Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-22 / 16. szám

nap — a hegy körül levő legnyomorüságosabb telepek egyikén. Végre eljött hozzám, s így szólt: >Umfundisi, arra kérlek, igérd meg nekem, hogy egy vasárnap átmégy a Table Mountain másik oldalára is; mert úgy látom, hogy a nép a legnagyobb mértékben óhajtja hallgatni az evangéliumot!* Megígértem neki, hogy elmegyek, — s Isten megmutatta az utat ama legmerészebb vállalatok egyikéhez, a melyeken valaha keresztülestem, s íme, kit láttam magam előtt ? — nem mást, mint a mi ifjú prédikátorunkat, javában buzgólkodva az ő most feltalált Urának dolgaiban. Erre aztán az öreg főnöknek egy fia, Unomsimekwane és a fiatal főnöknek egy fia, Ungangazwe, önként szolgálatába szegődtek az Úrnak, s most csatlakoztak a mi emberünkhöz az ő prédikáló körútjaiban. Remélem, nemsokára megkeresztelhetem ezt a három embert, s tagjainkká fogadhatom őket, — első kévéit itteni aratásomnak! Örömem még magasabb fokra emelkedett másnap, midőn József, — mert ez az ő újonnan választott neve, — hozzám jött, nagy gondosan kérdezgetve, hogy miképen vehetné ő a Szentlelket ? Valami sajátszerű élvezet volt őt vezetni és irányítani, s két hét múlva felavattam őt az »Atya ígéretének* megszabott befogadására. Tegnap útnak indult, hogy prédikáljon néhány rokonának, busz mérföldnyire innen.* Ime, mily áldásthozó gyümölcsöket teremhet ezeknek az önfeláldozó misszionáriusoknak a fáradozása! Azonban oly téren munkálkodnak ők, a mely, — mint John Pugh neje egy későbbi levelében említi, — a rózsánál sokkal több tövist rejt magában számukra, s a melyen e vad nép között temérdek szenvedésen és megpróbáltatáson kell keresztülmenniök. Annál nagyobb elismerést érdemelnek részünkről a protestantizmusnak ezek a modern apostolai ott künn, a messze idegenben. A délafrikai misszió tehát megtermi a maga gyümölcseit. S mialatt a civilizáció magas fokán álló fehérek egymás élete ellen törnek, azalatt a natáli benszüiöttek, a harcra született, vad természetű zulukafferek között csendesen, békésen hódít az Istennek országa ! ifj. Zsoldos Benő. KÜLFÖLD. Evangéliumi mozgalmak Franciaországban. Guyot-nak, az egykori közmunkaügyi miniszternek a »Siécle« egyik tavalyi számában megjelent nyilatkozatát, hogy : * Franciaország mindent elveszíthet, ha pápista marad és mindent megnyerhet, ha protestánssá leend« a napokban sűrűn emlegették lapjaink. Hogy maguk a franciák is érzik ennek igazságát s ugyancsak igyekeznek az evangéliumi hit terjesztésén, erre nézve igen érdekes adatokat tartalmaz Bevilland-nak, az egykori r. katholikusnak egy kis füzete, melyben a franciaországi ujabb evangéliumi mozgalmakról, s a protestantizmusnak a romanizmuson nyert diadalairól emlékezik meg. A rendkívül érdekes füzetke nyomán közöljük az alabbiakat. Igazán meglepetéssel olvassa az ember, hogy a francia protestantizmus e század folyamán, de különösen az utolsó két évtized kitartó, lelkes, istenáldott munkájával visszanyerte azt a terjedelmét, melynek a XVII. és XVIII. század rettenetes üldözései előtt örvendett. 1628-ban a franciaországi református egyházak száma 753 volt, s ez volt a legnagyobb szám, mit valaha elértek. Ma a gyülekezetek és lelkészek száma több, mint ezer, s jóllehet talán az egyes gyülekezetek lélekszáma nincs akkora, mint hajdan, mégis nyilvánvaló a számbeli örvendetes és biztos haladás. Parisban e század elején csak három református templom volt, talán négy, vagy öt lelkipásztorral. Ma a reformátusoknak husz, istentiszteleti célokra szolgáló helyiségük van. A lelkipásztorok és segédlelkészek száma pedig fölözi a harmincat. Az ágostai hitvallású evangélikusoknak pedig, tizenhárom lelkészi kerületben tizenhét lelkészük működik. A szabad egyháznak négy gyülekezete van; sőt ha ehhez hozzá veszszük Grenelle-ben, a Mac-All misszióval kapcsolatban épített kápolnát, melynek lelkésze Tricot, egy csodálatos módon megtért anarkista, ezzel együtt öt. A methodistáknak öt; a baptistáknak hat gyülekezeti helyük van. A Mac-All-féle missziónak tizenkét nagy terme, melyek közül több minden este nyitva áll a hivek lelki épülésére. Az üdv hadseregének is van két őrsége, több tiszttel. Az evangéliumi ifj. egylet szép palotáját is a protestantizmus tűzhelyéül számíthatjuk bátran. Ime csak egy helyen mennyi haladás. Páris környékén nem kevésbé örvendetes a haladás. A versailles-i egyházmegye területén az utolsó öt év alatt hat evangéliumi templom épült. Maga az egyházmegye is csak tiz éve alakult meg. Még ezeken kivül tizennyolc református templom áll, messzire világító toronyként, a pápistaság sötétségében Páris környékén, melyeknek megépítését semmiféle jezsuita furfangnak és baráterőszakosságnak sem sikerült megakadályozni; sem azoknak világát elfogni nem sikerülend. Az ország északi részében a »Société Chrétienne du Nord« gondoskodik arról, hogy az elszórtan élő hívek lelki gondozásban részesüljenek. Nem kevesebb, mint huszonkét olyan helyen emelkedett itt az utolsó negyven év alatt kápolna vagy templom a megfeszített és feltámadott Krisztus szolgálatára, a hol ezelőtt nem volt. Délen épen úgy, mint Közép-Franciaországban, mindenütt ugyanazok az örvendetes jelenségek. Itt egy obsitos katona hoz haza egy bibliát. Elkezdik olvasni; tudakozódnak: hol lehetne ilyet kapni? Utánna járnak, s megalakul egy gyülekezet. Másutt a papjuk által elhanyagolt hívek protestáns polgártársuk temetésén hallják az ige hirdetését. Többször óhajtják hallani; jobban szeretnék megérteni. A vége az, hogy áttér az egész falu. Egyik falutól a másik kívánja meg. Egy-egy templomocska és prédikátor körül egész serege támad a kicsike filiáknak. Maguk a nem protestáns polgárok sietnek legjobban az evangéliumi vallásos összejövetelekre, a melyeken lelkes apostolok hirdetik a tiszta evangéliumot.