Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-15 / 15. szám

Keserűségemet de hányszor írtam már le, hogy nyilvánosságra hozzam; de továbbra is csak rejtve maradt a panasz fiókomban, mert. féltem a vádtól. Tovább hallgatni azonban bűnnek tarlom. Minden egyházmegye ismeri a maga baját. Én csak a magam egyházmegyéje bajának sürgős orvoslását sürgetem. Az idők ma már megváltoztak; nekünk is a viszonyok kivánata szerint más beosztást kell tennünk. — Semmi szükség ma már arra, hogy az egymástól fél vagy egy kilométer távolságra eső gyülekezetek külön egyházat, benne külön lelkészt tartsanak. Komoly felvilágosítással kell a gyülekezetek előtt megjelenni és az erők helyes megosztására vezetni őket. A 200, B00 lelket számláló gyülekezetek pásztoraikkal együtt sorvadnak az ige terhe alatt a kenyér rovására ; jobban mondva : az ige rovására, mert míg egyfelől az ige és igehirdető személye becses előttük, de lelkük mélyén ott lappang az elkeseredés érzete, hogy azért oly drága árt kell fizetniök. Mi, a kik köztük élünk, értjük csak meg igazán keserüségük okát. Avagy eltűri az egyházi hatóság azt, az előtte is ismeretes lealázó állapotot, hogy a hivatalok betöltése a charta alapján történik ugyan, de a megválasztandó személyivel kéz alatt titkos paktumot kötnek, a hivatali konvenció nagyon jelentékeny megnyirbálásával? Ha ezt tudva szemet húny az egyházi hatóság, akkor minden választó és hivatalt betöltő egyház kéz alatt alkut keres és köt a választottal, mely annak hivatása teljesítésében egész életére kerékkötője lesz. Pedig úgy látszik, hogy így áll a dolog az egyházi felsőbb hatóságoknál, mert hiszen ők maguk bontják meg egyik régi sáncukat, a konvenció sérthetetlenségének elvét, s megengedik a fizetés csökkentését. Ezt tudva, Raranyában ma már mondhatni, minden választást konvenciócsorbítás kéréssel kezdenek el a gyülekezetek. Panaszkodunk, hogy kevés az igehirdető; de ezzel az eljárással még kevesebb lesz. Mas megoldási módot kell tehát keresni: oszszuk be a keveset okszerüleg, a szükséges helyekre. Az én gyülekezetem számlál 200 lelket, tart tanítót, lelkeszt. Egy kilométerre nyugot felől a szomszédos gyülekezetnek van lelkésze, tanítója s számlál 240 lelket. Keletről 300 lélek, ket kilométer távolságra épen így van : s így vagyok körülvéve apró, csekély távolságra fekvő egyhazakkal. Azután hány van ilyen, meg amolyanabb, hol egyik templomból áthangzik az ének a másikba ! Ez tovább így fenn nem állhat, mert a teherképesség nagyon megfogyott. Népünk egy része teljesen leszegenyedett; az ősi birtok, hol a maga, hol a más hibája íolytán kisiklott kezéből, s földönfutóvá lesz ősi honában ; az egyházi terhet viselni képtelen, s az egyházi kötelékből vérző szívvel kénytelen kilépni. Ez tény. Legújabban ugyan mi lelkészek segítünk rajta, annyiban, hogy a mi részünket elengedjük; de ez meg minket sorvaszt el, lévén az igében nagy bőségünk, a kenyérben pedig fogyatkozásunk. Nézzük csak meg régi ellenségünket. Nem Janulhatnánk-e tőle? Mennyivel könnyebb helyzete van neki, mert a parókhiak elhelyezésében bizonyos terület? rendszert követett, s négy-öt apró, sőt számosabb gyülekezeteibe rendelt egy-egy lelkészt. Tehát az idők jelét értsük meg s a melyek a mi legszentebb érdekeink megvédésére szükségesek, tegyük meg. Azonban ne csak tanácskozzunk, hanem a kínálkozó alkalmat ragadjuk is meg; mert ha a kürt bizonytalan zengést teszen, kicsoda készül a harcra? I Ne várjunk a más segítségére ; eddig se a más emberségéből éltünk. Látjuk, hogy az a várt segítség mily kényszeredetten jön és mennyit várhatunk tőle. Avagy azt mondjuk, hogy az autonomia szándékunknak útjában áll ? Ha önálló gyülekezetek alakítása az egyházmegyék és kerületek hatásköre alá tartozik : akkor viszont valamely gyülekezet anvásításának vagy önállóságának jövendőbeli mikéntje szintén odatartozik, s a hol a viszonyok parancsolólag utalnak új állapot létesítésére, ott nem kell habozni. Ennek jogos elbírálása első sorban magáé a gyülekezeté ; de meg ennek ellenére is az egyházmegyének joga és kötelessége. Ügybuzgósággal pedig sok kényes kérdést meg lehet oldani. A kinek füle vagyon a hallásra, hallja.* Turony Lutár Sándor, ev. ref. lelkész. A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye lelkészértekezlete és közgyűlése. A f.-zempléni egyházmegye március 28-án tartotta meg lelkészértekezletét, 29-én pedig közgyűlését S.-A.Ujhelyen Rizonyosan a szerfelett rosz időjárás okozta, hogy a gyűlés népesnek egyáltalán nem volt mondhaió. Az ev. ref. parókhia nagy tanácstermében tartott értekezletet Ujj István elnök, ladmóci lelkész nyitotta meg, hangsúlyozván beszédében, hogy ha valaha volt, úgy ma, e veszedelmes időben van szüksége az egyháznak a lelkészek munkásságára, hűségére, éberségére, a melyet a kongrua kiegészítéssel elért, vagy sokakra nézve még csak elérendő némi jobb anyagi helyzet bizonyosan meg fog könnyíteni s fokozni és erősíteni. Ertekezletünk tárgysorozatára vonatkozólag örömmel jelentette, hogy a lelkipásztorság körébe vágó gyakorlati kérdések megvitatása mellett, az egyik tag által beadott hat keresztelési beszéd s az arra beadott két bírálat felolvasása, továbbá egy nagyon korszerű tárgyról, az egvházfégyelemről való értekezés fogja az értekezlet tárgyát képezni. E rövid előterjesztés után az értekezletet megnyitotta. Elsőnek Péter Mihály emelt szót, s megköszönve lelkésztársainak bizalmát, kérte az értekezletet, hogy más téren való elfoglaltatásai miatt mentse őt fel a jegyzői tiszt viselése alól. Az értekezlet, meghajolva az indok előtt, a lemondást elfogadta, s a jegyzői tisztre Réz László homonnai lelkészt választotta meg. Első tárgya volt az értekezletnek az említett hat keresztelési beszédre beadott birálat felolvasása. Az elnök által felkért bírálók: Péter Mihály és Réz László egyértelműleg gyengéknek ítélték a munkákat. A bírálók * E cikkre s az abban sürgetett társítás kérdésére nézve legközelebb külön cikkben fogja megtenni észrevételeit a fömitnkatárt.