Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-27 / 21. szám

egyháza és annak élete. S a mikor hangzik is az intés és az igéret: »nem ti dolgotok az időket tudnotok, . . . hanem veszitek a Szentlélek erejét, ... és lésztek nékem tanúim . . . e földnek mind végső határáig«, — olyan hihetetlen, olyan értelmetlen előttünk ez a beszéd. Hihetetlen, értelmetlen, mert míg a tanítványok bánkódó, de hivő lélekkel tekintettek az ég felé: a mi szemeink csak e földön tekintenek szót révedezve, keresve a segítséget. És mivel itt a földön, a paragrafusokba foglalt kormányzat ós egyházi élet mellett azt meg nem találhatjuk : megrendül a hit is bennünk és sokszor kétségbeesve tekintünk a jövő elé. Mozgolódás, tevékenység van már egyházi életünk terén itt is, ott is ; de a legtöbb bajunk mindezekben még mindig az, hogy paragrafusokkal, törvényekkel, szabályzatokkal gondolunk segíthetni bajainkon, s nem tudunk, vagy nem merünk igazi hívő lélekkel a menny felé tekinteni, s mint a tanítványok, mind egyetemben foglalatosoknak lenni az imádkozásban és a könyörgésben. Nem tudjuk hinni, hogy az a Jézus, a ki mennybe távozott, ígérete szerint itt van körülöttünk és közöttünk Szent Lelkével és hogy visszatér hozzánk erőben, hatalomban, mihelyt mi magunk hivő lelkünkbe zárjuk Öt. Oh vegyünk azért példát az Olajfák-hegyén állott és onnan megnyugodva visszatért tanítványoktól ! Ok hittek a Mester szavában : higyjünk mi is. Ok feladták a látható ós hirtelen megvalósuló istenországa hitét: adjuk fel mi is azt a hitet, hogy külső törvényekkel, adminisztrációval, szabályrendeletekkel orvosolhatjuk bajainkat, s hogy csak ezekben határozódik aKrisztus igazi anyaszentegyháza. Ok hivő, reménykedő lélekkel tértek haza a megpróbáltatás hegyéről, hogy mind egyetemben foglalatosak legyenek az imádkozásban ós a könyörgésben : bajaink közepette éljen mi bennünk is a hit és a remény, hogy az Úr nem hagy árvákul, hanem visszatér hozzánk, s ne szégyeneljünk leborulni mind egyetemben a kegyelemnek Istene előtt, buzgó imádságokban, hivő könyörgésekben. Higyjük el már egyszer, hogy a betű megöl, a Lélek az, a mely megelevenít, s igyekezzünk egyházi életünkben minél kevesebb betűt, de annál több Lelket alkalmazni. En hiszem az Olajfák-hegye magasztos eseményeinek történeti valóságát; hiszem, hogy a mit a megdicsőült názáreti Jézus, Istennek egyszülött Fia, e világ Megváltója mondott, az való és igaz, s hiszem ennélfogva, hogy ha mi hivő, reménykedő, az imádkozásban és könyörgésben foglalatoskodó lélekkel tekintünk megpróbáltatásaink közepette az ég felé: eljő onnan hozzánk a mi Urunk az ő Lelkének erejével, mint eljött a tanítványokhoz. Ha eljövetele nem rögtön fog bekövetkezni, hanem várat magára, a miatt nem aggódom, s ne aggódjék senki. A tanítványok lelkének tíz napig kellett érne a Szent Lélek elfogadására: a mi lelkünknek s a mi egyházunknak is érnie kell. De érjen erre nem kétségbeesés, nem lemondás, hanem hivő reménykedések ós buzgó imádkozások és könyörgések között, mint érett a tanítványoké. S ha megérik, s ha eltelnek a megpróbáltatás esztendei: mint a sebesen zugó szélnek zendülósót, mi is érezni fogjuk a Léleknek kitöltetését és új életre kelünk. Fenséges Áldozó-csütörtök, magasztos Pünköst ! tanítsatok nagy eseményeitekkel hinni, remélni, szeretni ! Hamar István. Miniszteri válasz az »erdélyi püspök« cím ügyében. Az »erdélyi püspök* cím ügyében tett konventi felterjesztésre már leérkezett az elnökséghez és az erdélyi egyházkerülethez Wlassics kultuszminiszter válasza, a mit egész terjedelmében közlünk, megjegyezve, hogy arra legközelebb érdemlegesen visszatérünk. A miniszteri válasz így hangzik: ^Méltóztatott a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventjének, ez évi április 26-án tartott üléséből előterjesztést tenni hozzám, kérve az erdélyi püspölc cím tárgyában 1899. évi 1185. eln. sz. a. kiadott rendeletem nyomán a ref. egyház kebelében felmerült aggodalmak eloszlatását: Van szerencsém az előterjesztésre a következőkben válaszolni: Majláth Gusztáv Károly gróf püspök úr azzal a fölkéréssel fordult hozzám, hogy miután őt a hatóságok és hivatalok majd gyulafehérvári róm. kath. püspöknek, majd meg erdélyi latin szertartású róm. kath. püspöknek címezik, adjak ki megfelelő utasítást arra nézve, hogy a hatóságok és hivatalok hozzá intézett irataikban, az őt történeti alapon megillető erdélyi püspök cimet használják. A püspök úr e kérelme folytán tanulmány tárgyává tétettem a kérdést, s miután meggyőződtem a felől, hogy több magyarországi és erdélyi törvényben, törvényzáradékokban, királyi meghívó levelekben és kinevezési okmányokban az Episcopus Transsylvaniae és Episcopus Transsylvaniensis elnevezés fordul elő: kiadtam volt említett 1185/99. eln. sz. rendeletemet, mert nem tekintettem az erdélyi püspök címet egyébnek, mint egy régi időkben is használt címnek, melylyel a mai államjoggal ellentétes tartalom vagy az egyházak törvényes paritása elvébe ütköző bármely következmény kapcsolatba semmiképen nem hozható.