Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-01 / 13. szám

PROTESTÁN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SierkeszlSség : IX. k+rltlet, Kálvin-tét- 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkeresHedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egész évre: 18 koronn. Eyyes szám ára 40 fll. Protestáns egyház és politika. A protestantizmusnak nehéz napjai vannak hazánkban. Az egyházak szegénysége, az egyházi tisztviselők silány ellátása, az egyházi adózás rendezetlensége, az irodalmi és egyháztársadalmi tevékenység fejlettlensége és különösen a hit-energiának megfogyatkozása: oly belső bajok, a melyek rég óta foglalkoztatják egyházunk gondolkozó és buzgó tagjait. Árnde ezekhez a belső bajokhoz a külső bajoknak egész sora csatlakozik, minők a reakcionárius áramlatok erősödése, a felekezeti szenvedélyek élesztgetése és legújabban az a komolyan aggasztó jelenség, a melyet e néven nevezhetünk: a protestáns egyház politikai kihasználása. Szólnunk kell róla, mert veszedelmes jelenségnek tartjuk. A dolognak egy kis előzménye van. Az egyházpolitikai új rend óta egyházunk belső és külső régi bajai nemcsak föltárultak, hanem újakkal is szaporodtak. A belső sorvadás régebbi tünetei akuttá váltak. E miatt csaknem egyetemessé lett a protestánsok följajdulása. Pusztulunk, veszünk; tehát föl a mentő munkára. Az egyház veszélyben van: siessünk segítségére. E vész- és jajkiáltások különösen azóta lettek ismertebbekké, mióta a legújabb politikai napilap (»Magyar Szó«) külön rovatot nyitott a protestáns ügyeknek és egy másik napilap bizonyos politikai irányzatossággal kommentálja a protestáns ügyeket-bajokat. A Budapesti Hirlap márc. 25-iki száma a sl'rotestáns Szemle« egyik cikkéből, továbbá a Bartók György, György Endre, Zsilinszky Mihály, Zelenka Pál és Tisza Kálmán nyilatkozataiból vett idézetekkel bizonyítgatja, hogy a protestánsok a felekezeti viszályt szítják, hogy az az új mozgalom a protestáns egyházat politikai célokra igyekszik fölhasználni, s több efféle. Nos, hát ezeket a gyanúsításokat az igazság érdekében kénytelenek vagyunk visszautasítani. A jelzett lap, mely a protestáns ügyek iránt mindenha kevés jó indulatot tanúsított, most nyiltan azzal gyanúsítja a protestánsokat, hogy azt a felekezeti érzékenységet, mely a politikai lapokban, a pártok közt, a képviselőházban ós a társadalomban mindenfelé tapasztalható: a protestánsok kezdték ós ők élesztik; mert a y>kik a veszélyt kiáltozzák, a veszélyt fölidézik«. — A dolog történeti ós lélektani kifejlése nem ez, t. cikkiró úr. Mi protestánsok sem az egyházpolitikai mozgalmak idején, sem azután soha ós sehol felekezeti izgatást nem kezdtünk és ma sem folytatunk. A protestantizmust se társadalmilag, se irodalmilag, se politikailag agresszív akcióra nem szerveztük. Nekünk mai napig sincsenek se politikai külön pártjaink, se politikai lapjaink, se protestáns köreink. Ellenben a római egyház aggressziv eleme jóval az egyházpolitikai mozgalmak előtt klerikális politikai sajtót szervezett, felekezeti türelmetlenséget szító »kathol. kör«-öket alapított, és az egyházpolitikai törvények meghozatalakor azonnal a legjellegzetesebb felekezeti politikát, a határozott klerikális elveket követő »nóppárt«-ot alakított. Mióta ez a lármás és kétes hazafiságú politikai párt, a higgadtabb r. kath. elemek távolmaradásával s részben ellenzésével, megalakult, azóta erősödött meg hazánkban a felekezeti izgatás; azóta jött szokásba a protestánsok titkos ós nyilvános ócsárlása; azóta váltak divattá a felekezeti jelszavak és az oly mértékű felekezeti gyűlölködés, mely a Sámbár Mátyások idejére emlékeztet. — Ez a történeti igazság egyik fele. A másik fele meg az, hogy mi protestánsok ezt a gyűlölködő felekezeteskedést jóidéig némán türtük; de mikor az, épen a legutóbbi hónapokban, immár tűrhetetlenné kezdett válni; mikor százados közjogunkat is megtámadta és a felekezetközi viszonosságot is kikezdte a klerikálizmus; s mikor e külső bajok mellett a sok belső sebünk is vérzik ós sajog : csuda-e, ha akkor egyszerre és sok felól 26