Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

evangéliumi hit elvei, épen mint a tudomány és a művészet örök igazságai, felülállnak a pártpolitika változó hullámzásain és emberi esélyein. A hitet nem szabad és nem lehet parlamenti szavazás által vagy párthatározattal sem megszavazni, sem leszavazni. Ebből az elvi okból is szigorúan tartózkodni kell attól, hogy a protestáns egyházat politikai célokra kiszolgáltatni, vagy politikai harcokba belevinni engedjük. S ha ezzel szemben valaki a »Magyar Szó«-ra hivatkozik, nekünk erre igen egyszerű a válaszunk. Tőle is, mint akármelyik politikai laptól szívesen veszszük, ha egyházi ügyeinkkel behatólag és rokonszenvesen foglalkozik; ellátjuk egyházi értesítésekkel; hitfeleinknek íigyelmébe ajánljuk, mert egyházi ügyeink felől tájékoztatja őket. De a politikájával nem azonosítjuk egyházunkat. A »M. Szó a a magyar protestantizmusnak nem politikai képiselöje, nem politikai szócsöve, és ha ilyenül akarná magát viselni, mi volnánk az elsők, a kik ez eljárása ellen tiltakoznánk. A magyar protestantizmus a fentebb kifejtett elvi okból semmiféle politikai párthoz vagy párttöredékhez egyházilag és testületileg nem csatlakozhatik. Ehhez járulnak az eddigi tényleges tapasztalatok, a melyek szintén arra intenek, hogy a protestantizmust ne keverjük a politikába. Hazánk legujabbkori történetében, köztudomású, hogy csaknem kizárólag a politika vezette és irányította a közéletet s így nagy részben a protestáns egyház életét is. Pártpolitikai érdekek szerint kormányozták az egyházakat, a traktusokat, a szuperintendenciákat. Politikai hitvallás szerint választották a presbitereket, a tanácsbirákat, felügyelőket és gondnokokat. Pártpolitikai tekintetek döntöttek még a papok, az esperesek és a püspökök választásánál is. Esperességek, püspökségek, konventek, sőt még a zsinatok határozataiban és végzéseiben is a politika irányzott és döntött. Az egyházban dühöngött eme politizálásnak ugyancsak megadta az árát s mai napig is fizeti keserves élet-adóját a hazai protestantizmus. A politika szívta ki és emésztette föl egyházunkban az evangéliumi kegyesség, hit és erkölcsi tisztaság legnemesebb életerőit. Ez dúlta föl a gyülekezetek belső békéjét; ez rendítette meg a lelkész és a nép közötti erkölcsi bizodalmat; ez kapatta az egyház lelkészi és világi tisztviselőit egyházi erények gyakorlása helyett politikai kapaszkodásra. A politika járszalagára fűzetve vonszoltatta magát a magyar protestantizmus mindjárt a kiegyezés után a közjogi ellenzék pártjára, s ezzel elmulasztotta a kínálva kínált jó alkalmat a magyar nemzeti állammal való összeforrásra. A hetvenes évek közepén a szabadelvű párt akkori vezetőivel együtt másfél évtizeden át tetszelgett magának a hatalom bírásában és e balgatag elbizakodottságában könnyelműen elmulasztotta az egyház belbő erőinek és szerveinek gondos kiépítését. Sőt köztudomású tény, hogy a hazafiság és szabadelvűség köpenyébe burkolt politika vitte bele ezt a szegény magyar protestantizmust az 1868. évi vallásvédő 53. t. c. meggondolatlan feladásába és a reverzálisok könnyelmű törvényesítésébe. így sodorta bele a politikai mámor ezt a megtogyat kozott hitű s evangéliumi hitelveiről megfeledkezett magyar protestantizmust egy olyan vallásügyi elrendezés megbontásába, a melyért a hithű ősök századokon át vagyont és életet áldoztak. De minek rekrimináljunk ? ! Ki ellen panaszkodjunk? Ki ellen öntsük ki keserveinket, mikor botor elvakultsággal magunk akartuk így? Legfölebb azt mondhatjuk, hogy a politika elhomályosította a vezetőkben a hit látó szemét és az ellenzőkben — mert ilyenek is voltunk — meggyengítette a hit ellenálló erejét és bátorságát. De magán a bajon ezzel a beismeréssel, ezzel a mea culpával csak félig segítünk. Megértjük a helyzet nyomorúságait s ösztönt nyerünk a szabadításra és mentésre. Igen, én értem, én tudom, hogy miért siránkoznak papjaink, keseregnek gondnokaink, kapkodnak vagy csitítgatnak vezető embereink. Mindeniknek meg van erre a maga jó oka. Neked pedig, óh drága egyházam, mely annyi viszontagságot láttál e szép haza életével összeforrott három százados életedben, szálljon magába az elméd, térjen magához a lelked és lásd be ós hidd el a te istenemberi igazi vezéred szavainak igazságát, hogy a politika nem jó tanácsadó a vallás terén, mert az Istenországa nem e világból való. Te eddig jó részt csak e világ szerint szorgalmatoskodtál, mint a bethániai Mártha; de elmulasztottad a jobb részt, hogy Máriával az Úr lábaihoz ülj és az egy szükséges dolgot ápold. Ezért vérzik egyházad folytonosan; ezért menekülnek belőle ezrenként a kishitűek; ezért ócsárolnak, támadnak ellenségeid. A politizáló egyház ölte meg benned a hivő és erkölcsi egyházat. Ex te est pernicies tua, Israel ! De még nincs minden elveszve; még sok minden megmenthető. Él az Úr és áll még az ő magyar Siona ! Megfogyva bár, de törve nem, ól még a magyar protestantizmus. Az Úr keserű megpróbáltatások nehéz napjait küldötte reá; de az ő éltető és ujjászülő lelkét sem vonta meg tőle. A hitbuzgók imája felhat az égin. Az újitó lélek fuvalma vonul át a jobbak lolkein Kárpátoktól Adriáig. Az ébresztők, a hívogatók kürtje visszhangra talál. Mozgolódunk, ébrede-2b*