe iktatná, a fenhatósága alá tartozó összes népiskoláiban elrendeli. Jól eső örömmel jegyzem fel, mint tudósító, hogy a gyűlés másod napján a vil. elnöki széket Bernát Elemér, délután Ragályi Béla, harmad napján báró Vay Elemér töltötte be. A 84 éves ősz püspök azonban megköszönte a csekély számban ott maradt tagoknak is kitartó ügybuzgalmát a gyűlés bevégezése alkalmával. Tehát ő mindvégig kitartott. Adja a kegyelem Istene, hogy még sokáig vezesse egyházkerületünket és szelídségével, hitbuzgóságával sokáig legyen előttünk példakép az, a kit a kötelességteljesítésben. az anyaszentegyház iránti lángoló lelkesedésben és a törhetlen hazaszeretetben ma sem inulhat felül senki Kápolna. Szuhay Benedek. 42*