Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-25 / 12. szám

a házasság megkötése, temetés szintén egyházi szertartással megy végbe. A tan és kultusz tekintetében sincs tehát közöttünk lényeges különbség. Hitünk alapja, egyházi szokásaink és rendtartásaink csaknem azonosak. Ha van is némi eltérés az istentiszteletben, az csak használ nekünk, mert így lassanként mi is bele tanulunk abba, hogy mint tegyük vonzóbbá itt-ott istentiszteletünket. Mi amerikai magyar ref. misszionáriusok és egyházak szerves összeköttetésben vagyunk fentartó egyházunkkal. Mindnyájan ahhoz az egyházmegyéhez tartozunk, a melynek területén egyházközségünk fekszik, s az egyházmegyei gyűléseken a többi tagokkal egyenlő jogokat gyakorlunk. De mint belmissziói bizottság által segélyezett egyházak a belmissziói bizottság felügyelete alá is tartozunk. Ezt a felügyeletet a bizottság szuperintendensei, felügyelői által gyakorolja, a kikhez minden negyed évben jelentést tartozunk beadni, a minek elmulasztása a fizetés megtagadását vonja maga után. Más tekintetben függetlenek vagyunk. Hagyományos szokásainkat, énekeinket, imáinkat, szertartásainkat bátran megtarthatjuk, s ebben bennünket senki sem háborgat. Fentartó egyházunk az általunk elért eredményekkel teljesen meg van elégedve. A belmissziói bizottság mindig a legnagyobb elismerés hangján szól a munkálkodásról. Miután az ottani egyházi törvények csaknem azonosak a mi egyházi törvényeinkkel; a szervezet, a tan, a kultusz kevés kivétellel az, a mi a mienk: nincs oka senkinek sem arra, hogy ne tekintsen legnagyobb bizalommal idegenbe szakadt testvéreinek működésére. Sőt inkább minden egyes magyar reformátusnak hálás szívvel kell leborulnia az Isten előtt, hogy adott a mi hitünk cselédeinek az idegenben is támaszt és pártfogót. Rridgeport Conn. Kalassay Sándor, ev. ref. miss. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Képes biblia. A karácsonyi könyvpiacon a sok szép és jó könyv között, melyek ilyenkor jelennek meg legnagyobb számmal, hogy a Krisztus születésehez készülődő szív azokból táplálékot, hitet, reményt és szeretetet merítsen, különösen egy tűnt föl előttem, melyet azóta sokszor átlapozva, mindannyiszor igazi gyönyörűséget éreztem szivemben. A könyv tnlajdonképen nem új. egyidős az a reformációval: Luther Marionnak német nyelvre fordított Bibliája; de külső alakjában egészen új, s a német császárnak jeruzsálemi útja hozta létre. Mig a császár elődei keresztes hadakat vezettek a szentföldre, hogy a Krisztus lépteitől megszenteli földet a pogányok hatalma alól fölszabadítva, a keresztyén világ tulajdonává tegyék: ő most a békességnek olajágaval indult el oda, hogy az ott élő protestánsok számára épült templom oltárára Krisztusáért hevülő szive érzelmeit tegye le áldozatul. És az út befejeztével a németek nem teszik össze kezeiket; sőt inkább nagyon is erősen munkalkodnak, hogy a Jeruzsálemben megerősödött hitnek és szeretetnek melegét, ébresztő és erősítő hatását bevigyék a csaladok, és iskolák szivébe is; hogy megismertessék és megkedveltessék a bibliát még jobban, mert meggyőződésük, hogy csak a Krisztus lelke teheti igazán nagygyá ügy az egyes embert, mint az emberek összeségét. Felhasználták a kedvező alkalmat és a Bibliát olyan kepekkel illusztrálva adták ki, a melyeknek mindenike egy-egy nevezetes evangéliumi esemény helyét s szinteret tünteti föl. Nem szent-képek azok, hanem a szent tények helyeinek, szintereinek kepei. Egyszerűen az esemény színhelyét, vagy magát az eseményt és a szereplő személyeket állítják előnkbe, s mint ilyenek, mint szemléltető eszközök igen alkalmasak arra, hogy a képpel együtt a jelzett esemény is jobban emlékünkbe és szivünkbe vésődjék. S épen ez a tapasztalatom indít arra, hogy a bibliáról szólva, azt az indítványt tegyem, hogy az ez évben elkészülendő revideált új-testamentomot ilyen képekkel ellátva is ki kellene adni. Ha az angol és a német protestánsok, a kik pedig bizonyára vannak olyan jó protestánsok, mint mi, helyesnek, jónak és szükségesnek tartják azt, hogy a bibliába és vallásos könyvekbe szép, eszméltető és szemléltető képeket tegyenek, és nem félnek attól, hogy hiveik képimádókká lesznek: ugy azt hiszem, mi sem félhetünk e szerencsétlenség bekövetkezésétől. Ma különben is jelszó: a szépművészet pártolása és ápolása; de engem nem ez, hanem ama szempont és cél vezet, hogy az ilyen illusztrált bibliával a nép vallásos érzületére, gondolkozására, a szentírás megkedveltetésére igen sokat tehetnénk; mert meggyőződésem, hogy a képek által is illusztrált és szemléltetett bibliaolvasás nagy áldására válnék a lelkeknek, s a felidézett gondolatok és érzelmek nem mosódnának el oly könnyen, mintha a szöveget vagy eseményt egyszerűen csak olvassák. A mi népünknek fogalma sincs a szentföldről, s annak egyes helyeiről és városairól, a hol a Krisztus élt, tanított és szenvedett mi értünk, s így ismeretterjesztés szempontjából is hasznosnak mutatkozik a képes Biblia. Gyermekeink vallástanításához pedig egy olyan eszközt nyernénk, a mely a munkát könnyebbé és főkép sokkal sikeresebbé tenné. A képes biblia a gyermek kezében valóságos szemléltető eszköz lenne a vallástanításnál. S erre a szemléltetésre igen nagy szükségünk van. Gyermekeink ma már mindent szemléltetve tanulnak; ehhez a helyes tanítási methódushoz hozzá is vannak szokva, — s mégsem alkalmazzuk. Pedig hogy szemléltetés nélkül mily nehéz a gyermeklélek sajátjává tennünk a bibliai történeteket s a bibliaismertetést, mutatja az a jóformán minden oldalról felhangzó panasz, hogy egész vallástanításunkat. annak módszerét egészen más, új alapra kell fektetnünk. Ha