Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

A metho(listáknak legközelebb Szent-Louisban tartott kongresszusa a modern kritika kérdésével foglalkozott. A tudós Anderson, Sheldon tanár és Learred felváltva dicsőítették a modern kritikát. Learred tanár szerint »manapság az összes kritikusok, a tudomány emberei, a művelt lelkek megegyezően vallják, hogy a dogma elvesztette erejét és az egyháznak, ha csak meg akarja tartani keblében a művelt embereket, tökéletesen meg kell változtatnia a legfontosabb kérdésekben elfoglalt álláspontját, s a keresztyén igazság fáklyájával főleg a modern élet társadalmi, erkölcsi és vallási kérdéseit kell bevilágítania. Tények állanak előttünk, a melyek legkevésbé sem mutatnak a hit hanyatlására; sőt ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy az igazi keresztyénség tud alkalmazkodni a különböző korokhoz. A methodizmus és a keresztyénségnek egyéb alakulatai csak gazdagabbak lehetnek, ha a kritikának bizonyos következtetéseit elfogadják.* Még ez nem minden. A bosztoni diákok egy része tiltakozott ezek ellen a vélekedések ellen és heterodoxiával vádolta meg Sheldont, az ószövetségi írásmagyarázat tanárát. A fakultás tanácsa helyeselte Sheldon elveit és ennek következtében kilenc diák ott hagyta a fakultást; célzásokat tévén Sheldon elvtársára, Mitchell tanárra is. Úgy látszik, hogy ezek a tiltakozó diákok jelenleg nagy zavarban vannak, mert egy theologiai iskolába sem léphetnek be, míg vissza nem vonják az általuk szerkesztett tiltakozást. Ez a tiltakozás kissé ssenvedélyes szavakba van öntve. Ellenállnak — úgymond — bizonyos tanárok unitárizmusának, skepticizmusának és racionálizmusának. Nem értik, hogy a tisztességnek legelemibb érzése sincs meg dr. Mitchelben, s nem veszi észre helyzetének rendellenes voltát. — E támadásra Mitchell kinyilvánította, hogy hisz a csodában; de hirdeti, hogy a Genezis első fejezetei bizonyos legendái elemeket foglalnak magukban. — Végeredményül úgy látszik, hogy ha egy-két tanár túlságosan messze hatol is kritikájában: a methodista egyház érzi a szükségét annak, hogy bizonyos kritikai nézeteket elfogadjon ; nem azért, hogy lerombolja, hanem hogy újjászervezze theológiáját. * * * Veszélyben van-e hát a biblia ? Ez a kérdés természetesen vetődik fel a jelen viszonyok között. Ezt kérdezi Edwards is az Evangelist jan. 18-iki számában. Az ő felelete tagadó. »A legjobb dolgok — úgymond — a a melyeket Isten ad nekünk, mindig ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az ember ostobasága vagy gonoszsága vagy elveszti, vayy elrontja. Ez az igazság a családról, az egyházról, a hitről, a szabadságról, a lelkiismeretről, a józanészről és a bibliáról is.« Azután idézi több theológusnak a független kritika kérdésében alkotott véleményét, a többek közt Fischerét, ki így nyilatkozik: »A kritika következtetései semmiesetre sem terjednek odáig, hogy csökkentenék a bibliának, mint isteni kijelentésnek tekintélyét vagy erejét.* Mead tanár így szól: >A hit a Krisztusban, vagy a bizalom a kritika iránt, telsesen összeférhető dolgok.* Végre idézi és vallja maga is, egy más amerikai theologusnak eme kijelentését: »Az őszinte kritika nem egyéb, mint az igazság keresése, s az sohasem lehet túlsók. Én a független kritikát nemcsak tökéletesen jogosnak, de nagyon szükségesnek is tartom és lehetetlen különbség nélkül elkárhoztatni.* * * * A keresztyén ifjúsági egyesület érdekes munkát folytat a Filippini-háborúban résztvett katonák között. Fitzbourgh Lee ezredes bátran kijelentette, hogy erkölcsi szempontból ez az egyesület kiváló befolyást gyakorolt a csapatok között, a melyeknek erkölcsisége rendesen oly romlott szokott lenni. íme a lelkesítő és az örvendetes példa. Kubában, Porto-Ricoban jótettek bizonyítják, hogy az egyesület nem hiaba munkálkodott. Különösen Manillában értek el nagy sikert. Ebben a városban 120 vallásos társulat, s 77 más egylet van. A katonák közül többen igazi megtérésüknek adták bizonyságát; mások azt kérték, hogy imádkozzanak érettük. 25 esetkönyvet osztottak ki köztük, s a katonák nagy örömmel fogadták a jó és építő olvasni valókat. Már arról gondolkoznak, hogy egy nagy helyiséget építenek, a hol össze gyűlhessenek a katonák, mert most csak ideiglenesen vannak berendezve, és számítanak rá, hogy tesznek is valamit, mert hiszen a Filippini-szigeteken jelenleg 50,000 amerikai katona van. Hát a mi édes hazánk fiai a katonai szolgálatban mennyi erkölcsi veszélynek vannak kitéve! Ki törődik velük? Bizony vajmi kevés világot vet oda az evangélium fáklyája. A Christianisme után Lic. Rácz Kálmán. NEKROLOG. Dwight L. Moody. Nagy halottja volt a lezárult évszázad utolsó hónapjában, — épen a karácsonyi napokban — az amerikai prot. világnak. Meghalt a világszerte (s mondjuk ki mindjárt: — méltán) legnagyobbnak ismert evangélista: Dwight L. Moody. Kevéssel halála előtt még Kansas Cityben tartott istentiszteletet, óriási gyülekezet előtt, s pár napra rá nemes lelkét szülő városában, mely hely legintenzívebb tevékenységének munkatere volt, kilehelte. Moody a szó szoros értelmében a földön élt legjobb és legnemesebb emberek egyike volt, s a mellett tipikus »evangelista*. Nem mondhatom, hogy szenzacionálista prédikátor lett volna; sőt inkább beszédeiben, tetteiben a lehető legnagyobb egyszerűség és természetesség jellemezte. Csodás hatásának titka, elismert nagy képzettsége és a bibliában való tökéletes jártassága mellett, épen ebben rejlett. Keresztyén társaságokban az ó neve mindenütt legitiszteltebb, egyénisége a legszeretet-