Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

Az utolsó öt év alatt a traktátus társaság különböző vallásos irataiból hazánkban 654,192 példány kelt el. A kiadás költségei öt év alatt 58,047 írt 35 krt tesznek ki. A bevétel öt év alatt 46,577 frt 16 kr. volt, s így a traktátus társaság öt év alatt 11,470 trt 19 krt fizetett rá a vállalatra. Egy jóakaratú úri ember néhány évvel ezelőtt azt írta ki a lapjába, hogy: »Tisztelem én az ángliust itt nálunk Magyarországon is, mikor lánchidat csinál; — de a traktátusait csak vigye haza*. Ez a kívánság még eddig nem teljesedett be; de ezután sem fog beteljesedni. Mert úgy a magam, mint a magyarországi traktátus-ügyet szivén hordozó egész helyi bizottság nevében bátor vagyok kijelenteni, hogy a traktátusokat nem viszszük és nem is küldjük haza, hanem arra törekszünk ezután, hogy megjavítsuk, minden idegenszerűséget kiküszöböljünk belőlük: szóval az a mi^célunk, hogy a »Tracl Society* a magyarnak legyen magyar. így aztán legalább még több embert nyerhetünk meg a Krisztus evangéliumának. Biberauer Richárd. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A keresztyén vallás védelmére alakult haagai theol. társulat mult évre kitűzött pályakérdéseire 17 pályamunka érkezett. A német, francia és holland nyelven benyújtott munkák közül egy sem nyert díjat. A kérdések a következők voltak: Az utilizmus alapelvei; Az újabb misztika kérdése ; A hegyi beszéd vallásos-erkölcsi alapigazságai a gyakorlati élet követelményeihez való viszonyukban. A folyó évre, decz. 15-iki határidővel a társulat a következő kérdéseket tűzte ki: Mit tudunk a zsidók messiási reményeiről a Krisztus előtti utolsó két században; a halhatatlanság hite, vallásos és bölcseleti álláspontról feltüntetve. — A decz. 15-iki határidő előtt pedig a következő kérdésekre folynak be pályamunkák: A wallon gyülekezetek története és befolyása Németalföldön; Az akarat szabadságának kérdéséről, tekintettel a pszikhikai és fizikai jelenségekről szóló legújabb theoriákra; A szeparatizmus története a németalföldi reformátusoknál a XVII. és XVIII. században. — A latin nyelvű kéziratok a társulat titkárához, dr. Berlage amsterdámi lelkészhez küldendők be. A pályadíj összege 400 frt. A pályamű közzététele a társulat dolga. »Kant, a protestantizmus filozófusa*- cím alatt Paulsen berlini tanár a Vaihinger-féle »Kantstudien« legutóbbi testes füzetében egy rendkívül tanulságos tanulmányt tett közzé, a melynek főbb gondolataiból kiemeljük a következőket : Kantnak nem csupán az ismeretelmélet, hanem az emberi méltóságot, jogot, hitet, és szabadságot érintő dolgokban is sok mondani valója van a mi realisztikus korunkban. A Kant-féle bölcselet a maga nagy alapigazságaival ma is irányítója a mi világ- és életfelfogásunknak s főleg protestáns világnézetünknek. Ma is az a probléma, a melynek megoldására Kant törekedett, hogy össze kell egyeztetnünk a hitet a tudással s egységes világnézetre kel! törekednünk a szellemi élet egész vonalán. Egész ember ő a szónak legteljesebb értelmében, a kinél a tan és az élet követeli, sőt fedezi egymást. Fő célja volt az általános érvényű és szükségképi ismeret lehetőségének elérése a tudomány terén s a metafizikai idealizmus lehetőségének megállapítása a világnézet terén. Vegelemzésében tehát, mint Platón rendszere a morállal kapcsolatos politikában, úgy Kant rendszere vallás-erkölcsi téren végződik. Paulsen ez általános megjegyzései után ismerteti mindenekelőtt Kant ismeretelméletét, a tudományos megismerés lehetőségét, feltételét, határát és terjedelmét, a melynek egészen természetes útja az érzékek alá nem eső erkölcsi tudat hitvilága felé vezet. Mint Kant maga mondja, »das Wissen aufheben um dem Glauben Platz zu machen*. Az erkölcsi világ az érzékeket meghaladó szabadság világa s a két világ összeegyeztetője az aesthetikai és theologiai itélőtehetség. A morálfilozófia Kant bölcseletének a záróköve, mely egységes világnézetre vezet az egész vonalon. Világa, a maga tiszta akaratával a szabadság intelligibilis világa. Erkölcstana vallástanára vezet. E vallástan Paulsen szerint az első kísérlet a ker. egyházi hittanoknak bölcseleti magyarázására s a tiszta morális észhittel való összeegyeztetésére. Kant szerint a vallás lényege nem a természetfeletti lényekben, hanem az Istenben, mint mindenható jóakaratban (»örök szeretet*) vetett hit. E vallás bizonysága az erkölcsi törvény, s célja a jóra irányuló akaratnak fejlesztése és erősítése. Kár, hogy a tényleges tapasztalatinak és históriainak felfogásában kora tévedéseiben osztozott. Találóan e három pontba foglalja össze Paulsen fejtegetései eredményeit: 1. Kant bölcselete helyesen fogta fel a tudás és a hit lényegét; 2. megfelelő helyet biztosít az akaratnak a világban, s 3. helyesen határozta meg a szellem lényegét s a világban való állását. S tényleg Kant becsületet szerzett azzal a szellem teremtő erejének, hogy annak lényegét a szabadságban, az élő tevékenységben látta. Rendszere egészben véve morális determinizmusnak nevezhető, s ez oldaláról Kant a protestantizmus filozófusa. A reformátori elvek tiszta felfogásáért küzdő korunknak is tanítója Kant és méltán hangzik az etbika terén: Zurück zu Kant! E bölcselet teszi lehetővé azt, hogy valaki komoly gondolkodó és őszinte hivő keresztyén lehet egy személyben. Ez alapon Kant bizonyos tekintetben befejezője Luther művének. Megsemmisítette a skolasztikus bölcseletet, a midőn a hitet a tudásból s a tudományt a vallásból, mindkettő önállósága és szabadsága érdekében kiszorította. Azért olyan nagy ellensége ma a Kant-féle kriticizmusnak az új skolasztikus thomizmus, s azért becsüljük Vaihinger »Kantstudien« c. irod. vállalatát, a melylyel a tudományos protestantizmus figyelmét újból Kant felé irányította. A Kantféle bölcseletnek a protestantizmussal való rokonságát Paulsen abban látja, hogy hangsúlyozza az ész autonómiáját, elméleti és gyakorlati oldaláról egyaránt; hogy érvényre emeli a voluntarizmus elvét az intellektualizmus túlzásaival szemben; hogy továbbá az istenfogalmat ethikai attribútumokhoz köti, — s végül, hogy az embernek specifikus értékét, tehát a morál-principiumot, az akaratelhatározás formájában, tehát a hitben s nem a cselekedetben látja. Abban is prot. filozófus Kant, hogy tisztán elkülönítette a vallás terét a theologiától, a minek a legnagyobb jelentősége a protestantizmusban van, s hogy mint igazi prot. bölcselő, szembe szállott a cerimonializmus és papizmus minden nemével és összes árnyalataival. — Köszönettel veszszük Kant bölcseletében a prot. jellemvonások földerítését. Kötelesség fogalma is azt igazolja, hogy az erkölcsi derékségben nem annyira a természet adományát, mint inkább az egyéni akarás tényét látja. Az érzület és a cselekvés keresztyénségét tanítja Kant, azért van annyi mondani valója a mai szociális kérdés megoldásában is. ^Bölcselete hatalmas segéd-